Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
108 SASHEGYJ OSZK Alt azonban — írja — e hatóságok szelleme és ügykezelése, semhogy ezek után azt lehetne remélni, hogy sok érdemes munka jelenik meg nyomtatásban. A késedelmes ügyintézés megakasztaná a kéziratok nyomdába adását, s az udvari hatóságok szellemétől sem lehet sok jót várni : minthogy magukat tartják bizonyos dolgok egyedüli tudóinak s azt hiszik, hogy az ő ténykedésük felett gyakorolt bírálat veszélyes az államra nézve, minden kritikát elnyomnának. Ezáltal viszont lehetetlenné tennék a felvilágosodást, megszüntetnék a gondolatszabadságot. Azt javasolta, hagyják meg a cenzúrabizottságot az ilyen iratok felülbírálásának jogában, s csak fontosabb esetekben kérje ki a bizottság az illetékes udvari hatóság véleményét. Az udvari kancellária támogatta Chotek javaslatát, s II. József január 19-én beleegyezett a resolutio enyhébb fogalmazásába. Eszerint csak fontos, titoktartást igénylő kérdésekben kellett az udvari hatóságokat meghallgatni.41 Annak folytán, hogy a császár Chotek javaslatát elfogadta, az udvari hatóságok szerepe a politikai cenzúra terén tanácsadásra szorítkozott, fontosabb esetekben, amikor a cenzúrabizottság hozzájuk fordult. így a külpolitikát érintő iratokat az államkancelláriának, a katonaiakat az udvari haditanácsnak, a pénzügyieket az udvari kamarának küldték meg. A bécsi újságok magyar vonatkozású híreit a magyar kancellária ellenőrizte. Legfontosabb szerepe az államkancelláriának volt. Ez diplomáciai tekintetekből néhány olyan irat eltiltását javasolta, amely külföldön „kellemetlen benyomást" kelthetett volna. így 1783-ban egy „La Crise de l'Europe" c. brosúrát akart cltiltatni, mert az „igen ellenséges Franciaországgal szemben, a közönség számára pedig kevéssé tanulságos". A cenzúrabizottság azonban nem látott elegendő okot e külföldön nyomott könyv eltiltására s a cseh—osztrák kancellária osztotta a bizottság véleményét. A császár mégis elrendelte a tilalmat a párizsi udvarhoz fűződő barátságos kapcsolat miatt.42 Az 1786. évben az államkancellária egy másik röpirat betiltását kérte, minthogy az „gyalázatosan fogalmazott írás, tele a berlini udvar elleni durva személyeskedésekkel". Ezek a személyeskedések II. Józsefet kevésbé bántották, április 26-i resolutiója a könyvre „toleratur"-ját adta.4 3 Haschka osztrák exjezsuita költő híres pápaság-ellenes ódáját eltiltották, mert „erős kifejezésekkel" illette a római szentszéket.4 4 1786-ban egy másik könyvet azért tiltottak be, mert „II. János és VI. Sándor pápát gyalázatosan becsmérelte".4 5 Katonai iratokra vonatkozóan az alapszabályok előírták, hogy késedelem és vizsgálat nélkül menjenek keresztül a cenzúrán. A császár nj ilvánvalóan a hadtudománnyal általában foglalkozó munkákra célzott, nem gondolt azonban arra, hogy rendeletét olyan művekre is alkalmazzák, amelyek a birodalom katonai titkait fedik fel. Schönfeld prágai kiadó 1784-ben „Gesätze der k. k. Armee" c. alatt kiadott egy munkát, amely többek között a csehországi Kreishauptmannok számára készült titkos utasításokat is tartalmazott. A kiadványt Heinrich Jakab, a Colloredo-ezred hadbírója szerkesztette, s a prágai helytartóság nem emelt kifogást kinyomatása ellen. A könyv Bécsben azonnal feltűnést keltett. A császár állítólag május 17-én jegyzéket 41 A. T. 1782 : 123. 42 A. T. 1783 : 1707. 43 A. T. 1786 : 1679. 44 A. T. 1782 : 3073. 45 A. T. 1783 : 2771.
