Századok – 1958

Történeti irodalom - A Voproszi Isztorii 1956–1957. évfolyamának magyar vonatkozású cikkei (Ism. P. Mayer Mária) 860

' TÖRTÉNETI IRODALOM 861 Az elfogatási parancsot ki is adták ellene s azt megküldték a svájci hatóságoknak is. A továbbiakban azután igen érdekes részleteket olvashatunk egyrészt a francia hatóságoknak — a kommunái-dokkal szemben Svájcban tapasztalható szimpátia miatti — aggodalmáról, valamint az illetékes francia és svájci hatóságoknak Frankel letartóztatásával kapcsolatos sorozatos levélváltásairól. A továbbiak során arról értesülünk, hogy időközben Frankcinek sikerült elkerülnie a letartóztatást, ugyanis Németországon és Belgiumon keresztül kijutott Angliába, ahol Engels 1871. augusztus 23.-án egy Marxhoz írt levelében fejtette ki efelett érzett örömét. A Pierre Angrand által fellelt dokumentumokból kiderül, hogy a francia rendőrség továbbra is figyelemmel, kisérte Frankel Leó életét és tevékenységét. így pl. jelentést talált Frankel részvételéről az Internacionálé 1872. évi hágai kongresszusán. A megfigyelés még 1875-ben is tartott, amikor Frankel visszatért a Monarchiába. Megtudjuk, hogy az osztrák kormány Frankel megérkezte után rögtön letartóztatási parancsot adott ki ellene, s azonnal érintkezésbe lépett az illetékes francia hatóságokkal. Ezt követően december 9-én letartóztatták Frankéit. Ekkor azonban közbelépett a magyar közvélemény, ill. ennek nyomán a magyar hatóságok. Frankel Magyarországra került s most már Apponyi és a francia hatóságok közt folyt a levelezés. Ε levelváltás ismertetésével, ill. Frankel Leó szabadonbocsátásával ér véget az érdekes közlemény. Megemlítésre méltó, hogy.Pierre Angrand közleményébon utal számos — Frankel Leó életével és tevékenységével foglalkozó — szovjet és francia kiadványra is. A Voproszi Isztorii 1957. 2. számában ismét egy magyar vonatkozású közleményre találunk, a Magyarországon is járt leningrádi professzor, Α. V. Fjodorov tollából. ,,Αζ oroszországi haladó gondolkodók az 1848—49. évi magyar forradalomról" címmel. Fjodorov rövid közleményében utal az Averbuch szovjet történész által eddig e tárgyban Írottakra, majd Herzen, Csernisevszkij, Bakunyin ós Kossuth korabeli írásaira, ill. néhány — az általa kutatott kérdést érintő — régebbi orosz kiadványra támaszkodva ismételten bizonyítja, hogy Oroszország haladó gondolkodású emberei abban az időben — a cári kormánnyal szemben — a magyar forradalom mellett foglaltak állást. A Voproszi Isztorii 1957. 4. számában egy Magyarországon is járt fiatal szovjet történész írásával találkozunk. A kárpátaljai A.I. Puskás cikkének címe : ,,A haladó erők harca Magyarországon a Horthy-rendszer ellen" (1941 vége — 1942 eleje). Munkájában elsősorban a korabeli publikált és sajtóanyagokra (pl. Magyar Statisztikai Zsebkönyv sorozat, Országos Mezőgazdasági Kamara Évi jelentései, Képviselőházi Napló, Népszava), ill. a felszabadulás után megjelent marxista elokumentumpublikációkra és feldolgozásokra támaszkodik. A szerző figyelmének középpontjában a Magyar Kommunista Pártnak az adott korszakban a munkás-paraszt szövetség, ill. az antifasiszta nemzeti front kialakításáért folytatott harca áll, mint olyan téma, amelyről eddig a szovjet történeti irodalomban egyetlen cikk sem jelent meg. Egyúttal sajnálatát fejezi ki afelett is, hogy e kérdésről mindezideig még magyar történész sem írt komoly, átfogó monográfiát. Célja ezért az, hogy megkísérelje valamennyire is formába önteni azt a harcot, amelyet a KMP a Horthyrendszerrel szembeni nemzeti front létrehozásáért folytatott. Cikke bevezetőjében rövid áttekintést nyújt az 1919—1940 közötti magyar külpolitikáról, jellemzi az ország gazdasági struktúrájának alakulását, majd áttér a lakosság helyzetének ismertetésére a H. világháború megindulását követő időben, különös tekintettel az akkor Magyarországon élő nemzeti kisebbségek (szlovákok stb.) helyzetére. Ezt követően a szerző áttér arra, miért és milyen módon kapcsolódott be Magyarország a második világháborúba, majd ismerteti a különböző pártok (Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt) ezzel kapcsolatos állásfoglalását. Külön figyelmet szentel a szakszervezetek jobboldali vezetősége álláspontjának bírálatára, majel áttér a Kommunista Párt politikájának és tevékenységének ismertetésére. Elsősorban az illegális Szabad Nép kerül érdeklődése középpontjába, majd a kommunisták által a legális SzDP és szakszervezetekben végzett munkáról szól. A továbbiakban kifejti, hogy a Kommunista Párt — a nemzeti függetlenségért folytatott harc jegyében — kapcsolatot létesített írókkal, művészekkel, az ún. „Márciusi Front" balszárnyával, sikerült progresszív erővé változtatnia a ,,Parasztszövetség"-et, s ugyanakkor keresni a kapcsolatot a Kisgazdapárt háborúellenes szárnyával, elsősorban Bajcsy Zsilinszky Endrével. Α. I. Puskás ezután bemutatja, hogy az illegális Kommunista Párt — elsősorban a Szabad Nép révén — milyen hatást gyakorolt a mezőgazdasági munkásság a parasztság hangulatára, illetőleg a kormánnyal szembeni állásfoglalására. Ezt követően ismerteti az 1941. november 1-i tüntetést, majel a Népszava emlékezetes karácsonyi számát.