Századok – 1958
Történeti irodalom - Borzsák István: Budai Ézsaiás és klasszika-filológiánk kezdetei (Ism. Bán Imre) 402
402 TÖRTÉNETI I KO DALOM mairól írt munkájára, Kovács Endre Bem-könyvének, Barta István Csányi-tanulmányának erdélyi vonatkozású részeire a szerző megfelelőképp támaszkodott volna. Név- és tárgymutató nincs a kötetben ; a helynév-konkordancia viszont igen hasznos szolgálatot tesz. Az értékes kötet térképek mellékelését is megérdemelte volna. A sajtóhibák gyakorisága ugyancsak megemlítendő. Trócsányi mimkáját szép stílus, logikus, áttekinthető felépítés, jó fejezetösszefoglalások jellemzik. Dicséretére válik a felhasznált források forrásértékének beható vizsgálata, az erdélyi országgyűlések törvényeinek gondos elemzése. Pártos állásfoglalással boncolja szét a források ellenséges érvelését, helyenként kissé gúnyos hangnemet ütve meg. Egyes személyek (pl. Teleki) történelmi szerepe megítélésében kissé túlzó álláspontot foglal el. Trócsányi műve, amely a román — magyar kölcsönös könyvkiadás keretében jelent meg, oly jelentős alkotás, hogy a felsorolt kritikai észrevételek semmiképp sem csökkentik annak általános értókét. Hatalmas áttörésről van szó, amely szélesre tárja mind a magyar, mind a román történetírás előtt az erdélyi parasztság 1790— 1849 közti története további, még mélyrehatóbb kutatásának kapuját. TiLKOVszKy LÓRÁNT BORZSÁK ISTVÁN : BUDAI ÉZSAIÁS ÉS KLASSZIKA-FILOLÓGIÁNK KEZDETEI (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1955. 208 1.) A teológiai gondolkozás kereteiből kibontakozó és önállósuló magyar szaktudományosság történetének áttekintése szükséges és hálás feladat, egyes részletkérdéseinek monografikus feldolgozása egyenesen hiányt pótol. Nem vagyunk ugyanis bővében a lelkiismeretes rószletkutatásokon alapuló tudós-óletrajzoknak, holott rajtuk keresztül kitűnően meg lehet világítani egy-egy kor szellemi életének keresztmetszetét. Örömmel üdvözöljük tehát Borzsák Istvánnak Budai Ézsaiásról írt monográfiáját is, noha mindjárt tárgykörének kijelölésével vitába kell szállnunk. A könyv címe hazai klasszika-filológiánk kezdeteinek vázolását ígéri, de végső eredményeiből az derül ki, hogy magyar klasszika-filológiáról a XIX. század elején még nem beszélhetünk, maga Budai sem tudta megteremteni, noha Heyne tanítványa, • Fr. A. Wolf kortársa volt (148., 158. 1.). Borzsák helyesen mutat rá, hogy ez gazdasági helyzetünk és társadalmi viszonyaink elmaradottságából, a magyar élet szabta gyakorlati (iskolai) feladatok kicsinyes voltából könnyen magyarázható. Nincs tehát ellentmondás nélkül Budai korát a filológia története „egyik legérdekesebb szakaszának" nevezni (160. 1.), Budait pedig a modern értelemben vett klasszika-filológia úttörői között szerepeltetni, hiszen a Heyne-jellegü tudós elmélyedés ós kizárólagos tudományos érdeklődés Budai gyakorlati és saját előhaladását is páratlan ügyességgel munkáló életútját kevéssé jellemezte. A könyvnek így elég szűkkörű anyaga maradna, ha követné a címében megjelölt igényt. Ezt elkerülendő, a szerző Budai nem klasszika-filológiai műveit, a Magyarország históriáját, s egyéb szorosan vett magyar irodalomtörténeti anyagot (Csokonaipör, Budai és Kazinczy viszonya stb.) kénytelen tárgyalni, hogy mondanivalóját kikerekítse. Helyesebb lett volna programszerűen a teljes Budai-arckép rajzára törekednie, ebben az esetben azonban vállalnia kellett volna a teológus Budai munkásságának áttekintését is, amelyet pedig a szerző elutasít (6. és 142. I.). Budai Ézsaiás klasszika-filológiainak nevezhető munkássága főleg auktor-kiadásokban nyilvánult meg, ebben pedig Debrecenben jeles elődei voltak Maróthi György és Sinai Miklós személyében. Budai mindenesetre jobb iskolát járt, mint az említettek, alkalmasabb lett volna a modern magyar klasszika-filológia megteremtésére, elődei vonalától azonban nem igen tért el. Kiadta ő is a legkorszerűbb szöveget (a zweibrückeni jezsuitákét, Ernestiét vagy Oudendorpiusét), s legfeljebb kommentárjainak ügyes kompilációja érdemel külön dicséretet (vö. Varga Lászlónak a szerző által is többször idézett értekezésével : A debreceni ref. kollégium tanárainak klasszika-filológiai munkássága 1738-tól 1849-ig). Nincs tehát okunk Budainak kezdeményező szerepet tulajdonítani olyan területen, ahol mások — pl. Sinai — már előtte jeleskedtek (ld. pl. 76. 1.). Egyébként a filológus olvasó szívesen vette volna ezeknek az auktor-kiadásoknak részletesebb bemutatását is, erre a Borzsák által említett nagy hírükkel is rászolgáltak :
