Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Rozsnyói Ágnes: 1944. okt. 15. (A Szálasi-puccs történetéhez) - 871

880 rozsnyói Agnes Kevéssel 1 óra után lépett Ralin Horthy szobájába. A beszélgetés első szavai a Rádióban felhangzó proklamáció bevezető szavaival egyidőben hangzottak el. Horthy, megismételve Veesenmayernek tett előbbi nyilatkozatát, hosszú vádbeszédet tartott Németország és különösen Ribbentrop ellen. Hangoztatta, hogy Németország nem adott elég fegyvert, csapatokat Magyarország védelmére. Rahn, ez a ravasz diplomata, nem mondott ellent. Megkérdezte csupán, feltéve, hogy a kormányzónak igaza is van, miben látja a megoldást. Azonnali fegyverszünetben — hangzott a kormányzó válasza. Rahn ezután a fegyverszüneti feltételek iránt érdeklődött, majd értesülve ezekről, ügyes taktikával a Horthyt legérzékenyebben érintő kérdéseket vetette fel. Miként vetheti magát alá — kérdezte — a nagybirtokos arisztokratikus Magyarország az oroszoknak? És különösen miként teheti ezt Horthy, „akinek neve" — Rahn szerint — egy komoly európai programot jelentett. Saját maga járul hozzá a fegyverszünethez, maga ássa meg rendszerének sírját — öngyilkosságot követ el. Ő is helyeselné a fegyverszünetet — igyekezett tovább appellálni Horthy ismert szovjetgyűlöletére —, lia Budapestet 3 angolszász ejtőernyős divízió szállná meg. Erről azonban nincsen szó. Horthy ugyan egyetértett Rahn érvelésével, de kijelentette, hogy a történteken már nem változtathat. Megkérdezte Rahnt, nem volna-e mód arra, hogy a német csapatok kivonuljanak Magyarországról: így ugyanis megmenekülne a fegyverszüneti egyezmény számára oly kínos kötelezettsége, a németekkel való katonai szembefordulástól. Rahn ismét nem mondott nemet, csak arra utalt, hogy végleges válasza kormányának álláspontjától függ. Viszont kérte Horthyt, hogy addig is, míg erről nem értesül, a magyar csapatok ne nyissák meg fegyverletételükkel a frontokat a szovjet csapatok előtt. Horthy, ismét megszegve a fegyverszüneti egyezményt, ehhez elvben hozzájárult és kérte Rahnt, hogy a továbbiakban Lakatossal tartson kapcsolatot.196

Miközben Horthy Rahnnal tárgyalt, a palota másik szobájában ülésező miniszterek között teljes zűrzavar uralkodott. Horthy proklamációja, melyről a kormány tagjai csak a rádió beszűrődő hangjaiból értesültek, teljesen felkészületlenül találta őket. Sietve felelősségre vonták Lakatost, Hennyeit és Ambrózyt, kik közül az utóbbi közölte velük, hogy a kormányzó őt bízta meg a miniszterek előzetes tájékoztatásával. Erre azonban a koronatanács elhúzódása következtében nem került idejében sor. Ambrózy azonban továbbra sem közölte a miniszterekkel, hogy nem csupán fegyverszünet kéréséről van szó, hanem már meg is kötötték az egyezményt. A miniszterek ezután letették az esküt, majd Horthy is visszajött, s néhány szót váltva velük, hangoztatta az előttük álló nehézségeket; majd elbúcsúzott tőlük. A minisztertanács anélkül, hogy az új helyzetből következő bármiféle teendőben megegyezett volna, feloszlott. Lakatos, Hennyei ós Rakovszky a miniszterelnöki palotába távoztak, hogy néhány további ügyet rendezzenek. Jurcsek és Remónyi-Schneller útja — mint később kiderült — a német követségre vezetett. A szétszéledő miniszterek hangulatát Csatay honvédelmi miniszter szavai tükrözték leghívebben, aki kijelentette Bárczynak: „ezekután mehetünk haza, a németek még ma letartóztatnak 196

A megbeszélés részletes leírását Rahn adja, i. m. 265—267. 1. Horthy emlékirataiban 287. 1. mindössze egy bekezdés foglalkozik e kérdéssel. Horthy igyekszik a beszélgetést teljesen jelentéktelennek feltüntetni és nem tesz említést arról, hogy megszegve a fegyverszüneti egyezményt, tárgyalásokat kezdett a német csapatok elvonulása érdekében.