Századok – 1958

Történeti irodalom - Breyer Richard: Das Deutsche Reich und Polen 1932–1937. Außenpolitik und Volksgruppenfragen (Ism. Szokolay Katalin) 869

' TÖRTÉNETI IRODALOM 869 vörös zászlót tűztek ki. A katonák és a civil lakosság a legteljesebb mértékben együttműködött. Követeléseiket 14 η ont ba foglalva bocsátották közre (206. 1.). A mozgalom tovább terjedt Lübeckbe, Brunsbüttelbe, Hamburgba, Biémába, Willielmskabenbe, Cuxhavenbe stb., s a matrózok, a flotta kezdeményezéséhez csatlakoztak mindenütt a munkások is. A vezetés a tanácsok kezében volt. A forradalmat — semmiféle beavatkozással — nem lehetett már megállítani. A kötet egyik leghosszabb tanulmánya, Albert Schreiner és Günter Schmidt közös munkája foglalja össze a német tanácsmozgalom problematikáját 1917 elejétől az lö 18-as novemberi forradalomig. Ezzel kapcsolatban ismertetik a nemzetközi munkásmozgalom e téren szerzett tapasztalatait, Lenin legfontosabb megállapításait. A tanácsok problémája az utóbbi években a nyugat-német történészeket is foglalkoztatja, s néhány polgári és szociáldemokrata könyv jelent meg erre vonatkozóan. Szerzőink vitába szállnak e művek szemléletével, állításaival, s megállapítják, hogy ,,a bűnös puccs 1S56 őszén Magyarországon és a tanácsgondolattal akkor elkövetett visszaélés ugyanolyan »teoriák«ban gyökerezik", mint a bírált nyugat-német művek ideológiája (235. 1.). A német tanácsmozgalomiól szólva a szerzők sokoldalúan oldják meg feladatukat. Nemcsak a szervezeti fejlődést mutatják be a tanácsok első csíráitól kezdve, mert így a megelőző tanulmányokhoz viszonyítva nem sok újat adhatnának. A konkrét események felidézésévt 1 együtt a tanácsok munkájának tartalmi, funkcionális kérdéseit vizsgálják s minden ponton — ahol ez szükséges — vitába szállnak Tormin és más nyugat-német szerzők munkáival (249., 267., 273., 300 — 01. 1. stb.). Ezáltal a tanulmány bizonyos historiográfiai feladatokat is elvégez, az olvasó előtt még inkább kiemelve a kérdés fontosságát. Mindemellett nem mulasztják el a szerzők azt sem, hogy a tanácsmozgalommal kapcsolatban bemutassák a német munkásmozgalom sokrétű csoportjait, irányzatait, a spartacusok és általában a baloldal küzdelmét. Ez a harc azt célozta, hogy az orosz példa nyomán 1917 elején először alakított tanácsokból olyan munkásszervek váljanak, amelyek magukhoz ragadják a hatalmat. Az Októberi Szocialista Fonadalom, a bolsevikok vezette szovjetek példája nagy szerepet játszott ebben. A tanácshatalom 1918 novemberében — mutatnak rá a szerzők — azokon az erőkön aratott győzelmet, amelyek Nyugat-Németországban ma is a hatalmat birtokolják (307—08. 1.). A záró tanulmány ismét két szerző, Robert Leibbrand és Klans Mammach munkája, amely a német munkáspártoknak az Októberi Forradalom néhány kérdésével kapcsolat ban kialakított állásfoglalását vizsgálja. Rámutatnak arra, hogy ,,az első világháboiú nyilvánosságra hozta a régi német szociáldemokrácia mély, belső ellentéteit" (311. 1.). Csak a Liebknecht, Luxemburg, Mehring, Zetkin és Wilhelm Pieck vezette baloldal maradt hű a nemzetközi forradalmi szocializmus eszméihez. A Spartacus-csoport lett a csíiája a későbbi Német Kommunista Pártnak. Az 1917 eleji pártviszonyok jellemzésénél a magyar olvasó számára feltűnő, hogy a falusi nincstelenek, parasztok sajátos helyzete és mozgalmai az egész időszakkal kapcsolatban fel sem merülnek a kötetben. (Kétségtelen, hogy a katonák, matrózok között nagyszámmal ott voltak ők is.) A szerzők következetesen és határozottan szállnak vitába polgári és szociáldemokrata nézetekkel, cáfolnak nyugatnémet munkákat, aminek nyilván megvan a pozitív hatása a nyugat-német olvasóközönségre is. L. NAGY ZSUZSA RICHARD BREYER: DAS DEUTSCHE REICH UND POLEN 1932—1937. AUSSENPOLITIK UND VOLKSGRUPPENFRAGEN (Marburger Ostforschungen im Auftrage des Johann Gottfried Herder Forschungsrates Ε. V. herausgegeben von Erich Keyser. Band 3. Würzburg, 1955. 372 1.) A NÉMET BIRODALOM ÉS LENGYELORSZÁG 1932—1937-ΒΕΝ. KÜLPOLITIKA ÉS A NÉPCSOPORTOK KÉRDÉSE Richárd Breyer munkája a két világháború közötti időszak egyik legérdekesebb kérdését tárgyalja: a német—lengyel viszony alakulását az 1932—1637-es években. A szeiző két, véleménye szerint szorosan összefüggő problémakörben keresi a németlengyel viszonyban bekövetkezett feszültség okait; az egyik a diplomáciai, illetve a politikai viszonyok, a másik a lengyeloiszági német és németországi lengyel kisebbség helyzete. Különösen nagy szerepet szán a kisebbségi — elsősorban a lengyelországi kisebbségi — kérdésnek és a danzigi problémának. 20 Századok