Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
ADATOK A MAG Y ATI KÜLPOLITIKÁHOZ 119 szembeni védekezés fontos eszköze s a kiépülő kollektív biztonsági rendszer magva lehetett volna. A szovjet—francia szerződés megkötése arra ösztönözte a korábban élesen" szovjetellenes külpolitikát folytató csehszlovák kormányt, hogy — szövetségeséhez hasonlóan — szintén szerződést kössön a Szovjetunióval. Csehszlovákia — melynek határait Magyarország esetleges támadásával szemben a Romániával ós Jugoszláviával kötött szerződése (az ún. Kis-Antant) is védelmezte — más külpolitikai kezdeményezéseket is tett a német agresszióval szemben. 1936-ban, illetve 1937-ben számos csehszlovák diplomáciai lépésnek.lehettünk tanúi, mely cseh—-osztrák—magyar blokkot akart szervezni a fasiszta Németországgal szemben.7 Ezek a kísérletek persze nem voltak minden ellentmondástól mentesek. A volt Osztrák—Magyar Monarchia három országának közeledésére tett javaslataival a csehszlovák külpolitika bizonyos mértékig a nyugati tervek közvetítője is volt, s ezekben a tervekben ez a közeledés nemcsak a fasiszta Németország terjeszkedése elleni védelem, hanem a Szovjetunió elleni reakciós támadás eszközeként is szolgálhatott volna. Mégis az adott helyzetben egy csehszlovák—osztrák—magyar közeledés keresztezte volna a németek délkelet-európai terveit, s a Szovjetunió által sürgetett kollektív biztonsági rendszer részeként, annak fontos láncszemét képezhette volna. Ezek a kísérletek azonban mind csírájukban kudarcot vallottak elsősorban a magyar kormány ellenállásán, mely a legmerevebben visszautasított bármifajta együttműködést Csehszlovákiával, s revíziós célkitűzései biztosítása céljából már ekkor a német imperializmus külpolitikájának legfontosabb délkelet-európai eszközévé vált.8 A német külpolitika tudatában volt annak, hogy a délkelet-európai népek összefogása, kapcsolódva a Szovjetunió által követelt kollektív biztonsági rendszerhez, hatékony eszköz lehet a német hatalmi törekvések ellen, s ezért — nem minden eredmény nélkül — igyekezett ezeket az országokat egymással szembeállítani, egymás ellen kijátszani. Ebben megfelelő segítőtársat is lelt a magyar külpolitikában. 1 A fasiszta Németország háborús készülődése 1937 második felében jelentősen előrehaladt. Hitler már egy 1937 novemberében tartott értekezleten a Wehrmacht vezetői előtt leszögezte, hogy a német élettér kérdését csakis erőszakkal lehet megoldani. Az ún. Hossbach-jegyzőkönyv9 utal arra is, hogy Csehszlovákia lerohanása egyike lesz a német élettérbővîtes első lépéseinek. A katonai előkészületek Csehszlovákia elszigetelésére irányuló diplomáciai 7 Deutsohes Zentralarohiv Potsdam, Auswärtiges Amt, Abteilung II. 40835, 40912, 43014. 8 A német külügyminisztérium a cseh kezdeményezésekkel kapcsolatban megállapítja, hogy német ellenlépéseket tettek, melyek elsősorban Magyarországon értek el eredményeket. „Magyarországon a Dunavölgy Németország nélkül történő újjárendezésének gondolata egyértelmű visszautasításra talál." A német külügyminisztérium feljegyzése Gömbös álláspontját a következőkben adja vissza : „ő sohasem lesz hajlandó a Kis-Antanttal egy asztalhoz ülni". — Deutsches Zentral Arohiv Potsdam, Auswärtiges Amt, Abteilung II. 40835. — Papen 1935 elején keltezett jelentése megállapítja, hogy a Kis-Antant bármiféle együttműködési kísérlete Magyarország ellenállásán meghiúsul. Uo. 40112. Bülow német államtitkár egyenesen felszólítja a magyar kormányt, hogy lépjen akcióba az osztrák—cseh közlekedés ellen. Uo. 43013. 9 A megbeszélésről Hossbach ezredes által készített feljegyzés maradt fenn, innen származik az elnevezés.
