Századok – 1958

Történeti irodalom - Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története 1790–1849 (Ism. Tilkovszky Lóránt) 400

TÖRTÉNETI IRODA LO-M 401 mények folytán mikor melyik oldala kerül a mozgalomnak inkább előtérbe. A parasztmozgalmakat meghatározó feltételek és az azok menetét befolyásoló, sokszor Erdély határain kívül fekvő tényezők alaposabb vizsgálata s e történetietlen rendszerező módszer elvetése tennék csak lehetővé annak felvázolását, hogy mi volt Erdélyben a parasztmozgalmak fejlődésének menete Horiától Jancuig ; — mikor és mivel kapcsolatban lendült fel vagy esett vissza az erdélyi parasztmozgalom. Az erdélyi parasztság helyzetének súlyosságáról adott, beható elemzésen alapuló jellemzés az e korszak kelet-szlovákiai jobbágyságának helyzetével való döntő hasonlatosságra döbbenti rá az olvasót. A szerző maga azonban erre nem figyelt fel, mint ahogy nem vizsgálta az 183l-es esztendő erdélyi mozgalmainak a kelet-szlovákiai felkeléssel való összefüggéseit sem, s „vaklármává", „pánikká" bagatellizálta az ez évi erdélyi jelenségeket. A szerző nem látszik tudatában lenni annak, hogy a forradalom előtti korszak utolsó nagy parasztfelkelése Erdélyben készült kitörni, s Kelet-Szlovákiába való áttevődésót a közvetlen kiváltó ok elsőnek Kelet-Szlovákiában történt jelentkezése mellett döntően a Horia-felkelés óta nagy felkészültségben levő erdélyi elnyomóhatalom idejében való közbelépése eredményezte. Nem vizsgálja az erdélyi román jobbágyság ,,oroszvárásának" jelenségét, amely az orosz protektorátus alatt álló Havaselve felől jövő hírekhez kapcsolódva terjedt, s amely antifeudális tartalommal telíti az óhitűeknél a cár egyházi véduraságának képzetét. Nem veszi tekintetbe, hogy az urbárium-nyerés meg-megújuló régi vágya mellé 1831-ben egy minőségileg új törekvés zárkózik fel : — a jobbágyiga teljes lerázása. A szanitáris jellegű erdélyi tömegmozgalmakról (Fogaras, Brassó) nem tesz említést, a magyarországi románok Bihar, Arad stb. megyei mozgalmainak Erdély nyugati határszéleire gyakorolt hatását nem kutatja. Nem tér ki eléggé a Reglement Organicnak az Erdélyből való kivándorlás fokozására gyakorolt hatására sem. Az egyes erdélyi helyi parasztmozgalmak elemzésében a szerző nagy gondot fordít a parasztság rétegeződSséből fakadó problémák, így a gazdagparasztok, falusi elöljárók magatartásának elemzésére, s igen szép, meggyőző példáit hozza fel a kollektív ellenállás, kollektív fellépés erejének. Figyelemre méltó, ahogy a bukott náprádi mozgalomban is meg tudja mutatni annak eredményességót. A királyba vetett közismart naiv paraszti bizalom és reménykedés megnyilatkozásait jól ábrázolja I. Ferenc 1817-Θ3 erdélyi utazásával, illetve VViassits királyi biztos 1833-i Erdélybe érkezésével kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy minden adódó alkalommal kimutatja a román és magyar jobbágyok harci összefogását az erdélyi antifeudális mozgalmakban, s így helyes értelmét tudja adni a „magyarok kiirtása" fel-felvetődő jelszavának, amely (a történetesen magyar) úri elnyomástól való szabadulás vágyát fejezte ki. Trócsányi a vállvetett közös harc képét 1848 —49-re is kivetíti, figyelmen kívül hagyva azonban, hogy a parasztmozgalom ellenforradalmi célok szolgálatába vonása döntősn más helyzetet teremtett : a románparasztok az ellenforradalom katonai egységeibe tagozódtak ; a magyarok a honvédseregekhez kapcsolódtak. A magyar uraknak a parasztmozgalmak elnyomására fordított tevékenysége bonyolultan keveredett az ellenforradalom erői elleni harccal, mint ahogy az erdélyi románság antifeudális ós nemzeti törekvései is sajnálatosan összefonódtak ekkor a reakcióval. Hjlytslenül tette Trócsányi, hogy a forradalom—ellenforradalom főkérdést a földesúr—paraszt kérdéssel helyettesítette be, hogy még az ellenforradalom céljait szolgáló parasztmozgalmak elleni fellépésben is kizárólagosan csak a földesúri elnyomás fenntartására irányuló törekvést látta ; hogy ugyanakkor teljes hallgatással mallőzte Abrudbányát, Zalatnát, Nagyenyedet, az ellenforradalom által hatalmába kerített parasztság szomorú hírnévre szert tett akcióit. Az olvasó figyelmét fel kell hívni erre az egyoldalú félresiklásra ; rámutatott erre — többek között — Ember Győző előszava is. Trócsányi tévedését ezen a ponton a nacionalizmus elleni küzdelem helytelen értelmezése okozta. Egyoldalúan a magyar nacionalizmus ellen küzdött, megfeledkezve arról, hogy a marxista, történetírás történelmi hitelességet, és mindenféle nacionalizmus elleni küzdelmet kell, hogy jelentsen. Épp román történész (Cherestesiu) figyelmeztet minket arra, hogy nézzünk végre bátran szembe az ún. kényes kérdésekkel. A marxista történet igazsága mindkét fél számára egy. Trócsányi tisztánlátását ezekben a kérdésekben lényegesen segítette volna, ha művében átfogóan feldolgozza a téma magyar ós román munkákra egyaránt kiterjeszkedő historiográfiáját. Ezt a rövid forrásjegyzék semmiképp sem pótolja. Feltűnő az emlékiratok meglehetős mellőzöttsége, s különösen sajnálatos, hogy a szerző egyáltalán nem aknázz ι ki témájához Wesselényi Miklós „Balítéletek" című művének a parasztság helyzetét jellemző gyönyörű részleteit! Nem látjuk nyomát annak sem, hogy marxista történetírásunk termékei közül I. Tóth Zoltánnak az Erdélyi Érchegység parasztmozgal-26 Századok