Századok – 1958

Vita - Váczy Péter: A korai magyar történet néhány kérdéséről 265

344 VICZY PÉTELI szószerinti átvétele, a Deer. Steph. I, 3—δ pedig pseudoisidori kölcsönzés, ugyancsak betűhíven (1. erre Schiller F. : Das erste ung. Gesetzbuch u. das deutsche Recht. Festschrift Η. Brunner, Weimar 1910, 386·—391. 1. ; Madzsar 1.: Szent István törvényei és a Lex Bajuvariorum. Tört. Szemle, IX. évf. 1920. 72. 1.). Amilyen természetesnek hat az ilyen kölcsönzés István király korában, oly érthetetlennek látszik történetünk valamelyik későbbi századában. István bajor-német kapcsolata könnyen megmagyarázza a mainzi zsinat két kánonának átvételét. A Decr. Steph. II, 17 Bónis szerint a Kálmán király alatt tartott második zsinat 2. és 3. cikke alapján készült interpolatio (Századok, i. h. 479·—481. 1.). Erre vonatkozóan ugyanazt kell mondanunk : Schiller szerint ez a törvénycikk a 847. évi mainzi zsinat 5. pontja alapján készült (i. m. 396. 1.). Nem meglepő, hogy éppen Kálmán király idején idéznek István király törvénykönyvéből, miután Kálmán király első törvénykönyve több ízben is hivatkozik István király törvényeire (Prologus, 1, 15. cikkek ed. Závodszky 182, 184, 185. 1.). Bónis azért vonta kétségbe e cikkek hitelességét, mert mint külföldi átvételek nem illettek be elméletébe, abba t. i., hogy az istváni törvénykönyv egyrészt büntetőjog, másrészt hazai szokások felhasználása alapján készült önálló jogalkotás, amit különben nem vonunk kétségbe. Az Intelmekről Bónis korábban nem írt, István-monográfiájában vallott felfogása tehát újdonság számba megy (134—139.1.). Szerinte az Intelmek István király halála után, de szenttéavatása előtt, valószínűleg András király idejében keletkeztek és talán ,,a rímes próza nagy mestere: Miklós püspök" műve. Elmélete tulajdonképp nem egyéb mint Guoth Kálmán nézetének javított kiadása. Amit Guoth érveiből átvett, azt Deér József (A szentistváni Intelmek kérdéséhez. Századok, LXXVI. évf. 1942, 435—452. 1.) és Balogh József („Ratio" és „Mos". Egyetemes Philológiai Közlöny, LXVII. évf. 1943, 273—336. 1.) annak idején Guoth elméletét támadva, már kellő bírálatban részesítettek. Guoth kétségeit az Intelmek iránt legutóbb Horváth János se tartja megalapozottnak (id. m. 116. 1.). Bónis saját perdöntő érve : „a principes kifejezés a főurakra István törvényeiben ismeretlen. Először 1075-ben használja a garamszentbenedeki alapítólevél..." (138. 1.) Valóban a principes kifejezést István törvényei nem használják. De ez puszta véletlen, mert István uralkodása előtt és közvetlen utána sűrűn fordul elő a külföldi irodalomban és okleveles gyakorlatban. Közlünk néhány adatot : Johannes diaconus ed. Giov. Monticolo : Cronaca veneziana 149, 15 ; 152, 21. 1. ltalici principes Ottó császárt fogadják 996-ban — Gerbert (II. Szilveszter pápa) leveleiből ed. Recueil des Historiens des Gaules et de France, X 994. évből 418. 1.; 996-ból 422. 1. — Wipo: Gesta Chuonradi imperatoris ed. H. Bresslau. 1915, Scriptores rer. Germ. cap. I ; XXXIV (11, 54. 1.) principes ltalici; XXVI, ΧΧΧΙΠ, XXXVHI (45, 52, 58. 1.). —Richeri Historiarum Libri ΠΙΙ, ed. Waitz 1877 Scriptores rer. Germ. I, 14 ; II, 27, 28 ; 29 rex principibus in pace dimissis; ΙΠ, 87 ; IV, 11 ; 12 (40, 52, 53, 118, 132. 1.) — 983 jún. 7. velencei béke ed. MG Const. I 38. 1.: principibus ultramontanis et Ytalicis; 996—1002 közt Capitulare (uo. 47. 1.) — II. Henrik okleveleiből ed. MG. DD : 1007 évből consentiente .. .cmnivm regni nostri prineipum 201, 10. 1. ; (1009) évből 231, 20 1. ; 1019 évből 523, 25 1. ; 1021. évből 579, 15. 1. stb. Ennyi is elég annak szemléltetésére, hogy krónikákban és oklevelekben egyaránt bőségesen használják a principes kifejezést István király kortársai. De ha már perdöntő bizonyíték kell, miért nem idézte az Intelmek c. VII senioribus