Századok – 1958

Történeti irodalom - Sztálin üzenetváltása az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfőivel (Ism. Zsigmond László) 412

TÖRTÉNETI IRODA LO-M 413 vagy kitételek, amelyek a múltban nem egy esetben inkább csökkentették, semmint növelték a bizonyítás erejét. A kiadványkötet módszertanilag is jó, teljes egészében és kihagyás nélkül közli a dokumentumokat, melyek a Szovjetunióban az üzenetváltással kapcsolatban fellelhetők voltak. Közli azokat is, amelyek kényes, a Szovjetunió szempontjából esetleg hátrányosnak minősíthető kitételeket tartalmaznak. Ilyen pl. az a levél is, melyet Sztálin intézett Churchillhez 1941. szeptember 3-án ós amelyben a szovjet front rendkívül kritikus helyzetére utalva Anglia katonai segítségét sürgeti. A katonai segítség nyújtása —- amint ismeretes — nagyon sokáig húzódott. Érthető tehát, ha az üzenetváltás nagy része éppen a második fronttal kapcsolatos. Ha az egyes dokumentumokat más forrásokkal, többek között éppen Churchill készülő könyvének említett részeivel vetjük össze, úgy kétségtelen, hogy a Szovjetunió partnereit, az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát a második fronttal kapcsolatos huzavonánál nemcsak a természetszerűen adódó és nem lebecsülendő katonai jellegű nehézségek befolyásolták, hanem elsősorban és mindenekelőtt politikai megfontolások. A második front végül is létrejött, de már akkor, amikor a katonai helyzet Európában gyökeresen megváltozott és a partraszállás csak megrövidíthette a háború tartamát, de annak kimenetelét már nem dönthette el. Ami az okmányok tartalmát illeti, 1943-ban, de még inkább 1944-ben új kérdések kerülnek előtérbe. Bár sok szó esik még mindig a második frontról, mégis más problémák foglalkoztatják ezúttal az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfőit. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Kelet- és Délkelet-Európát a szovjet csapatok és a kommunisták vezetése vagy befolyása alatt álló ellenálló erők szabadítják fel a fasiszta megszállás alól, angol ós amerikai kormánykörök diplomáciai manőverekhez folyamodtak. A felszabadulás előtt álló vagy már felszabadult országokban, így Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában, Magyarországon és Jugoszláviában megindult a küzdelem az új kormányok összetételóért, a politikai hatalom jellegéért. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, amint erről a jegyzékváltások is tanúskodnak, mindenütt a régi, visszahúzó irányzatok védnökeinek a szerepét játszották. Igen tanulságosak az üzenetváltásnak azok a részletei is, melyek Franciaországra vonatkoznak. Angol és amerikai részről — bár különböző motívumok alapján —• nem tekintettek jó szemmel oly Franciaország létrejötte elé, amely elég erősnek bizonyulna nemcsak esetleges újabb német agresszióval, hanem a kialakuló félben levő angol — amerikai túlsúllyal szemben is. Ami Németországot illeti, a dokumentumkötet számos okmánya újabb bizonyítéka annak, hogy német részről a háború utolsó szakaszában kísérletet tettek arra, hogy az angolokkal és az amerikaiakkal külön megegyezzenek. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia magatartása ezen a téren korántsem volt egyértelmű és korrekt, Sztálin több ízben is jogos szemrehányást tett Churchillnek és Rooseveltnek amiatt, hogy a Szovjotunió háta mögött tárgyalások folynak olasz vagy német titkos megbízottakkal. IIa Nagy-Britannia és az Egyesült Államok mégis arra kényszerültek, hogy elálljanak a különbékétől, ennek magyarázata mindenekelőtt abban keresendő, hogy Olaszország kapitulációja idején még komolyan számolni kellett Németország ellenállásával, Németország feltétlen megadása időpontjában pedig még hosszú háborúra kellett berendezkedni Japán ellen. Az angolok és amerikaiak nem nélkülözhették egyelőre a Szovjetunió katonai segítségét és ezért, ha fogcsikorgatva is, de kénytelenek voltak engedményeket tenni. Nem érdektelenek a dokumentumkötetnek azok a részei, melyek közvetve vagy közvetlenül Magyarországgal kapcsolatosak. 1944. szeptember 29-ón Sztálin ismertette Churchillel a szovjet csapatok előtt, álló soron levő feladatokat. Utalva a szovjet hadvezetés akcióira a Baltikumban, a jelentés a továbbiakban így hangzik : „Ezenkívül csapatainkra két közvetlen feladat vár : ki kell ütni Magyarországot, a háborúból, és támadás révén ki kell tapogatni, illetve kedvezőbb körülmények esetén fel kell göngyölíteni a keleti fronton a németek győzelmi állásait." Több dokumentum mutat arra, hogy a szovjet hadsereg északi szárnyának a tevékenysége szorosan összefüggött azzal az elkeseredett küzdelemmel, amely Magyarország területén folyt. Hitlerék elképzelése az volt, amint erre egyébként Churchill az 1945. március 21-én Sztálinhoz intézett üzenetében utalt is, hogy végső esetben a háborút Dél-Németországban ós Ausztriában folytassák, fenntartva az Alpokon keresztül az összeköttetést az észak-olaszországi német alakulatokkal. Churchill lehetségesnek tartotta, hogy a Budapest körüli, majd pedig a Balaton melletti szívós német ellenállás a fenti német tervekkel függ össze. Ánnál érthetetlenebb volt viszont mindezek után az a tájékoztatás, amelyet a szovjet legfelső katonai vezetés kapott Marshall amerikai tábornoktól 1945 februárjában. Amerikai részről úgy informálták a szovjet vezérkart, hogy