Századok – 1958

Krónika - Beszámoló Berend T. Iván kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szuhay Miklós) 521

526 KRÓXIKA érkezett az iparhoz, ami önmagában is óriási összeg, kb. 10%-a a gyáripari termelésnek. A multiplikátor elvét —- vagyis, hogy egy elsődleges állami fogyasztásnövekedés milyen másodlagos fogyasztásnövekedést jelent — figyelembe véve ennek hatása 4—500 millióra tehető. Ez nagyobb volt, mint az egész export. Utalt arra, hogy a Gazdaságkutató Intézet a felszabadulás után 60%-ra becsülte a győri program megrendeléseit a vas- és gépipar tiszta termelésében. Ε fontosabb elvi kérdések mellett az opponensek hozzászólásaiban még több elvi és módszertani kérdés is szerepelt. Pach Zsigmond Pál az uralkodó osztályoknak a német imperializmushoz, fasizmushoz való viszonyát tárgyaló fejezettel kapcsolatban a „németellenes csoport", „németellenes rész" fogalmaknak helyes és pontos alkalmazására hívja fel a szerző figyelmét, ami a disszertációban meglehetősen pongyolán szerepel. Az uralkodó osztályon belüli csoportok ábrázolása nagyon fontos, de a disszertáció nem megfelelő módon teszi. Ε kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a korábbi történelmi időszakokban is gyakran voltak „ellentétek a magyar és német uralkodó osztályok között, de ennek dacára nem utolsósorban Magyarország nemzetközi politikai helyzetéből adódóan mindig a reakciós Németország volt a reakciós magyar uralkodó osztályoknak »igazi gazdája« a »szláv kelettel« szemben . . . ezt a reakciós német orientációt a legújabb korban a német és magyar imperializmus rokonvonásai s főleg a Szovjetunió léte különös súllyal támasztották alá." Sándor Vilmos kifogásolta, hogy a szerző a disszertációban csak mintegy 50—60 üzem történetével, alaposan azonban csak mintegy 30 legnagyobb hadiüzemmel foglalkozik, és nem tárja fel kellőképpen a magyar gyárak 99%-ának történetét, melyek a termelés kétharmadát adták. A monográfia tárgyalja ugyan a gyáripar egészének a fejlődésót, de véleménye szerint nem tekinthető monografikus marxista feldolgozásnak, „ha nem hatol le egészen a statisztikák alapját képező egyes üzemekig". Hiányolja azt is, hogy a gyáripari üzemek túlnyomó részének tulajdonviszonyairól az e téren bekövetkezett változásokról, az ipari burzsoázia rétegeződósérői, e körök tőkefelhalmozásának forrásairól, az őrségváltás formáiról stb. a disszertációban lényegében nem esik szó. Berend T. Iván válaszában Sándor Vilmos bírálatának ez utóbbi részét elfogadta. Nem értett egyet viszont megjegyzésének azzal a részével, amely szerint valamennyi üzemmel kellene foglalkozni. Amit e tekintetben meg lehet tenni az az, hogy a feldolgozás terjedjen ki néhány tipikus középipari üzem részletesebb vizsgálatára is — ami nála valóban hiányzik —, de ennél többet kívánni véleménye szerint irreális. Szerkezeti hiányosságként vetette fel Pach Zsigmond Pál, hogy a német—magyar gazdasági kapcsolatokat a magyar gazdasági életnek a hitleri Németország által történő alávetését a szerző beolvasztja az állam gazdasági szerepéről szóló fejezetekbe és ezáltal eltéríti az okfejtés menetét a fejezet fő témájától az állami monopolkapitalizmus témájától. Ez a szerkezeti megoldás korlátozza szerzőt mind abban, hogy az állam gazdasági szerepét sokoldalúan elemezve és logikusan végigvezetve, világosan összefoglalt elvi eredményekkel zárja idevonatkozó fejtegetéseit, mind abban, hogy a másik problémakörről a magyar gazdasági életnek a fasiszta német hadigépezet szolgálatába állításáról összefüggő képet adjon. A gyáripar struktúrájának háborús alakulásával kapcsolatban hiányolja, hogy a szerző nem elemzi azt a kérdést, hogy milyen szerepe volt ebben a hitleri Németország hadigépezete alá való rendelésének. A forrásanyaggal kapcsolatban Pach Zsigmond Pál néhány újság megbízhatatlanságára hívta fel a szerző figyelmét. Olyan esetekben, amikor ezekből idéz, az egyes állítások igazolására más dokumentumok felhozatala is szükséges. Berend T. Iván válaszában Pach Zsigmond Pál fenti megjegyzéseit — a német— magyar gazdasági kapcsolatok szerkezeti megoldására vonatkozó észrevételek kivételével — magáévá teszi. Ezzel kapcsolatban elismeri a szerkezet vitatható jellegét, de a történeti tárgyalás, nézete szerint, mégis a jelenlegi szerkezet meghagyását indokolja. Az opponensek hozzászólása, valamint a szerző válasza után vita alakult ki Sándor Vilmos és Berend T. Iván között a nemzetgazdaság militarizálásának az 1938—lQ41-es időszakára vonatkozó kérdése, az állammonopol-kapitalizmus első és második világháború alatti különbözősége, valamint a gazdaságtörténetírás feldolgozási módszere kérdéseiben, amelyek tisztázását azonban a lezajlott vita nem eredményezte. SZUHAY MIKLÓS