Századok – 1958

Történeti irodalom - Spanyolország 1808–1917 (Ism. Jemnitz János) 419

420 TÖRTÉNETI I KO DALOM történelmet összefüggéseiből kiszakítottan, mozaikszerűen ismerjük. Már önmagában ez is megkövetelné, hogy Spanyolország politikai történetének első marxista feldolgozását nagy örömmel vegyük kezünkbe. A könyv szerzője nagyszerűen megoldotta kitűzött célját : összefoglaló képet ad a spanyol politikai történetről. A könyv elolvasása után világosan kirajzolódnak előttünk a spanyol gazdasági, társadalmi viszonyok, az egy évszázadon belüli történelmi periódusok, az osztályok, politikai pártok mozgása, törekvése, a lezajló forradalmak és ellenforradalmak. Megtudjuk, miért volt olyan sajátosan nagy szerepe a hadseregnek és klérusnak a XIX. századbeli spanyol politikai élet kialakításában. Megismerkedünk a városi és falusi kispolgári rétegek demokratikus küzdelmeivel, majd a munkásmozgalom kezdeteivel, a szocialista és anarchista mozgalom kibontakozásával. A szerző a figyelmet következetesen a spanyol társadalom fő problémáira irányítja. Minden egyes esetben e fő problémák (a feudális viszonyok megszüntetése, a polgári demokratikus viszonyok kivívása, a monarchia megdöntése) megoldásának keretében látjuk viszont a demokratikus és reakciós osztályerőket. Az elnyomott és elnyomó osztályok erőviszonyai állandóan változnak és a szerző nagy figyelmet fordít arra, hogy megértesse, miért nem sikerült a XIX. század Spanyolországában a néptömegek hősies erőfeszítései ellenére a demokratikus fejlődés lehetőségót biztosítani. A könyv utolsó fejezeteiben I. M. Majszkij gondos alapossággal mutatja ki, hogy az imperializmus viszonyai között Spanyolország miként lesz másodrendű hatalom és ezzel párhuzamosan miként éleződnek ki a spanyol társadalom alapvető osztályellentétei, miként borul fel a spanyol uralkodó osztályoknak az első köztársaság bukása után megkötött paktuma, mint hullik szét a század utolsó évtizedei „békés" kapitalista fejlődósének kétpárt-rendszere, miként hatalmasodik el az uralkodó osztály belső válsága, miként jelentkeznek e válság hatására fokozott ütemben ismét a válság agresszív megoldásának erői (hadsereg, monarchia, klérus) és ezek a reakciós erők miként vallanak kudarcot, amikor a kapitalizmus általános válságának viszonyai között 1917 után ismét napirendre kerülnek a spanyol társadalom alapvető problémái, és amikor e problémák demokratikus megoldásáért a harcot immáron a létszámban, szervezetileg és ideológiailag összehasonlíthatatlanul erősebb munkásosztály vezeti, egy demokratikus osztályszövetség élén. A 420 oldalas könyv gazdag tényanyagát egy rövid ismertetés nem adhatja vissza, főleg ha a szóban forgó könyv tankönyvszerűen sűrített tényanyagot ad és egy hosszú periódus történelmi kérdéseit dolgozza fel. Néhány szóval mégis ki kell térnünk a könyv eredményeire, és egynémely esetben — úgy érezzük — hiányosságaira. A már említetteken kívül a könyv kiemelkedő, pozitív vonásai közé kell sorolni, hogy a szerző minden történelmileg új korszak kezdetén egy-egy fejezetet szentel a spanyol gazdasági-társadalmi viszonyok változásainak, a kapitalista termelőerők és viszonyok térhódításának, s ezeket gazdag tényanyaggal támasztja alá. (Kár, hogy az utolsó periódusnál, amelyben az imperializmus korszakát ismerteti, a szerző nem vizsgálja oly alaposan a munkásosztály helyzetét, megoszlását, koncentráltságát, mint a század közepén.) A gazdasági alap vázolása után elsősorban a politikai történet vizsgálatára törekszik. I. M. Majszkij egyik fő erőssége, hogy a politikai történet elemzésénél, a forradalmaknál és ellenforradalmaknál nagyszerűen érzékelteti a tömeghangulat mozgását, az erőviszonyok változását és meggyőzően mutatja be az újra meg újra ismétlődő jelenséget : mint indítják meg az uralkodó osztályok a forradalom győzelme után, első pillanatnyi megzavarodottságukat leküzdve, ellentámadásukat, sohasem nyílt sisakkal, nagy körültekintéssel, mindig az elmaradott tömegek illúzióit kihasználva (vallásos, monarchista érzelmek stb.), hogy kerülőuton magukhoz ragadhassák a hatalmat és azonnal a fehér terror eszközeihez nyúljanak. A másik oldalon I. M. Majszkij nagy gonddal mutatja ki a demokratikus erők megoszlását, hogy az antifeudális forradalmak idején a burzsoázia „mérsékelt" politikusai opportunizmusukkal milyen károkat okoznak a forradalomnak, „reálpolitikai" vonaluk, engedékenységük mint válik minden esetben a feudális ellenforradalmi erők hasznára. Az első négy forradalom felvázolása mellett a könyv talán legtanulságosabb, legeredetibb és legjobban megírt fejezetei az ötödik forradalom (az első köztársaság) bukását követő restauráció kialakulásával, jellemző vonásaival, viszonyaival, majd a restauráció felborulásával foglalkoznak. Ε fejezeteknek alapgondolata az, hogy a századvégi szélcsend mögött a burzsoázia és a nagybirtokos-osztály kompromisszuma áll, amelynek alapja egyrészt a spanyol társadalom porosz-utas fejlődése, a két osztály gazdasági és politikai líözeledése, fokozatos összeforrása, másrészt pedig az, hogy a század végére az első köztársaság nagy munkás-paraszt mozgalmai láttán a burzsoázia már jobban fél az „alsó" erőktől, semhogy azoknak ólén tovább folytassa a harcot a feudális viszonyok megszüntetéséért. I. M. Majszkij kimutatja e mélyenfekvő gazdasági-politikai változások