Századok – 1958

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az első magyar szocialista forradalom 1

6 Ν Ε MES DEZSŐ egyéb szervekben a Ivunfiék és Peyerék előálltak a kapitulációs jelszavakkal. Megindították a nyílt bomlasztást, a demoralizálást, természetesen a „demokráciáért" — mégpedig olyanért, amelyet az antant is „pártolna" és „támogatna". Kunfi és társai a népbiztosok tanácsán belül léptek fel a kapitulációért. A magyar tanácshatalomnak nem volt megfelelő hadserege a forradalmi honvédő háborúra. S francia tábornokok vezetésével, az antant által felszerelt román, cseh és szerb burzsoá seregek három felől törtek a Magyar Tanácsköztársaságra. A centristákat rémület fogta el és a nyílt revizionistákkal összefogva bontották ki a fehér zászlót, hogy behódoljanak az antant és a belső reakció előtt. A kommunisták azonban kibontották a forradalmi honvédő háború vörös lobogóját és a baloldali szocialisták ő melléjük álltak. Kun Béla és Szamuelly, Landler és Bokányi együtt hívták fegyverbe a munkásosztályt, a szegényparasztokat és a népet. S a tömegek, különösen pedig a munkások és szegényparasztok követték a hívó szót. Kommunisták és baloldali szocialisták forradalmi blokkja került túlsúlyba a népbiztosok tanácsában is. S miután a tömegek a forradalmi blokk politikáját követték, a centristák engedtek, a nyílt kapitulánsok behúzták a nyakukat. Bámulatosan rövid idő alatt talpra állt a Tanácsköztársaság dicső Vörös Hadserege, mely nagyszerű katonai sikereket ért el. A Bajor Tanácsköztársaságot azonban 1919 májusában elfojtották. Az európai reakció fokozottabban összpontosította erőit a Magyar Tanácsköztársaság ellen. S bár a magyar Vörös Hadsereg sikereket ért el, a bajorországi vereség után a reformisták ismét felélénkültek és fokozták, egyre nyíltabban, az aknamunkát a proletárdiktatúra megbuktatására. A fiatal és harcban álló proletárhatalom minden nehézségét és hibáját felhasználták bomlasztó, kapituláns agitációjuk számára. A centristák körében az ingadozás, az árulás szelleme terjedt. Ekkor, 1919 május végén küldte el Lenin nevezetes Üdvözletét a magyar munkásoknak, melyben az orosz munkások és parasztok államának üdvözletét küldi és tanácsot ad a hatalom megvédéséért és a szocialista világ megteremtéséért hősiesen küzdő magyar proletariátusnak. Lenin eme üdvözlete — amellett, hogy nagyszerű és általános érvényű útmutatást ad a szocialista rend megteremtéséért folyó hosszú, szívós küzdelemhez — figyelmezteti a magyar munkásokat, a tanácsköztársaság minden hívét, hogy óvják és erősítsék a proletárhatalmat. Vázolja a proletárdiktatúra történelmi feladatát, amit ha valaki nem értett meg, „az nem forradalmár, azt el kell távolítani a proletariátus vezéreinek, vagy tanácsadóinak soraiból". Felszólít az ingadozás könyörtelen elnyomására, ha ez felüti a fejét a szocialisták között, vagy mások között, akik tegnap csatlakoztak a proletárdiktatúrához. Az ingadozás nemcsak a régebbi szocialisták között ütheti fel a fejét, hanem olyanok között is, akik korábban álltak a kommunisták közé, de az éles harcok idején kishitűek lettek és ingadozásuk nem kevésbé viheti őket a proletárhatalom teljes elárulásának az útjára, mint ahogy 1919-ben odavitte a Kunfiakat és Böhmöket, együtt az ő Peyereikkel. Elég csak utalni az 1956-os tapasztalatokra a „kommunista" lepelbe burkolt új típusú, Nagy Imre-féle revízionizmusra és annak szégyenletes szerepére az ellenforradalom előkészítésében, végrehajtásában, kiszolgálásában. Lenin 1919 májusvégi üdvözlete nagy segítséget nyújtott a feléledő ingadozás, az erősödő revizionista aknamunka és az egyéb ellenforradalmi