Századok – 1958

Krónika - Fejér Klára (1911–1958) (p. e.) 913

FEJÉR KLÁRA (1911-1958) 1958. április 28-án hosszas betegség után meghalt Fejér Klára, a Magyar Tudományos Akadémiának újjászervezése óta kiváló dolgozója, a Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának szaktitkára. Fejér Klára egyetemi tanulmányainak elvégzése után középiskolai tanárként kezdte meg pályafutását. A felszabadulás után a Pedagógusok Szakszervezetében dolgozott, majd mint az Erzsébet ^Nőiskola igazgatója és a Pártfőiskola tanára fejtett ki értékes pedagógiai tevékenységet. Mikor 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia újjászervezése megindult, meghívták az Akadémia II. Osztálya szaktitkári teendőinek ellátására. Ezen a számára oly kitűnően megfelelő munkahelyen dolgozott korán bekövetkezett haláláig. Fejér Klára akadémiai tevékenysége egybeesett azzal a rendkívüli fontosságú, évekig tartó feladatnak a megoldásával, amit a magyar tudomány szocialista szervezetének kialakítása és megerősítése jelentett. Ebből a munkából Fejér Klára páratlan önfeláldozással vette ki a részét : az osztályhoz tartozó intézetek hálózatának kiépítésével, a főbizottság.i rendszer létrehozásával és sok más fontos feladattal kapcsolatban sok munka hárult reá, amelyet ő mindig nagy buzgalommal, készségesen végzett el. Sokat fáradozott az osztályhoz tartozó tudományágak fejlesztésén, egyes helyes kezdeményezések felkarolásán és támogatásán, a tudományszervező munka minél magasabb színvonalra való emelésén. Ε munkája során, gyakran igen bonyolult feladatok megoldása közben, mindig a marxista tudomány fejlesztésének gondolatát tartotta szem előtt, e fejlődés útján tevékenyen segítve az egyes tudományágakat. Fejér Klára, mint minden munkahelyén, az Akadémián is Pártja eszméinek és gyakorlatának hű és következetes képviselője volt. Mint egyszerű pártmunkás, majd mint a kommunista akadémikusok szervezetének titkára igyekezett tudománypolitikánk vonalán elősegíteni tudományos életünk marxista fejlődését, a tudománynak á nép szolgálatába állítását. Ezeknek a feladatoknak áldozta fel szép reményekre jogosító tudományos munkáját is. Egyik szerzője volt annak a történelemtankönyvnek, melynek munkatársait 1948-ban kormányzatunk Kossuth-díjjal tüntette ki. Tevékeny részt vállalt az egyetemi történelem-tankönyv munkáiban is : az 1849 utáni korszakot tárgyaló tankönyv részben elkészült kultúrtörténeti fejezetei értékes hozzájárulások e korszak marxista történelmének kidolgozásához. Az utolsó években, kevés szabad idejében, historiográfiai témán dolgozott : Marczali Henrik, e jelentős polgári történetíró munkásságát akarta feltárni és értékelni. Hátramaradt feljegyzéseinek tanúsága szerint szép munkával gazdagíthatta volna csekély historiográfiai irodalmunkat. Mindvégig különös érdeklődéssel és gonddal foglalkozott a történettudomány kérdéseivel : az Akadémia