Századok – 1958

Történeti irodalom - Kiss György: A budapesti várospolitika 1873–1944 (Ism. Szabolcs Ottó) 405

TÖRTÉNETI IRODA LO-M 407 miután a főváros „bámulatos fejlődéséről" ír, ezeket mondja : „Én nem haboztam azon meggyőződésnek adni kifejezést, hogy a főváros gyors fejlődésénél az érdem oroszlánrésze a fővárosi törvényhatóságot illeti, annak tevékenysége volt a napsugár, mely az élet elemeit életre keltette, az volt a mester . . .", majd a későbbiek során így folytatja : „alkalma legyen hódolatomnak adni kifejezést hazánk fővárosa törvényhatóságának hazafias szelleme s ernyedetlen buzgalma iránt, melynek a miniszteri hatalom terjeszkedésnek mindenre vonatkozó, hatóságnyirbáló konfliktusokat előidéző szorongatásai mellett is sikerült oly vitalitást csepegtetni a főváros szervezetébe, hogy így aránylag rövid idő alatt a fejlődésnek oly magas fokára emelkedhetett". Kossuth megállapításait nem lehet figyelmen kívül hagyni, annál inkább, mert azok komoly adatok vizsgálatain nyugszanak, s figyelembe veszik azt, amit Kiss György rendszerint elhanyagolt, hogy a fejlődóst relatíve lehet csak mérni, a kor lehetőségei, szükségletei mérlegelésével. A könyvben idéződtek Kossuth e szavai, s utána tovább folytatódik a főváros vezetésének és fejlődésének egyoldalú, a negatívumokon keresztül való értékelése, sőt a korszak összefoglalójában egész élesen elítéli a városvezetést (83. 1.). A fejlődés így is érzékelhető, s ha a könyv különböző korszakokra vonatkozó számadatait egymás mellé állítjuk, egyes vonatkozásokban kimutatható. A pártosság félreértéséből származhat, hogy mikor a főváros fejlődésének egy-egy adatát mutatja be, gyakran beszúr néhány negatív, elítélő szót. Pl. : először elmondja, hogy mi minden épült 1880 után Budapesten (1894 után életbelép a nagy szabályozási rendelet. Tudvalevő : a múlt század 4 utolsó évtizedében Budapesten egész sor szép épület keletkezett kiemelkedő tervezők és építők [pl. Ybl, Feszi, Steindl, Hauszmann, Lechner stb.] tervei alapján), majd a város e nagy fejlődésének bemutatása után hozzáteszi : „Még szerencse, hogy minden igyekezetük ellenére sem tudták Budapest természeti szépségeit tönkretenni" (53. 1.). Kiss György munkájának másik jellemzője a túlzások. Pl. kimutatja, hogy az 1888. évben Budapesten kb. 1435 nyilvántartott kéjnő működik, de „az engedélynél -kübek száma tízszerese volt az engedéllyel működőknek". Ε szerint 1888-ban Budapest 18—-40 év közötti női lakosából kb. minden 8—9. kéjnő volt. (Annál meglepőbb ez a szám, mert a könyv menete szerint állandóan a közállapotok romlását mutatja, s 1931-ről, a gazdasági válság tombolása idejéről — mikor köztudomású, hogy megnőtt a prostitúció — a következőket írja : „Terjed a prostitúció. Budapesten 1931-ben 1380 bejegyzett, a valóságban azonban 12 740 prostituált volt." Tehát 1931-ben a bejegyzett prostituáltak száma kb. 1%-szerese, a de facto prostituáltaké pedig kb. 1,4-szerese az 1888-inak, ugyanakkor a főváros lakossága közel 10-szeresére nőtt. Ezekből a számokból nehezen olvasható ld a közállapotok romlása, a prostitúció rohamos növekedése. A könyv az 1906-os évnél, Bárczy István polgármesterré választásának időpontjával vonja meg a periódushatárt s az ez után következő évtizedet a liberális városvezetés címszó alatt foglalja össze. Tehát az előző korszakra esik még a millenium időszaka, mely oly nagy mértékben rányomta bélyegét Budapestre, melynek építkezései nem kis szerepet játszottak a mai budapesti városkép kialakításában. Az olvasó joggal várja ennek részletesebb leírását, de e téren a könyv csalódást okoz. Szerző igen röviden elintézi ezt a kérdést, néhány (igen hiányos) adat felsorakoztatásával, s azzal az önmagában igaz, de épp önmagában elégtelen konzekvenciával, hogy az ünnepségek „nem tévesztették meg a népet. Saját bőrükön érezték, hogy a fényűző kiadásokat, az új épületek hatalmas költségeit ők fizették meg". A liberális városvezetés korszakát tárgyaló részben talán legsikerültebb a század eleji ; a korrupciók, szélhámosok tobzódása, a bűnözők és prostituáltak, a kapitalista nagyváros tipikus alvilágának sokoldalú és szemléletes rajza. Sokkal kevésbé sikerült sokrétűen és hitelesen ábrázolni a városvezetést ; Báczy politikájának megítélésénél gyakoriak az ellentmondások, hol a kormánnyal egyforma mértékben munkásellenes, népellenes polgármesternek (pl. 107, 132—33. 1.), hol haladó, a közgyűlés reakciós vezető klikkjével szembenálló erélyes és a nép érdekeit képviselő városvezetőnek mutatja be (pl. 165, 129. 1.). Hasonlóan nem mentes az ellentmondásoktól Vázsonyi és pártjának értékelése. A könyv ennek a korszaknak az ismertetésénél kezdi korrigálni egyik hiányosságát ; Budapest kulturális életének itt adja első ismertetését. A világháború ós az őszirózsás forradalom alatti Budapest viszonylag rövid leírása után részletesen foglalkozik a Tanácsköztársaság időszakával. Talán a bővebb terjedelem adta alkalom eredménye, hogy a Tanácsköztársaság leírása kiemelkedik a könyv többi részei közül, mind szerkezetileg, mind tartalmilag, mind a feldolgozás színvonala tekintetében. Ε korszak feldolgozásának rendszeressége például szolgálhatna a könyv egészéhez, de például szolgálhatna a feldolgozás sokrétűsége is ; a Tanácsköztársaságot leírva igyekszik hatalmas erényei mellett nehézségeire és hibáira is rávilá-