Századok – 1958
Tanulmányok - Katus László: A Tisza-kormány horvát politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak I 644
A TISZA-KORMAXY HOKVÀT POLITIKÁJA 683 ki őket, s a zágrábi pénzügyigazgatótól kapnák utasításaikat. A felebbezési és fegyelmi fórum adóügyekben továbbra is a pénzügyigazgatóság, illetve a pénzügyminisztérium maradna. A horvát javaslat ezzel szemben kettős alternatívát állított fel : vagy vegye át teljesen az adókezelést a pénzügyminisztérium, ebben az esetben a horvát községeket és az autonóm pénztárat mentsék fel az adókezelés minden költségétől, s a pénzügyi szervek mindennemű felügyeleti jogát szüntessék meg az autonóm közigazgatási hatóságok felett — vagy legyen az adókezelés teljesen autonóm ügy, az adóügyi tisztviselőket a bán nevezze ki, fegyelmi szempontból az ő hatósága alá tartozzanak, mert csak ebben az esetben hajlandó vállalni az autonóm pénztár az adókezelés költségeit.138 1883 márciusában előbb Zivkovic belügyi osztályfőnök tárgyalt ez ügyben a pénzügyminisztériumban, de eredmény nélkül. Később maga Pejacevic jött Budapestre, s a minisztertanács ismételten foglalkozott a kérdéssel. Szapáry semmiképp sem ment bele a községek tehermentesítésébe, mivel az államkincstár az adókezelési költségeket nem tudta volna elviselni, inkább a fegyelmi hatóság kérdésében engedett, hosszas tárgyalások után. A megállapodás értelmében az adóügyi tisztviselőket (ellenőrök) a bán fogja kinevezni a pénzügyminiszterrel egyetértésben, az autonóm költségvetés terhére. A fegyelmi hatóság egyelőre a pénzügyigazgatóság marad, de Horvátországban is meg fogják szervezni a megyei közigazgatási bizottságokat elsőfokú fellebbezési és fegyelmi fórumként. Szapáry csak azt kötötte ki, hogy a közigazgatási bizottságokban a kormány által kinevezett tagok abszolút többségben legyenek a választottakkal szemben.139 1883 folyamán ezenkívül még több kérdésben számottevő ellentét alakult ki a horvát és a magyar kormány álláspontja között : az 1880. évi pénzügyi elszámolás képviselőházi vitája alkalmával horvát részről Bartolovic képviselő kifogást emelt a közös bevél elek és kiadások elszámolásának és megosztásának addigi módja ellen, mivel az szerinte többszázezer forinttal megkárosítja Horvátországot ;14 0 a bekebelezett határőrvidék beligazgatási költségeire pedig Szapáry pénzügyminiszter nem volt hajlandó megadni a horvát kormány által kért összeget.14 1 Ismét szőnyegre került Fiume kérdése is : a a fiumei provizorium meghosszabbítása ügyr ében megkezdődtek az országos bizottságok tárgyalásai14 2 s a horvátországi közigazgatás újjászervezése alkalmából horvát részről Fiumét kívánták megtenni az újonnan szervezendő Modrus-Fiume vármegye székhelyéül. A magyar kormány ezt természetesen nem fogadta el, Ogulint javasolván székhelynek, s Tisza Kálmán azt kívánta az uralkodótól, hogy ha a horvát sabor ragaszkodik Fiúméhoz, akkor az egész közigazgatási törvény szentesítését tagadja meg.143 A fiumei kérdésben egyébként oly éles és áthidalhatatlan volt az ellentét, hogy — Tisza Kálmán véleménve szerint — a címerkérdés nélkül is hamarosan nyílt törésre került volna sor 14 4 138 O.L. : PM 1883 — 549 : Pejacevic márc. 29-i átirata Szapárvhoz és a budapesti tárgyalásokon megállapított Alapelvek. 139 O.L. : MT 1883. ápr. 14, 13/1., ME 1883 — VIII — 1461., PM ein. 1883 — 672. sz. 140 Nemzet 1883. febr. 25. sz. és Bartolome : i. m. ι» O.L. : PM ein. 1882 — 1456, 1580. sz. — MT 1883 — 20, 23. 142 Nemzet 1883. jún. 3. sz. 14 3 O.L. : MT 1883 — 20, 23. 144 O.L. : MT 1883 — 23.
