Századok – 1958

Krónika - Beszámoló Ránki György kandidátusi disszertációjának vitájáról (–) 920

KRÓNIKA 921 az antimarxista jobboldali nézetektől. Ez annál dicséretre méltóbb, mivel azokban az években, amikor az értekezés készült, köztudomásúlag meglehetősen sok elméleti ingadozáson ment át ideológiai frontunk, ezen belül történettudományunk is, ami kihatott az ellenforradalmi évtizedek gazdasági fejlődésének megítélésére is." Ránki György a történeti valóságnak megfelelő képet rajzolt a gyáripar fejlődéséről, ugyanekkor helyesen ábrázolta a politikai és gazdasági élet kölcsönhatásait is. Szerzőnek „sikerült megragadnia — állapította meg Pach Zsigmond Pál — az adott időszak sajátosságait, fő jellemzőit, azokat a vonásokat, amelyek elkülönítik ezt a fejlődési szakaszt a korábbiaktól, mintegy megadják annak profilját". lncze Miklós, a másik opponens — a fentebbiek kiemelése mellett — elsősorban azt hangsúlyozta, hogy Ránki György disszetációja „egyrészt . . . jelentősen hozzájárul az ellenforradalmi rendszer gazdaságtörténetének feltárásához, másrészt kétségkívül segíti jelenlegi gazdasági építésünket is, amennyiben a magyar ipar második világháború előtti fejlődését mind fő vonalaiban, mind legfontosabb részleteiben világosan állítja elénk". Mindeme elismerések mellett a disszertáció egészét, szerkezetét két fő kifogás érte. Mindkét opponens lelvetette az uralkodó osztályokon belüli ellentétek problematikáját. A disszertáció ugyan e tekintetben is számos fontos megállapítást tesz. Mint Pach Zsigmond Pál megállapította, igen érdekesen s meggyőzően ábrázolja a nagytőke, s nagybirtok politikai és gazdaságpolitikai ellentétét az uralkodó osztályok Gömbös-féle szárnyával, amely a harmincas években, mint a német mintájú fasizálási törekvéseknek Magyarországon legszélsőségesebb képviselője erssödött meg. Az uralkodó osztályokon belüli ellentétek — korábbi felfogásunkhoz képest — új oldalának feltárása mellett azonban szerző elhanyagolta a nagytőke és nagybirtok ellentéteit. Pedig igen sok jel vall arra (a válságból való kilábalás módszerei körüli küzdelmek, a kartellellenes törekvések, az ún. „egvkezek", a nagybirtok agrármonopolista törekvései stb.), hogy a régi, „hagyományos" ellentétek komolyabbak voltak, mint azt a disszertáció bemutatja. „Ha az ellentétek fővonalát általában az említett módon a financtőke és nagybirtok, illetőleg a gentry, államhivatalnoki és katonatiszti réteg között vonja is meg, nem egyszer viszont a katonatiszti réteg a vele szövetséges nagybirtokosokkal együtt szerepel, a másik oldalra pedig a finánctőke és a nagybirtok hozzákapcsolódó része kerül. Hogy milyen alapon oszlik meg a nagybirtok a két fél között, azt a disszertáció homályban hagyja, — annál is inkább, mivel azt a korábbi időszakban vizsgált (habár még akkorra nézve sem lezárt) problémát, amely a nagybirtok egy részének a finánctőkével való összefonódására vonatkozik, a szerző a tárgyalt korszak vonatkozásában fel sem veti." Ugyanerre az álláspontra helyezkedett opponensi véleményében lncze Miklós is. Ránki György egyetértett Pach Zsigmond Pál és lncze Miklós bíráló megjegyzéseivel, hangsúlyozta azonban azt, hogy problémát csakis akkor tudjuk megnyugtatóan tisztázni, ha a nagybirtok törekvéseit nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság szempontjából is vizsgáljuk". Az uralkodó osztályokon belüli ellentétek problematikájához kapcsolódott a 30-as évek egyes politikai eseményeinek értékelése is. lncze Miklós azt emelte ki, hogy „a bel-és külpolitikai kérdések tárgyalásánál nagyobb, meggyőzőbb, a rendelkezésre álló forrásokat jobban megmozgató tudományos apparátusra van szükség", mint amilyennel a disszertáció jelenleg rendelkezik. A szerző ugyanis — mondotta — e kérdések tárgyalásánál „igen szűkös — sok esetben, érzésem szerint, hiányos — apparátussal dolgozik. Saját tapasztalatomból tudom, hogy e kérdések tekintetében a megfelelő apparátus megadása nehéz, bonyolult, ugyanakkor mégis szükséges". Hiányolta lncze Miklós azt is, hogy a disszertáció nem tér ki a Gömbös-kormány bukásának okaira, „s arra a taktikai és módszerbeli különbözőségre, amely a Gömböst felváltó Darányi-kormányt elválasztja elődjétől ; a kérdést egyszerűen úgy intézi el, hogy Gömbös bukásának okait mellőzve, Darányi hivatalba lépéséről kezd megfelelő helyen beszélni." Ránki György lncze Miklós ezirányú bírálataival teljes mértékben egyetértett. A vita másik főkérdését, a disszertáció szerkezetét érintő problémát, lncze Miklós vetette fel, aki kifogásolta, hogy a munka „nem egy helyütt említi és szoros összefüggésében tárgyalja az állami beavatkozás (az állammonopolista tendenciák erősödése), az autarchikus törekvések és az irányított gazdálkodás problematikáját. A szerző persze — mondotta — mind a három problémát említi munkájában. Azt sem állíthatom, hogy e problémákat — amikor a munka különböző helyein előbukkannak — nem hozza valamiféle kapcsolatba egymással ; állítom azonban azt, hogy e problémacsoport szerves egészet képez s külön-külön tárgyalása bizonyos fokig megzavarja az olvasót." „Ügy vélem ugyanis — folytatta lncze Miklós —, hogy amit a szerző az autarchiás törekvések — eléggé leszűkített — tárgyalása kapcsán az ipari önellátás tekintetében mond : nem független azoktól az állammonopolista tendenciáktól, amelyek elősegítették, illetve Ο