Századok – 1958
Vita - Tardy Lajos: A Balugyánszky-vita 348
352 TARDY LAJOS csak meg sem hallják a hatalmasok, sőt állásvesztéssel is fenyegetik. Ha a közvetett adalékokat oly mértékben vetjük el, mint azt Csekey nyilván célzatosság nélkül tette, akkor persze csak arra a következtetésre lehet jutni, amire ő jutott : hogy csak azok voltak jakobinusok, akiket kivégeztek, vagy legalább is bezártak, de a többi mind ott sündörgött a húsosfazék körül, melynek jóságos őrei — a ferenccsászári államhatalom képviselői — mégcsak nem is kellemetlenkedtek az elhallgattatott, bár szabadlábon levő j akobinusokkal. Ez az előkelően hűvös módszer nem alkalmazható Balugyánszky magyarországi pályájának értékelésénél, mert éppen ez a tévesen értelmezett „pontosság" hamisítja meg a lényeget és lakkozza egyben felismerhetetlenné Ferenc császár rendszerének mélységesen reakciós mivoltát. Csekey a 330. oldalon arra a megállapításra jut, hogy az 1807. évi bécsi rendőrségi aktával „a szerző mintegy retrospektive akar visszakövetkeztetni" a Balugyánszkyt ért zaklatásokra, „pedig ez nem mond semmit". Csekey szerint tehát az 1807. évi rendőri intézkedésekből nem lehet visszakövetkeztetni arra, hogy Balugyánszkynak közeli múltja miatt hátrányos megkülönböztetésben volt része. Viszont Grünewaldt, aki az 1840-es években ismerkedett össze a fáradt, beteg, megtört Balugyánszkyval, jó másfél emberöltővel a magyar jakobinusok felszámolása után, és ezt a találkozását egy röpke, riportszerű másféloldalon hagyta az utókorra, Csekey szerint több mint elegendő meggyőző erővel igazolta Balugyánszky eredendően antijakobinus voltát. íme, milyen képtelen alapokon nyugszanak Csekey „ellenbizonyítékai". Meggyőződésem, hogy Csekey a maga részéről sem fogadta volna el a három cári történész szakvéleményét Balugyánszky magyarországi szereplését illetően, hanem az eredeti dokumentumokra támaszkodott volna — hogyha én nem ez utóbbiak hitelessége mellett foglaltam volna állást. Csekey könyvismertetésének ellentmondásai, torzításai azonban nem csupán Balugyánszky jakobinus voltával kapcsolatos fejtegetéseire szorítkoznak. Már az első oldalon1 1 Csekey azt állítja, hogy „keresve sem lehetne kitűnőbb példát találni a magyar — orosz kulturális és tudományos kapcsolatoknak eddig alig megvilágított kezdetére Balugyánszky Mihály ragyogó élettörténeténél. Ugyanő cikke második felében1 2 azt állítja, hogy „történészeink pedig Julianus baráttól Hodinka Antalig őstörténetünknek, majd pedig újabb művelődéstörténetünknek orosz szálait tudós alapossággal, de tudóshoz méltó szerénységgel bogozták ki".13 Egy cikkben két ilyen merőben ellentétes megállapítás! Ha az „orosz szálak" már alaposan ki vannak „bogozva", akkor hogyan lehetséges az, hogy ugyanakkor „alig vannak megvilágítva". . . De a második megállapítás után Csekey ismét meggondolja magát1 4 és merész ívben visszakanyarodik első megállapításához. Ezt írja : Balugyánszky „kiemelkedő személyiségén át fény derülhetett a múlt század eleji Oroszország társadalmi és állami viszonyaira, jogéletére, valamint a magyar—orosz művelődési és tudományos kapcsolatoknak eddig még csak kevéssé feltárt kérdéseire". Osztom Csekey ez utóbbi állásfoglalását. De legyen szabad kérdeznem : ez a fény az én szerény, de igen sok új adatot feltáró munkám alapján derült némileg mindezekre, vagy pedig Csekey cikke alapján, mely anyagomat csak a rendkívül terjedelmes genealógiai adatközlésekkel, a Hannulik-óda genézisével ós Grünewaldt másfél oldalas „Balugyánszky-tanulmányával" egészíti ki? Csekey leszögezi, hogy Balugyánszky Magyarországon írt munkáinak tanulmányozása „aligha érte meg a ráfordított fáradságot". A továbbiakban viszont azt írja,1 6 hogy „Balugyánszky 1797-i vitatóteleiből és doktori értekezéséből megállapítható, hogy hű maradt a jozefinizmus teoretikusának, Sonnenfelsnek, tehát egykori mesterének elveihez Ferenc idején is, amikor pedig körülötte a világ lényegesen megváltozott". Ha még Csekey is ilyen fontos megállapítást szűr le Balugyánszky e két munkájából, akkor talán mégis csak „megérte a ráfordított fáradságot" Balugyánszky Magyarországon írt műveinek tanulmányozása. 11 Uo. 326. 1. 12 Uo. 345. 1. 13 Kik ezek? "Századok,' 1957. 1—4. sz. 350. 1. 15 Uo. 331. I. '« Uo. 332. 1.
