Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
A MAGYAR IPARI MUNKÁSSÁG ÖSSZ KT ÉTELÉNEK ALAKULÁSÁRÓL 707 1. Az ipari proletariátus örökletes rétegének növekedése Előző tanulmányunkban2 3 mint szembetűnő jellegzetességre mutattunk rá ipari munkásságunk vegyes származási összetételére az első világháború utáni évtizedben. Hangsúlyoztuk, hogy a proletariátus származási összetétele szorosan összetügg létszámának alakulásával. A magyar ipari proletariátus az első világháború utáni években még igen erősen magán viselte fiatal voltából, múltbeli gyors feltöltődéséből fakadó származási különneműségét. Az összmunkásságnak csak valamivel*több mint egynegyede (27,3%-a) tartozott 1930-ban az ipari proletariátus örökletesnek tekinthető rétegéhez s ezen belül is igen kicsiny volt azoknak a száma, akik már a munkásság harmadik generációját ajkották. Az örökletes réteg különösen vékony volt a vidéki munkásság körében (21,1%), de nagybudapesti 36,0%-os aránya is alacsonynak tekinthető. Az ipari proletariátus nagy többségét kitevő férfimunkások származási rétegeződése még heterogénebb képet mutatott : közöttük az ipari munkás származásúak aránya országosan csak 26%-ot, a fővárosban 34,2%-ot tett ki. Ez a kép, ismételjük, természetes következménye volt a magyar gazdasági és osztály-viszonyoknak, az ipari kapitalizmus és a munkásosztály késői és viszonylag gyors fejlődésének az első világháború előtti évtizedekben, amikor az ipari proletariátus létszáma sokkal gyorsabban növekedett, mint természetes népszaporulata. Nemcsak a munkásosztály, hanem az egész kereső lakosság származási összetétele is erőteljesen őrizte még az ország elmaradott paraszti és kispolgári jellegét. 1930-ban az egész kereső lakosság túlnyomó része paraszti származású volt. De még az ipari kisárutermelő család, ból származottak is jóval nagyobb réteget alkottak az ország lakosságában, mint az ipari munkás származásúak : az összes kereső 10,5%-a volt iparos származású, szemben az ipari munkás származású keresők 7,5%-os arányával.2 4 Az 1930—1949 között eltelt húsz esztendő alatt az ipari proletariátus örökletes rétege megerősödött. Számarányuk országosan az 1930. évi 27,3%-ról 32,5%-ra emelkedett, tehát 1949-ben a munkásság mintegy 1 l3 -& tartozott az ipari proletariátus örökletes rétegéhez.25 l· Az 1930—1949 között eltelt két évtized alatt igen nagy mértékben gyarapodott a munkás származásúak száma az egész kereső lakosság körében (1. a 2. táblázatot). a neiy jóval nagyobb volt az 1930-as, szűkebb értelemben vett Budapest területénél, de kisebb az 193Ó-as Nagy-Budapestnél. Ε területi eltérések a két népszámlálás fővárosi adatainak teljesen pontos összevetését nem teszik lehetővé, de lényeges eltéréseket nem okoznak. , 23 Lackó Miklós, i. m. 24 Az 1930. és 1949. évi népszámlálások adatai alapján. 25 Sajnos, más országok munkásosztályának származási rétegeződésére vonatkozóan csak egves francia adatok állnak rendelkezésünkre. Egy, az ipari munkások igen szűk körét érintő statisztikai felmérés adatai szerint 1950-ben a francia közép- és nagyipari munkások 53%-a származott ipari munkás családból, 13%-a mezőgazdaságban dolgozó apától (Michel Collínét : L'ouvrier français. Essai sur la condition ouvrière. 1£00—1£50. Paris, 1951. 94. és 100. 1.). Az e munkáskategóriák megfelelő magvar adatai 1849-ben, becslésünk szerint : munkás származású 36%, paraszti származású 26%. Mint ismeretes, Franciaországban 1930—1950 között az ipari munkások száma lényegében nem emelkedett. Ugvanakkor társadalmi szerkezetét, az agrár-lakosság súlyát tekintve, jóval elmaradottabb ország Angliánál vagv Németországnál. Ezekben az országokban az ipari proletariátus származási homegeneitása kétségtelenül még nagyobb, mint Franciaországban.
