Századok – 1958

Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699

730 LACKÓ MIKLÖS származású nőt változtatott segítő családtaggá ; 3. ellentétben az 1930. évi helyzettel, Budapesten az ipari és egyéb önállók soraiba a felszabadulást követő években több ipari munkás családból való került, mint a vidéken. Összefoglalva : a két világháború közötti ellenforradalmi korszak- * ban az ipari proletariátus vegyes, heterogén származási összetétele kifelé, a kiáramlás szempontjából, nagyfokú zártsággal párosult. Ez kedvezően hatott az ipari munkásság örökletes rétegének alakulására, elősegítve annak gyarapodását. Ugyanakkor kifejezője volt az ipari proletariátus elnyomott helyzetének, viszonylag gyenge társadalmi súlyának és szerepének. Ezt az állapotot igyekezett fenntartani az ellenforradalmi rendszer egész politikai berendezkedése, hatalmi és ideológiai apparátusa, kultúrpolitikája stb. A felszabadulással új korszak kezdődött, megindult az ipari proletariátus társadalmi térfoglalása ebből a szempontból is. Ez a térfoglalás a felszabadulást követő első években párhuzamosan haladt az üzemi munkásság alapvető törzsének, az örökletes proletár-rétegnek a növekedésével. * Elemzésünket áttekintve, újra szükséges hangsúlyozni, hogy a munkásosztály származási rétegeződése, a többi társadalmi osztállyal és réteggel való ilyen értelmű kapcsolatának alakulása — csak egyik részkérdése az osztály életviszonyait, társadalmi tudatát és politikai arculatát befolyásoló tényezőknek. A történeti-statisztikai elemzés, természetesen, e problémakörnek is csak igen átfogó kereteit, a főbb általános tendenciákat képes megragadni. Ilyen értelemben csak kiindulópontul szolgálhat a munkásság belső társadalmi rétegeződésének történeti vizsgálatához, az egyes rétegek életmódjának, kulturális viszonyainak ebből következő sokszínű ábrázolásához. De már ennek az anyagnak a birtokában is lehetővé váHk bizonyos általános következtetések levonása. A származás-statisztikai adatok szemléletesen világítanak rá a magyar ipari proletariátusnak a fejlett kapitalista országok munkásosztályától eltérő arculatára, fiatalabb voltára, heterogénabb összetételére. Más vonatkozású adatokkal együtt megmutatják, hogy a második világháború előtti és alatti évek egyes, pozitív hatású tényezők (a munkásosztály számának, koncentrációjának növekedése, a gépipar előre< törése) mellett együttjártak a munkásosztály összetételét kedvezőtlenül befolyásoló mozzanatokkal (a munkásság nagyarányú feltöltődése, az örökletes réteg arányának csökkenése). A felszabadulás után jelentkező súlyos nehézségek (az ipar visszaesése, munkanélküliség stb.) mellett viszont számos, a munkásosztály összetételét kedvezően befolyásoló mozzanat érvényesült. Ilyenek voltak : a szakképzett munkások arányának növekedése ; a szervezetlenebb és elmaradottabb politikai arculatú női munkásság számának és arányának visszaesése ; a koncentráció további nagyfokú növekedése s nem utolsósorban az ipari proletariátus további egységesülése társadalmi összetétel szempontjából. Mindezzel párhuzamosan megindult és egészségesen haladt előre az egész munkásosztály térfoglalása, társadalmi súlyának, szerepének növekedése is. Ε kedvező mozzanatok ellenére az ipari proletariátus 1949 utáni hatalmas számbeli gyarapodása olyan múltból örökölt viszonyokra épült, amelyekre amúgyis a munkásosztály heterogén összetétele, a tősgyökeres proletárréteg viszonylag alacsony aránya, a munkásságba újonnan bekerült újoncok nagy száma erősen rányomták bélyegüket. Az 1949 után elkövetett hibák kiélez-