Századok – 1958

Történeti irodalom - Bernal J. D.: Science and Industry in the Nineteenth Century (Ism. Szuhay-Havas Ervin) 884

•884 TÖRTÉNETI IRODALOM Ha Hallberg könyvének diplomáciai tényanyaga jobb, frissebb és újszerűbb volna, talán nem törtünk volna felette pálcát. A szerző azonban a kiitikai érzék teljes hiányáról tesz bizonyságot, amikor anyagát, a nagy- és kisjelcntőscgű eseményeket egyaránt egyetlen masszába olvasztja össze tízegynéhány fejezeten kei észtül. A német és az olasz kérdés, valamint a nemzetiségi problematika területén teljes tájékozatlanságot árul el. A kossuthi Dunakonföderáció tervét minden hungaroeentrizmus nélkül hiányoljuk, Napoleonnak a kelet-eui ópai nemzetiségi kérdést illető terveii ől pedig, bár sokszor történik róluk említés, jófoimán semmit sem olvashatunk. A szerző szeiint Napoleon egyáltalában nem értette meg a nemzetiségi kérdést. Bátran hozzátehetjük, hogy Hallberg sem, aki a napoleoni tervekről csak annyit ír, hogy a francia diplomácia és Bratianu közötti táigyalások során az a terv vetődött fel, bogy a román fejedelemségek megkapják Erdélyt és a Bánátot, mire a magyarok „biztonságban érezvén magukat , hogy hátulról nem éri őket támadás", nyugodtan kibontakoztathatják szabadságharcukat. Igen sok szó esik a napoleoni eszmékről, amelyek a szerző szeiint a forradalom örökségét és a demokratikus kormányzatot jelentik. Sokhelyütt súlyos ortográfiai hibákkal találkozunk a francia szövegben és az odavetett gallicizmusokban (Idées Napol'on'enne. L'Empéreur stb.). Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Ilallberg könyve nagy anyagmegmozgatásán kívül egyáltalában nem éidcmel dicséietet. A könyvet az egészében ismert adatok kritikátlan felhalmozása, az eszmeiség teljes hiánya, a Habsbuig-reakció és az ellenforradalmi eszmék bbálat nélküli előadása jellemzik. A szerző sehol sem fejezi ki rokonszenvét az elnyomott német, olasz és kelet-eui ópai népek iránt, sőt a kérdést Habsburg vagy öncélú francia szemszögből vizsgálja, nincs nyoma az amerikai történetírásban csaknem egvértelműen jelentkező Kossuth-tiszteletnek sem. Különösen szerencsétlen jelenség, hogy Hallberg munkája az Egyesült Államok történeti folyóirataiban igen jó ki itikát kapott, amelynek minden bizonnyal a keletem ópai problémákban való járatlanság az oka. A könyv különben — amerikai viszonylatban — igen gyenge kiállításban jelent meg. SZUHAY-HAVAS ERVIN J. D. BERNAL : SCIENCE AND INDUSTRY IN THE NINETEENTH CENTURY (London, Routledge and Kegau Paul, 1953. 230 1.) TUDOMÁNY ÉS IPAR A XIX. SZÁZADBAN • Az évszázadnak mint periodizációs fogalomnak merev alkalmazása szélső esetekben arra vezethet, hogy a századok márványtógás kariatídokként jelennek meg a laikus előtt, aki túlzottan merev módon szemléli őket. Néha mégis kísértést érzünk, hogy egyegy századot „nagy," „dicsőséges" és hasonló jelzőkkel ruházzunk fel, a tizenkilencedikkel pedig az a helyzet, hogy mind magyar, mind egyetemes viszonylatban megcsodáljuk imponáló nagyságát. És csakugyan, legalább is az európai és a két amerikai földiész esetében el kell ismernünk, hogy az említett kontinensek történetében a történelemnek ez a szakasza eszmeileg, eseménytörténetileg egyaránt a legsűrítettebb korszak. A XIX. századi Angliában — és valljuk be, Németországban is — hatalmas ipari forradalom tanúja volt, Franciaországban két forradalom és az azokon messze túlnövő „Commune" zajlott le, a XIX. században valósult meg a német és az olasz nemzet egysége, söpört végig kontinensünkön a 48-as forradalmak orkánja és a tőrök birodalom válsága folytán független új nemzetek jelentek meg a Balkán félszigeten. Ha úgy vesszük, minden századnak van szülőanyja és gyermeke. A XIX.század csíráiban örökölte *.._r a XVIII. néhány technikai vívmányát, még fontosabb azonban az, amit önmaga hozott létre és amelyet továbbadott. IIa ezekután kizárólag a természettudomány szempontjából vizsgáljuk a fejlődést és nem fejtjük ki részletesebben, hogy mit adott át eszmei-politikai síkon a XIX. század gyermekének, a XX.-nak — hogy csak a tudományos szocializmust említsük — , elsősorban azt kell hangsúlyoznunk, hogv századunk technokráciája elképzelhetetlen lenne a múlt század hihetetlen vívmánvai nélkül. Ez közhely. Mégis újra átérezzük jelentőségét, mindjárt akkor, amikor a kiváló brit tudós bevezetését lapozgatjuk. Bernai professzor közel 40 oldalas előszavában vázolja a főbb kérdéseket. Egészen rövid fejezetekben, mondhatni pontokban sorolja fel azt, amit a múlt század a tudomá-