Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
700 LACKÓ MIKLÖS az ország ipara. Az ipari proletariátus felduzzadt, létszáma az 1930. évi 653 000-ről 1941-re 823 000 lőre nőtt2 s 1943-ig még jelentősen emelkedett. Ennek megfelelően növekedett az ipari munkásság számbeli súlya is: 1930-ban a kereső népesség 16,3%-a, 1941-ben 18,2%-a volt ipari munkás.3 A fasiszta Magyarország háborús összeomlása, a háborús károk, az ország kifosztása a német fasiszták által, 1944—45-ben iparunkat súlyosan visszavetették. Az első hónapok emberfölötti nehézségeit leküzdve, a helyreállítás gyors ütemben indult meg. Az infláció leküzdése, majd a termelő eszközök tulajdonviszonyaiban fennálló átmeneti állapot fokozatos megszüntetése, a szocialista tulajdonviszonyok megteremtése s a tervszerű gazdálkodásra való áttérés újabb lökést adtak a helyreállítás és a további iparfejlesztés munkájának. A termelő erők 1938—1943 közötti fejlődése sem múlt el nyomtalanul : megkönnyítette a háború előtti termelési színvonal elérését, majd túlszárnyalását. Az ipari munkásság számának alakulásában mindez úgy tükröződött, hogy az 1945-ös nagy visszaesés után a munkás-létszám gyorsan emelkedett, a munkanélküliséget, az ipari munkásság körében fellépett deklasszálódás jelenségeit sikerült gyorsan megszüntetni s 1948 végére e téren is túlhaladtuk az 1938-as állapotokat. Az 1949. január 1-i népszámlálás már 758 000 ipari munkást számolt össze. Az 1945—48 között végbement gyors növekedés ellenére ez még mintegy 60 000 fővel alatta maradt a munkásság — egyébként nem a legmagasabb szintet tükröző — 1941. évi létszámának. 1949-ben az ország kereső népességének 17,2%-a volt ipari munkás.4 Az 1930—1949 között eltelt húsz esztendő alatt az ipari munkásság összetételében, szakmai rétegeződésében lényeges változások mentek végbe. A tőkés korszakban a magyar ipari proletariátus erősen kisipari összetételű volt. A magyarországi gyáripar késői és egyoldalú fejlődése, a modern termelési formák lassú úttörése a mezőgazdaságban, a nagyipar egyenlőtlen megoszlása a főváros és a vidék között stb. — mindezek a tényezők konzerválták az ipar kis- és kézműipari formáit. Az 1930—-1949 között eltejt két évtized alatt a kis- és nagyipari munkások aránya valamelyest módosult a gyári munkásság javára, bár e változás szinte kizárólag a felszabadulás előtti időszakra esett. A háborús konjunktúra és a háború éveiben a kisiparban dolgozó munkások létszáma is emelkedett, de a gvári munkások száma sokkal nagyobb mértékben. 1930-ban a munkásság 43,6%-a, 1940-ben 41,5 %-a dolgozott a kisiparban, a kisipari jellegű építőiparban és az ún. szolgáltató kisiparban.& Arányuk 1948-ban is lényegében ugyanannyit, 41,4%-ot tett ki.6 Általánosan megfigyelhető jelenség, hogv a gyáriparnak egy háborús összeomlással egvüttjáró visszaesése a kisipar előretörésével jár együtt. A kapitalista ipar ilyenkor mintegy korábbi fejlődési fokára süllyed vissza. A felszabadulás utáni közvetlen időszakban ennek a folyamatnak lehettünk tanúi s hatása még 1948-ban is érezhető volt. 2 Bányászokkal egvütt, azonos területen. Az 1930. és 1941. évi népszámlálások foglalkozás-statisztikai adatai (munkanélküliekkel együtt). 3 Uo. 1 Bányászokkal együtt. Az 1949. évi népszámlálás foglalkozás-statisztikai adatai alapján. 5 Ránki György: A magyar gyáripar fejlődése 1933—1938 (Kézirat). 6 KSH. Kisipari jelentés. 1952. (Központi Statisztikai Hivatal = KSH. Ipari osztály. Kézirat).
