Századok – 1958

Történeti irodalom - Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára (Ism. Benda Kálmán; Dercsényi Dezső; Póczy Klára; Tarnai Andor; Tóth András) 434

TÖRTÉNETI IRODA LO-M 437 Amilyen örvendetes a XV. századra vonatkozó tanulmányok sokasága és sokfélesége, annyira sajnálatos, hogy a következő évszázadokkal, közelebbről a XVI—XVII. századi történelemmel alig egy-két tanulmány foglalkozik. Bíró Vencel (ErdélyXVI— XVII. századi kereskedelmének történetéhez) a fejedelmi Erdély korára vonatkozó kereskedelmi adatokat szedte össze és állította egybe, elsősorban a kiadott anyagból. Adatai Fráter György korától 1690-ig terjednek s főleg a külkereskedelemre vonatkoznak. Csak sajnálhatjuk, hogy a szerző nem törekedett adatait összefoglaló képbe foglalni. Samuel Goldenberg a kineses város XVI. századi kereskedelmével foglalkozik módszerében és szempontjaiban egyaránt példamutató cikkében (Kolozsvár kereskedelme a XVI. században). Tanulmányából megismerjük Kolozsvár külső ós belső kereskedelmi viszonyait, s megelevenedik előttünk, hogyan emelkedett a város, kereskedelme révén, az erdélyi városok élére. Kíváncsian várjuk Goldenbergnek Kolozsvár XVI. századi történelmét tárgyaló nagy monográfiáját, melynek csak egy része az érintett tanulmány. Kiss András tanulmánya címe szerint levéltártörténeti adalék, valójában azonban ennél jóval több (Kolozsvár levéltára rendjének fejlődése a XIV. századtól a XVIII. század végéig). A tanulmány a kolozsvári városi levéltár rendezési munkálatairól, azok szempontjairól számol be, ezen keresztül azonban bepillantást kapunk a polgárság gondolkozásába, sőt politikai elképzeléseibe is. Érdekes és jellemző szembeállítani az 1580-as éveknek Diósi Gergely nótárius által végzett rendezését és magyar nyelvű regesztáit azzal az értetlenséggel, mellyel a város később kezeli iratait, hogy végül Mária Terézia alatt a királynő ismételt sürgetéseire is csak ímmel-ámmal tegyen eleget a legsürgősebb rendezési munkálatoknak. Kiss tanulmánya beszédesen bizonyítja, hogy a levéltárak történetét ismertető munkálatok nemcsak a közigazgatás-történethez, hanem a polgárság politikai és kulturális magatartásához is igen értékes hozzájárulásokat adhatnak. Érdekes problémát érint David Prodan akadémikus tanulmánya (Munca iobágeascá in comitatul Tirnavei la 1726). Küküllő vármegyében 1726-ban a tömeges jobbágyszökések folytán olyan mérvet öltött a falvak elnéptelenedése, hogy a Gubernium vizsgálatot rendelt el. Ennek a vizsgálatnak általános eredményeit ismerteti a szerző, s megállapítja, hogy a jobbágyok tömeges szökését a földesúri szolgáltatásoknak a katonai terheket messze meghaladóan súlyos volta okozta. Kár, hogy a szerző nem közölte a megállapításaihoz vezető részletes statisztikai adatokat, mert ez összehasonlításokra ós további következtetésekre adott volna lehetőséget. Jancsó Elemér tanulmánya, ,,A jakobinus mozgalom hazai hagyományai" a magyar jakobinus mozgalom erdélyi ós partiumi megjelenési,formáit és a mozgalomban részt vettek tevékenységét ismerteti. Egyrészt új adatokat közöl az erdélyi nemesi és polgári elégedetlenek szervezkedéséről, másrészt szépen megírt, kerek összképbe fogja mindazt, amit erre vonatkozóan a tudományos kutatás mai állásában tudhatunk. Ahogy tanulmányából megtudjuk, a partiumi szervezkedés volt az erősebb ; központja Nagyvárad volt, ahol az akadémia professzorai, több megyei nemes és városi polgár tevékenykedett. Erdély fejlődése Magyarországnál elmaradottabb volt (Kazinczy megállapítása szerint „sötét arisztokratizmus uralkodott a legvilágosabb fejekben is") ; a patrióta elégedetlenek és a forradalmár elemek a Diana Vadásztársaságban tömörültek. Köztük találjuk Barcsai Ábrahámot és Wesselényi .Miklóst is. Érdekesen bontakozik ki a tanulmány adataiból Kazinczy Ferenc szerepe, aki egyik fő szervezője volt az erdélyi mozgalomnak. Döntő jelentőségű az 1794 júliusában Nagykárolyban tartott főispáni beiktatás, ahol a partiumi, erdélyi és a magyarországi elégedetlenek találkoztak, s közülük többet bevontak az összeesküvés megindult szervezkedéseibe. Jancsó tanulmánya most bebizonyította azt, amit már az egykorú kormányszervek is sejtettek, de bizonyítani a jakobinusok elleni perben sem tudtak, hogy az összeesküvésbe Erdély is belekapcsolódott, sőt egyes elképzelések szerint a katonai végrehajtásnak innen kellett volna kiindulnia. Reméljük, hogy Jancsó folytatja ez irányú kutatásait ; eddigi értékes publikációi után méltán várjuk tőle a felvilágosodáskori Erdély politikai és művelődési törekvéseinek összefoglaló feldolgozását. Á XVIII. század végére vonatkozik Valeriu L. Bolcga tanulmánya (Informatiun medicate si sanitare despre Transilvania in lucrárile a doi savan^i italieni din secolui al XVIII-lea). Két olasz tudós, Antoni Canestrini orvos éa»Felice Caron.ii polihisztor Erdélyről szóló müveiből rajzolja meg az erdélyi és bánsági román parasztok életformáját, sanyarú népegészségügyi és táplálkozási körülményeit. A nemcsak orvostörténeti, hanem társadalomtörténeti szempontból is értékes adatok annál fontosabbak, mert ebből az időből a román falusi lakosságra vonatkozóan csak nagyon gyér följegyzések vannak, azok sem mindig tárgyilagosak, az olasz szerzők élesszemű megfigyeléseit viszont nem befolyásolja érdek vagy elfogultság.