Századok – 1958

Történeti irodalom - Helytörténeti munkák (Ism. Benda Kálmán) 893

' TÖRTÉNETI IRODALOM 893 ' HELYTÖRTÉNETI MUNKÁK Bakos József : Tokajhegyalja és bortermelése néprajzi, hely-, gazdaság- és művelődéstörténeti irodalma (Sárospatak, 1957. 171 1. A Sárospataki Rákóczi Múzeum füzete 4 — 7. sz.). Szerzők szerint ábc sorrendben közli az irodalmat, önálló műveket, folyóirat-, sőt újságcikkeket is, történeti, néprajzi, földrajzi vagy borászati tárgyúnkat vegyesen. Bár ott, ahol a címből nem derül ki, hogy miről szól a cikk, rövid útbaigazítást ad, megkönnyítette volna a tájékozódást, ha az anyag nagyobb tárgyi csoportokba került volna. Rácz István: A hajdúság története (A Hazafias Népfront kiadása, 1957. 71. 1.). A hajdúság, „Bocskai hadi népe" kialakulását, XV—XVI. századi fegyveres harcait, letelepítését, majd a hajdúvárosok életét mutatja be a Hajdúkerület megszűntéig, 1876-ig. A tudományos részleteredményeket kerek, élvezetes stílusban megírt összképben egyesíti ; szakembereknek is jó útmutatást ad. Fitz Jenő : A középkori Székesfehérvár (Székesfehérvár, 1957. 27 1. István Király Múzeum Közleményei, Β sorozat 11. sz.). Az Árpádok királyi székvárosának történetét ismerteti a Hunyadi Mátyás halála után megindult hanyatlásig, szakszerű, de ugyanakkor eleven, érdekes összefoglalásban, elsősorban a város kialakulására és az építészeti emlékekre figyelve. Wathay Ferenc: Székesfehérvár veszésirül való história. 1603. (Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Nagy Lajos. Székesfehérvár, 1957.32 1. István Király Múzeum Közleményei, Β sorozat 14. sz.). A székesfehérvári vicekapitánynak török fogságban, a Héttoronyban, Tinódi stílusában írt históriás éneke, mely fontos forrás a vár 1602-es török ostromára. A költemény eddig csak kéziratból volt ismert. Nagy Lajos bevezetése több új adattal gazdagítja Wathay hányt-vetett életéről való tudásunkat. Dankó Imre: Nyírbátor hajdú város (Nyírbátor, 1957. 11. 1. A Nyírbátori Báthori István Múzeum füzetei). A sokszorosított alakban kiadott, csinos kiállítású kis füzet Nyíregyháza városa XVII. századi történetéről nyújt jó összefoglalást. Dankó Imre: Túrkeve kutatása (Túrkeve,, 1957. 22 1 ). Túrkeve történeti könyvészete, ügyes, jól áttekinthető csoportosításban. Dicséretes újítása, hogy a fontosabb tanulmányok eredményeit is ismerteti néhány sorban. Β. Κ SZENDREY ISTVÁN : A BIHARI HAJDÚK PERE A HAJDÚSZABADSÁGÉRT (Debrecen, év n. [1958]. 64 I.) Szendrey István munkája több szempontból figyelemre méltó. Először is azért,, mert tárgyválasztásakor egy, a magyar nép története szempontjából fontos, de sajnálatosan elhanyagolt területet közelített meg. Munkája felidézi a már-már feledésbe merült bihari hajdúságot, kitágítja a hajdúság fogalmát, amely a közvéleményben csak a hat hajdúvárosra korlátozódik. A bihari hajdúságról — amelynek Acsády Ignác különösen nagy társadalmi jelentőséget tulajdonított — máig sincsen érdemleges összefoglalásunk. Legtöbb, amit róluk megtudhatunk, az Rozvágy György (Nagy-Szalonta mezőváros történelme, tekintettel a derecskei uradalomhoz tartozó egykori hajdúközségek viszonyaira. Gyula, 1870) és O'sváth Pál (Bihari vármegye sárréti járása leírása. Nagyvárad, 1875) értékes, de a mai tudományos követelményeknek már egyáltalán meg nem felelő munkáiban található. Jóformán csak azt tudjuk róluk, hogy kiváltságaikat Erdély függetlenségének elvesztéséig megőrizték, hogy azoktól az 1697—1701-ig terjedő években megfősz tották őket, hogy jobbágysorba kerültek és hogy kiváltságaik visszaszerzése érdekében sorozatosan instanciáztak, pöröltek ; II. Rákóczi Ferenc szabadságharcától pedig kiváltságaik visszaszerzését remélték. Szendrey munkája nem foglalkozik minden bihari hajdútelep küzdelmével. Csupán az Eszterházy-csaíád által megszerzett derecskei uradalomba bekebelezett hajdúközségek : Derecske, Nagyszalonta, Berettyóújfalu, Konyár, Kornádi, Báránd, Mezősas, Hajdúbagos, Biharfélegyháza és Kaba viszonyait tárgyalja. Munkáját példaszerű tárgyismeret, az irodalom és a fellelhető levéltári anyag felhasználása jellemzi. Bevezetésképpen rövideii, általában foglalkozik a hajdúsággal, azután rátér a hajdú-nemesi jog továbbélése sokrétű kérdésének gazdasági alapokon való bemutatására. Majd a derecskei uradalom hajdútörténetét tárgyalja ; az egyos telepek viszonyait a lakosság differenciálódásának, az adózás rendszerének és a nemesség törekvéseinek a bemutatásával ismerteti. A kiváltságok elvesztésekor az érdekeltek hosszadalmas perbe kezdtek, melynek meg-