Századok – 1958
Vita - Váczy Péter: A korai magyar történet néhány kérdéséről 265
A Κ Olt ΛI MAGYAR TÖRTÉNET NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL 341 Túlzás volna azt állítani, hogy Géza fejedelem és István király intézkedései nyomán alakult ki a feudalizmus Magyarországon. Mint láttuk, az új társadalmi hierarchia, mely oly szembeötlő módon jelentkezik a törvények engesztelési díjrendszerében, a nomád társadalomból nőtt ki. Hacsak az Árpádháznak lett volna hadi kísérete, még beszélhetnénk Gézáról és Istvánról úgy mint a feudális társadalom megteremtőjéről. De minden nagyobb úrnak megvolt a maga magánhada, vitézi kísérete. Ε tekintetben igen tanulságos István király I, 23. törvénycikke, mely kimondja, hogy „mindenegyes úrnak (senior) meglegyen a maga vitéze (miles)". Vajon ezt az óhajt úgy kell értenünk, hogy eddig nem voltak magánhadak? Semmiképp sem. Ahogy a nomád kor vizsgálatakor megfigyeltük, a gazdag és előkelő „nagyok" már a királyság megalapítása előtt hadi kísérettel rendelkeztek. Ibn Ruszta szerint a kazár király a gazdagokat kíséret kiállítására kötelezi a vagyon arányához mérten (A magy. hon. kútfői 155.1.). Abból a harcból, melyet a „nagyok" fegyveres csapataikkal vívtak uralomért és befolyásért, az Árpádok fejedelmi hatalma került ki győztesen. A győzelem kivívásában a fejedelmi hatalom maga is ilyen magánseregre támaszkodott. Az idegen „vendégek" szerepének emlegetése az írott hagyományban erre vall. De sem Géza, sem István nem gondolhatott arra, hogy a gazdagokat kiirtsa és magánseregeiket feloszlassa. István király idézett törvénye épp ellenkezőleg kifejezetten elismeri e hatalmakat mint az új rend alapjait. De míg ezek az erők az anarchia éveiben a bomlás felidézői, a központi hatalom megerősítése után az új rend támaszai. Ebben az istváni új rendben a magánhadak és magánhatalmak feladata a központi hatalom támogatása. Ezt a király esetenként különböző fokban éri el, sikere függ anyagi és hadi hatalmától és személyi képességeitől. A hatalmi túlsúly biztosítása a magánhatalmakkal szemben — ez István királytól kezdve minden fejedelmi politika alapja. Az új rendért vívott harccal egyidőben, azzal szorosan egybefonódva folyt a küzdelem az uralkodó fejedelmi nemzetségen belül is. Mi volt Géza fejedelemnek és fiának célja ezzel a háborúsággal ? A felelet világos : uralkodó dinasztia alapítása. Ε vonatkozásban Géza fejedelem arra a Klodvig frank királyra emlékeztet, kit úgyszintén saját nemzetségének pusztítójaként emleget a hagyomány. A dinasztia-alapítás jele, hogy Géza még életében utódul jelölte fiát és „erre mindenkitől esküt vett" (Nagyobb István-legenda c. 5. ed. Szentpétery Scriptores II, 381. 1.). Eddig a trón az Árpád-nemen belül öröklődött az oldalágak uralkodási igényének kizárása nélkül, úgy ahogy ezt a szokást Bíborbanszületett Konstantinos császár részletesen leírja a besenyőknél (De administrando imperio, c. 37, 40 ed. Moravcsik 167, 179. 1.). Géza családjának örökösödési jogát vezette be — és ahogy Koppány történetéből látjuk — nemzetségének nem kis bosszúságára. Ε nagyjelentőségű változás szorosan kapcsolódik a nyugati kereszténység felvételéhez és a királyság megalapításához. Az új István-monográfia helyesen ismerte fel a dinasztia-alapítás jelentőségét, amit különben történetírásunk az utolsó évtizedekben általánosan hangoztatott. Ugyanígy sikerültnek mondható Géza és István alakjának jellemzése, családi történetük. Bár méltán lehet kifogásolni, hogy ismét szóba hozta a száműzött Edward angolszász herceg házasságát István király állítólagos leányával, Ágotával. Miként azonban Herzog József már 1939-ben példás módon megvilágította, Edward király felesége nem volt István király leánya (Skóciai Szent Margit származásának kérdése : Turul LUI. évf. 1—42. Í.
