Századok – 1958

Könyvszemle - 895

908 KÖNYVSZEMLE kai irányították a munkában még sokszor tapasztalatlan helyi vezetőket. Makszakova levéltári kutatáson felépülő könyve meggyőző képet ad a szovjethatalom első, hősies és nehéz korszakának egyik rendkívül érdekes fejezetéről és ezzel egyes részletekben eredményesen egészíti ki a polgárháborúról eddig meglévő ismereteinket. Γ. A. BeHAPHx: JJeKa6pbCK0-flHBapcKne 6OM 1919—1920 RR. Β HpKyrcKe. (HpnyTCK), HpnyTCKoe KHHWHOC H3AaTejibCTBO, 1957, 58, 1 1. (Az 1919 december—1920 januári harcok Irkutszkban) Ez a kis füzet a kortársak visszaemlékezéseit közlő sorozatban jelént meg. A szerző személyes élményei alapján tárgyalja az eseményeket, de igyekszik felülemelkedni a szubjektív emlékeken és folyamatos elbeszélést nyújtani. Részletesen, szinte napról napra mondja el az eszerek, Szemjonov kozákjai és más ellenforradalmi csapatok ellen folytatott harcok történetét, amelyek azzal zárultak, hogy 1920. március 7 én a Vörös Hadsereg egységei végleg elfoglalták Kelet-Szibéria fővárosát és ezzel itt is megszilárdult a szovjethatalom. Az élmény frissesége és az események bemutatásának teljességére irányuló törekvés Vendrih munkáját a polgárháború figyelemreméltó forrásává avatja. 3. H). JIOKUIHH : OnepK HCTOpHH npoMbiuiJieHHOCTH CCCP (1917—1940). MocKBa, rocnoJlHTH3jjaTn, 1956, 319, 11. (A Szovjetunió ipartörténetének vázlata [1917—1940]) A szovjet korszak gazdaságtörténetének számos részletkérdését már feldolgozta a szovjet történetírás, különösen éppen az ipari fejlődés sok mozzanata világos, mindezideig azonban hiányoztak a nagyobb összefoglalások. Loksin most arra a feladatra vállalkozott, hogy összefogó képet adjon a szovjet ipar fejlődéséről a Nagy Honvédő Háborúig. Könyvében áttekintést nyújt Oroszország ipari fejlettségének fokáról és az ipar helyzetéről az első világháború idején, és utána korszakonkint ismerteti a szovjet ipar fejlődését, szerkezetének átalakulását a harmadik ötéves terv időszakáig. Az utolsó fejezetben ismét összképet ad a Szovjetunió iparának a helyzetéről a Nagy Honvédő Háborút közvetlenül megelőző időpontban. Az összehasonlítás az 1. fejezet mondanivalójával világosan mutatja azt a hatalmas utat, amelyet a szovjet ipar 23 év alatt megtett. Loksin könyve természetesen nagy figyelmet szentel a párt és a kormány gazdaságpolitikájának, mindazoknak a politikai gazdaságtan körébe vágó kérdéseknek, amelyeket a szocialista iparosítás felvet. Ezért a" technikai fejlődésről·keveset mond. Munkája azonban így is igen jó áttekintést nyújt, persze nem teszi feleslegessé a további kutatásokat, amelyek alapján meg lehet majd írni a szovjet ipar fejlődésének minden kérdésre kiterjedő részletes történetét. Robert G. L. Waite : Vanguard of Nazism The Free Corps movement in postwar Germany. 1918—1923. Cambridge (Mass.) Harvard University Press, 1952, XII, 344 !. (A nácizmus előőrse. A „szabadcsapat" mozgalom a háborúutáni Németországban) Waite könyve az első, amely a német „szabadcsapatoknak" a fasizmus előkészítése terén betöltött szerepével foglalkozik. A szabadcsapatok tagjainak, a „Freikorpskämpfer"-eknek szervezését a weimari köztársaság kezdte meg, hogy a baloldali erők uralomra jutását keresztezze. A weimariak azonban törököt fogtak a szabadcsapatokban, amelyek készséggel harcoltak ugyan a munkásság ellen az általuk gyűlölt köztársaság védelmében, feloszlatásuk után azonban a föld alatt folytatták antidemokratikus szervezkedésüket. Waite élénk színekkel rajzolja meg hézagpótló munkájában ezeknek a csoportoknak vad, brutális szellemét, terrorcselekményeit, népellenes ideológiáját. Később Göring a „harmadik birodalom élharcosainak" nevezte a szabadcsapatokat. A szerző bőven használta a korabeli újságcikkeket, hivatalos okmányokat. Kiemelkedik a könyvből a prefasiszták „lélektani" rajza, ideológiájuk eredete, első világháborús előtörténete. A szerző a legkisebb részletekbe menően írja le a szabadcsapatok szervezetét és jellegét. Őszinte, politikailag meglepően biztos és érdekes leírást kapunk a szocialista munkásság ellen irányuló terrorakciókról, a balti kalandról, majd azzal a szereppel ismerkedünk meg, amelyet a szabadcsapatok a reakció szolgálatában a Kapppuccs idején töltöttek be. A végül föld alá kényszeritett fasiszták Ruhr-vidéki és sziléziai szerepével is megismerkedhetünk. Az utolsó fejezetben a szerző levonja könyvének tanulságát, a szabadcsapatok nélkül Hitler uralomrajutása elképzel hetetlen lett volna, ebből következően a _ 30-as évek fasiszta agresszorai — akik sok esetben azonosak is a szabadcsapatok tagjaival és kapitányaival — saját embereiknek vallották a. Freikorpskämpfereket.