Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
114 SASH ÜGYI OSZKÁR hivatalos nyelvvé tétele ellen szerkesztett feliratait lefordítsa, és Pásztliorynak ezekről készített hivatalos kivonatait is lemásoltatta vele. Közölte vele továbbá a conscriptio elleni feliratokat is. Bisztriczey hozta el a káncellária levéltárából a lakására Π. Mátyás koronázásának iratait is, amelyeket ő kiadott. Olyan iratokat is közölt vele, amelyek az országban történt felkelésekre vonatkoztak. Bisztriczey megtalálta Végh kir. jogügyigazgató iratai között a „Vexatio dat intellectum" c. röpiratot is, s buzdította Grossingot, használja fei abból mindazt, ami a fennálló rendszer ellen szól. Ez a röpirat 1764-ben kéziratban forgott a nemesség kezén, s 1765-ben a fellelt példányokat Pozsony piacán hóhér által megégettették. Grossing a kir. jogügyigazgató által megőrzött egyetlen példányt német nyelvre fordította és eladta Wucherer könyvkereskedőnek 20 aranyért.69 így jelent meg a röpirat Bécsben, 1785-ben. Mindenesetre figyelemreméltó tény, hogy míg húsz évvel azelőtt Pozsonyban a Vexatio-t is, de Kollár munkáját is megégették, amivel az udvar és a nemesség egyforma türelmetlenségről tett tanúbizonyságot, most a nemesi ellezék álláspontját képviselő röpirat is, az udvari érdekeket szolgáló jogi munka is terjeszthető volt — ha az előbbi nem is bírta a cenzúra előzetes engedélyét. A II. József-féle cenzúrának jellemző sajátsága volt, hogy a nyomtatásban megjelent munkák terjesztését kevéssé korlátozta, az engedélyezés végett benyújtott kéziratokat azonban gyakran elnyomta, ami számos visszaélésnek adott tápot s aminek csak a becsületes, de naiv szerzők látták kárát. Amikor 1786-ban Grossing Ferenc Rudolf neve alatt a nemesi alkotmány ellen irányzott magyar közjogi munka jelent meg, ennek egyik cáfolatát szerzője beadta a bécsi cenzúrára. Az a maga részéről emgedélyezte volna az „Appendix ad jus publicum Grossingerianum" c. kéziratot, de véleményezés végett átküldte a magyar kancelláriába. Annak az volt a véleménye (az ügyet Pászthory adta elő), hogy a mű kinyomtatása az érvényes elvek alapján nem tiltható meg, bár a szerző előszava igen durva hangú gúnyirat. A függelék azonban, amely különböző törvényhatósági feliratokat tartalmaz, így Nyitra megyéét a conscriptio ügyében, nem alkalmas a kinyomatásra. Mégis, hogy el ne vétse az uralkodó szándékát, a kancellária legfelsőbb döntésre terjesztette fel a kéziratot. II. József megtalálta a formulát a neki kellemetlen irat eltiltására : „Minthogy ez az írás semmit sem ér, s költött név van elébe helyezve, a cenzúra előírásai szerint sem engedélyezendő."70 Miután József bevezette a titkosrendőri szolgálatot, Magyarországon a helytartótanács vezetésével megbízott Zichy Károly országbíró mint „Landeschef" személyesen irányította annak működését. Forgách Miklós volt nyitrai főispán, a nemesi ellenzék legmarkánsabb egyénisége 1787-ben „Patriotische Vorstellung an den Monarchen" c. röpiratában tiltakozott az önkényuralom ellen ; ez a röpirat névtelenül, a cenzúra megkerülésével jelent meg s rajta utólag a kiadás helyét is átragasztották. Zichy azonnal vizsgálatot indított, hamarosan kiderítette, hogy Forgách a szerző s ezt elnöki levélben közölte Pálffy kancellárral, aki elrendelte a röpirat elkobozását és a szerző megdorgálását. Az uralkodó azonban feloldotta a tilalmat és Forgách megdorgálását sem kívánta, de azzal fenyegetőzött, lia sok „őrültséget" követ el, az őt megillető helyre utaltatja — ti. a bolondok házába.71 69 Uo. 70 Kanc. 1786:9233. 71 Kanc. ein. 1788 : 87.
