Századok – 1958

Történeti irodalom - Borzsák István: Budai Ézsaiás és klasszika-filológiánk kezdetei (Ism. Bán Imre) 402

404 TÖRTÉNETI I KO DALOM korban", Acta Universitatis Debreceniensis, Tom. II. 1955, 28. 1.). A nyomtatott forrásokhoz való tapadás olykor még a túlságosan szoros átvétel veszélyével is jár. (Vö. pl. Borzsák 137. I. és Nagy Sándor: A debreceni kollégium mint egységes intézmény . . . Debrecen, 1940. 173. 1.) A nem pedagógiatörténész szerző nyugodtan támaszkodhat az eddigi feldolgozásokra, de Budai Ézsaiás monográfusa már nem mellőzheti a debreceni forrásanyag első kézből való használatát. Meg kell viszont állapítanunk, hogy a könyv számos értékes adatot hoz a budapesti egyetemi könyvtárból, a Széchényi- és a Ráday-Könyvtár kéziratos gyűjteményeiből. Nagyon helyesnek és hézagpótlónak tartjuk a göttingai évek részletes rajzát, s Oöttingának a magyar szellemi életre gyakorolt hatása bemutatását. Ez a könyv legsikerültebb részlete, legfeljebb azzal lehetne kiegészíteni, ha utalás történnék még néhány nagy magyar tudósnak Budaival közel egykorú göttingai benyomásaira. ( Vö. pl. M. Nagy Ottó: Gyarmathi Sámuel élete és munkássága, Kolozsvár. 1944. Erd. Tudom. Füzetek 182. sz. — Gyarmathi 1796 — 1798 között tartózkodott Georgia Augusta egyetemén mint gróf Bethlen Elek kísérője.) Örömmel fogadjuk a Kazinczy — Heyne viszony rajzát, Budai németországi levelezésének, Heyne hozzá írt leveleinek, a göttingai magyar deákok névsorának közlését. Az irodalomtörténész mindezt forrásként hasznosíthatja. A Götz von Selle 1937-es kiadványa (Die Matrikel der Georg-August-Universität zu Göttingen, 1734 —1837) nyomán közölt névsorból pl. kitűnik, hogy Gyarmathi Sámuel Bethlen Elekkel együtt 1796. május 2-án iratkozott be, s ezt az adatot pl. az idézett modern Gyarmathi-monográfia sem ismeri. Kisebb megjegyzéseink közül csak néhányat. tJgy látszik, kiirthatatlan makacssággal tart ja magát az az irodalomtörténeti babona, hogy Földi János és Fazekas Mihály sógorok voltak. Borzsák István könyvében is felbukkan (139. 1.). Az állításnak semmi alapja nincs : Kardos Albert már 1941-ben megcáfolta (Debreceni Szemle, 236 — 38. 1. Vö. még Julow Viktor: Fazekas Mihály, Bpest. 1955, 210. 1.). Fazekas nőtlen maradt, a három Weszprémi-leány Bottlik Mihályné, Ormos Andrásnó és Földi Jánosné volt. (Vö. Elekes György: Weszprémi István, a híres debreceni orvos, Debr. Szemle. 1944. 152. 1.) — A Szabó Pál-féle Budai-jegyzet száma nem R. 143, hanem R. 243. Itt említjük meg, hogy Budai Ézsaiás kéziratai, illetőleg az előadásai nyomán készült jegyzetek a debreceni református kollégium könyvtárának kéziratai között R. 243 — 254, R. 586, R. 607/43 és R. 1561. sz. alatt találhatók. Nem pontos az a megállapítás, hogy a Komáromi Csipkés-bibliát egyetlen betű miatt kobozták el (114. 1.). A tény az, hogy a jezsuiták 600 eltérést állapítottak meg, de csak egyetlen lényeges kifogás maradt meg a királyi felülvizsgálat során : a keresztelési formula. A bibliát a király parancsa ellenére semmisítették meg és nem kobozták el. (Vö. Szimonidesz Lajos: A „Debreceni biblia" viszontagságai és elnyomása, Egyháztörténet, 1945, 65 — 91. 1.) — Szép, de talán kissé messzevezető következtetés a Batthyány-kódex Budai átköltötte himnuszában („Ez húsvét innepóben . . .") Lucretius-hatást látni (141 — 142. 1.). A reneszánsz életérzés bizonyára benne van, de antik inspiráció aligha. — Ha a szerző tárgyalja egy kissé Budai Ézsaiás papi-piispöki funkcióit is, jóval több adatot szedhetett volna össze hőséről : Fazekas Mihályt is ő temette 1828. február 25-én (Julow, i. m. 220. 1.). — Kifogásolnunk kell a névmutató hiányosságát. Nem tudunk egyetérteni azzal az elvvel, hogy a modern feldolgozások szerzői közül csak a „legfontosabbakat" tüntetjük fel. Ki állapítja meg a fontossági sorrendet? Minden összefoglaló monográfia (főleg akadémiai!) a szakember részére egyben repertórium : számomra esetleg egy hatodrendű disszertáció megtalálása fontosabb lehet, mint a közismert Csokonai-monográfiáké! A főszövegben előforduló nevek közül számos hiányzik, pl. éppen József nádoré is. Borzsák István hasznos munkát végzett Budai-monográfiája megalkotásával. Szerettük volna, ha tárgyát még szélesebb körű dokumentációra építi, művéért azonban a kor kutatója így is köszönettel adózik. BÁN IMRE