Századok – 1958

Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699

718 LACKÓ MIKLÖS örökletes réteg és a paraszti elem növekedése, az iparos-származásúak csökkenése. A férfiakéval lényegében azonos irányú volt a munkásnők összetételének alakulása Budapesten és a vidéken is : a vidéki örökletes réteg erőteljesebb gyarapodása, Budapesten viszont az agrárproletár származásúak nagyarányú növekedése stb. Három jellegzetes vonást azonban külön is ki kell emelni : 1. Továbbra is érvényesült az a sajátosság, hogy a női ipari munkásság utánpótlását és növekedését nagyobb mértékben biztosították a lakosság proletár rétegei. Az összes proletár (ipari munkás, egyéb munkás, agrárproletár) származásúak aránya a nőknél még valamivel erősebben is növekedett : 6. táblázat. A proletár származású ipari munkások %-os aránya ÉT Férfiak N8k 1930 56,3 62,2 1949 62,5 69,0 Növekedés 6,2 7,8 Az adatok természetesen tükrözik az 1945 utáni állapotokat is, amikor a munkásnők száma a férfiakénál lényegesen nagyobb mértékben csökkent, s így összetételük is kedvezőbben alakult. 2. A faluról származó munkások aránya a nőknél jóval nagyobb mértékben gyarapodott, mint a férfiaknál. A paraszti (túlnyomóan agrárproletár származású) nők beáramlása az ipari proletariátusba a háború előtti és alatti években különösen nagyarányú volt. Ezt az 1949-es, sokkal kisebb létszámra vonatkozó adatok csak részben tükrözik. 3. Az eltelt húsz év alatt a vidéki nőmunkásság összetételét tekintve is megerősödött, budapesti és vidéki osztagai között ebből a szempontból nagyfokú kiegyenlítődés ment végbe. Az örökletes réteg körükben Budapesten alig, a vidéken viszont több mint 11%-kal növekedett; az iparos származásúak aránya Budapesten csak 3%-kal, a vidéken közel 10%-kal csökkent. Ε változások részben a vidéki gyáripar háború előtti és alatti növekedésével függnek össze, részben a felszabadulás utáni első évek változásaival, amikor a nem proletár családból való nőmunkások különösen nagy számban hagyták el átmenetileg az ipart. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a női ipari munkásság összetétele az egész korszakban kedvezőbb volt a férfiakénál. Számbeli növekedése a két világháború között az örökletes proletariátus erősödése irányában hatott. A munkásnők abszolút számának háború alatti emelkedése egyben együttjárt, különösen Budapesten, szélesebb paraszti, túlnyomóan agrárproletár eredetű dolgozók beáramlásával. A munkásnők kedvezőbb származási összetételét azonban a férfiakénál nagyobbfokú szervezetlenség, a nőmunkásság társadalmi tudatának, politikai arculatának elmaradottsága és nagjobbarányú fluktuációja ellensúlyozta. A proletár származásúak nagyobb aránya a nőmunkásság között a nőmunkásságnak az iparon belüli elhelyezkedéséből is következett: a férfiakénál jóval nagyobb részük dolgozott a gyáriparban nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is. A gyáripari munkásság összetételében, mint látni fogjuk, általában magasabb a proletárszármazásúak aránya.