Századok – 1958

Történeti irodalom - Bulgária története (Ism. Niederhauser Emil) 444

TÖRTÉNETI IRODA LO-M 445 munista Párt beolvadt a korábban legálisan működő, de a fasiszta rondszer által a kommunista párthoz hasonlóan illegalitásba kényszerített Bolgár Munkáspártba. A következő, 7. fejezet megkapó képet rajzol a bolgár nép fasisztaellenes harcairól, a német megszállás és a hazai fasiszta rendszer ellen küzdő partizáncsapatokról. Ebben a küzdelemben a szektás vezetőktől megszabadult Bolgár Munkáspárt állt az élen, a párt 1942-ben a haladó antifasiszta erők tömörítésére létrehozta a Hazafias Frontot. A 8. fejezet igen részletes képet ad az egész korszak kulturális fejlődéséről és világosan megmutatja azt, hogy a kultúra terén hogyan tükröződött a bolgár nép egyértelműen fasisztaellenes, demokratikus és haladó beállítottsága. A 9. fejezet 1944 nyarának és koraőszónek sorsdöntő eseményeit mutatja be, a forradalmi helyzet érlelődését, az uralkodó osztály kétségbeesett kísérleteit hatalma megtartására és az 1944. szeptember 9-én győzelmet aratott népi felkelést, bár a felkelést közvetlenül megelőző hetek drámai eseményeit kissé szűkszavúan tárgyalja, sok érdekes és fontos részletre nem tér ki. Ezzel a felkeléssel új korszak, a népi demokrácia korszaka kezdődött a bolgár nép életében. A 10. fejezet a második világháború végéig eltelt időszak eseményeivel foglalkozik. Bulgária bekapcsolódott a fasiszta Németország szétzúzásáért vívott küzdelembe, bolgár csapatok harcoltak a Dunántúlon Magyarország felszabadításáért is. Otthon pedig a Hazafias Front kormánya megkezdte az első intézkedéseket a fasiszta rendszer maradványainak megsemmisítésére ós Bulgária demokratikus átalakítására. Ali. fejezet az 1948-ig tartó korszakot ábrázolja. Ez alatt az idő alatt Bulgária népköztársasággá alakult át, a bolgár nép a kommunista párt vezetésével a kétéves terv során hozzálátott a népgazdaság helyreállításához, megtörtént a bankok és a nagyipar államosítása és közben a nemzetgyűlés megszavazta a Bolgár Népköztársaság új alkotmányát. A 12. fejezet az 1948 óta eltelt fejlődéssel foglalkozik, megmutatja az elmaradott agrárország átalakítását az első ötéves terv során erőteljes nagyiparral rendelkező országgá, a dolgozók életszínvonalának növekedését. A békéért töretlen harcot vívó népi demokratikus Bulgária külpolitikáját 1955 nyaráig követi nyomon. Az utolsó fejezet a népi demokratikus korszak kultúráját ismerteti és hangsúlyozza azt az óriási minőségi változást, amely a marxista — leninista ideológia győzelme révén az egész kultúra területén bekövetkezett. Ez a futólagos áttekintés természetesen korántsem adhat képet a könyv gazdag anyagáról, hiszen ez a kollektív munka a bolgár történelemnek minden fontos kérdésére és eseményére kiterjed, eredményeinek és értékeléseinek részletes ismertetése mérhetetlenül megduzzasztaná az ismertetés kereteit. A könyv a nagyközönség számára is íródott, sok illusztrációval teszi érthetőbbé és élvezetesebbé mondanivalóját. Érdekes összevetésekre is ad alkalmat a kötet egyrészt a már megjelent első kötettel, másrészt a bolgár történészek által írt, ugyancsak két kötetes bolgár történelemmel. Az első orosz kötethez viszonyítva meg kell állapítanunk, hogy sokkal kevesebbet idéz forrásokat, mint az első kötet, az egyes kérdések historiográfiáját sem mutatja be (persze az első kötet tárgyánál fogva sokkal több lehetőséget nyújtott erre, hiszen a korábbi korszakok történeti irodalma jóval bőségesebb). De éppen a források idézésének hiánya miatt különösen fontos lett volna, hogy az első kötethez hasonlóan az olvasó itt is megkapja a korszakra vonatkozó történeti irodalom bibliográfiáját. Ez azonban sajnos ebből a kötetből hiányzik. Az első kötettel szemben viszont az itt tárgyaltnak előnye az események összefogottabb, szervesebb és folyamatosabb ábrázolása. Érdekes, hogy a Bolgár Népi Földműves Szövetség kormányzatával kapcsolatban kötetünk élesebben bírálja a parasztkormány negatív vonásait, elsősorban a kommunista párt ellen irányuló harcát, míg a bolgár összefoglalás inkább a kormányzat haladó, demokratikus vonásait emeli ki. A munka a szovjet közönség számára készült, ezért természetesen igen részletesen foglalkozik a szovjet —bolgár kapcsolatok történetével. A népi demokratikus korszakot tárgyaló résznél viszont azt állapíthatjuk meg, hogy sokhelyt több konkrét adatot hoz, mint a bolgár történészek, így különösen részletesen dokumentálja az életszínvonal emelkedésének egyes adatait. A könyvet részletes név-, helynév- és népnóvmutató mellett kronológiai táblázat egészíti ki, ez a bolgár történelem egészét felöleli, az új- és a legújabb kor eseményeit persze ez is részletesebben tárgyalja, mint az előző korszakokat, ebben a két kötet egész beosztásához és felfogásához igazodik. Ezért különösen a legutolsó évtizedekre ez a táblázat hasznos áttekintést nyújt. A kötethez mellékletként járul két térkép, az egyik Bulgária fizikai földrajzi kópét mutatja be, a másik jó áttekintést ad az 1941 és 1944 közt lefolyt partizánharcokról és a Szovjet Hadsereg hadműveleteiről. Annak ellenére, hogy az 1917, ill. 1945 óta eltelt időszak a kelet-európai népek történetének legfontosabb, leghösiesebb korszaka, a Szovjetunió kivételével a többi országba ι nemigen rendelkezünk ezt a korszakot tárgyaló összefoglaló munkával. Annál