Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
A MAGYAR IPARI MUNKÁSSÁG ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSÁRÓL 711 az iparból a mezőgazdaságba. Ε mozgalom elsősorban ugyancsak az iparban legkevésbé meggyökeresedett, csak a háborús években beáramlott, a faluval szoros kapcsolatban álló új munkásokra terjedt ki. Λ fővárosi és vidéki adatok (lásd a 3. táblázatot) szembeszökően juttatják kifejezésre a budapesti proletár-bázis jelentőségét, a budapesti proletariátus sokkal kedvezőbb származási összetételét. Az 1930—1949 között eltelt időszakban azonban a munkásság örökletes rétege sokkal nagyobb mértékben erősödött a vidéken, mint a fővárosban. (Budapesten az örökletes réteg aránya 3,5%-kal, vidéken 6,7%-kal emelkedett.) 1930-ban a vidéki munkásságnak csak x /5 -e tartozott a örökletes réteghez. Ez a vidéki munkásság fiatal voltából, a vidék elmaradottabb gazdasági és társadalmi viszonyaiból következett. Az ipar egyoldalú területi összpontosulása Budapesten és annak környékén, nehezítette a vidéken a munkásság örökletes rétegének fejlődésót. Az első világháborút közvetlenül követő időszakban a vidéki munkás családok fiai és leányai sokkal inkább szétszóródtak a különböző foglalkozásokban (a mezőgazdaságban, az ipari önállók között), mint Budapesten. A vidéki ipar háború előtti és alatti gyorsabb fejlődése viszont azt eredményezte, hogy a munkás családok fiai nagyobb számban váltak ipari munkássá a vidéken is. Emellett a vidéki gyáripar számára a főváros is sok régi ipari munkást adott. Az az új tendencia pedig, amely a felszabadulás után a munkások tízezreit a társadalmi és politikai élet irányító, értelmiségi pályáira szólította, elsősorban a fővárosban érvényesült nagy erővel, itt vezetett a munkás-származásúak sokkal nagyobb szétszóródásához. A vidéki ipari munkásság örökletes rétegének nagyobb fokú erősödését e tényezők magyarázzák. 2. Paraszt származású munkások 1930-ban az összmunkásság 30%-a származott a különböző paraszt rétegekből. A paraszti elem nagy súlya ipari proletariátusunk összetételében természetes következménye volt a túlnyomóan agrár jellegű ország társadalmi és osztályviszonyainak. Jellemző, hogy 1930-ban (de még 1949-ben is) a paraszt származású munkások száma országosan meghaladta az ipari proletariátus örökletesnek tekinthető rétegét. (1930-ban 199 000 paraszt származású, szemben az ipari munkás származásúak 182 000 főnyi létszámával.) A férfi munkásság körében, amelynek abszolút száma az egész megelőző időszakban sokkal jobban emelkedett, mint a nőmunkásságé — amelybe ezért a más társadalmi osztályok beáramlása is nagyobb mértékű volt — a paraszt származásúak még szélesebb réteget alkottak : 1930-ban országosan 32,1%-ot. A paraszt származású munkások súlyát tekintve ugyanakkor éles különbségek álltak fenn a főváros és a vidék között: 1930-ban Nagybudapesten a munkásoknak csak 19%-a, a vidéken viszont ennek majdnem a kétszerese, 37,1%-a volt paraszti származású (a férfi munkások közül a fővárosban 20,7%, a vidéken 38,8%). A származási adatok ismeretének hiányában a budapesti munkásság paraszti eredetű rétegét a 19%-nál magasabbra becsültük volna. Az adatok élesen aláhúzzák az ipar egyoldalú területi összpontosulásának hatását a munkásság összetételére. Ε területi koncentráció, mint láttuk, elősegítette a proletariátus örökletes rétegének növekedését a fővárosban ; ugyanakkor fokozta a vidék elmaradottságát, kimélyítette a főváros és a vidék közötti különbségeket a munkásság eredete, társadalmi összetétele szempontjából is. 10*
