Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAGYAR RENDI * T.T.AM HUNYADI KORÁBAN 89 decretumból. A prelátusok és bárók arra hivatkozva, liogy ezek érettebb megfontolást igényelnek, a döntést felőlük a következő, 1447. év pünkösdjekor összeülő országgyűlésre halasztották. Rákosról így a köznemesség annak az Ígéretnek a birtokában távozott, hogy egy év múlva helyzete határozott körvonalakat fog nyerni. Erre azonban már korábban sor került. Az országnagyok 1447. február 3-án Bártfát, Pozsonyt s velük együtt feltehetőleg a többi várost, valamint bizonyára a megyéket arról értesítették, hogy március 12-ére előbbre hozták az országgyűlés időpontját.17 8 A városok vonakodva vettek tudomást az elhatározásról. Pozsony határozottan elutasította a meghívást. Ezért Hunyadi február 18-án Pozsonyt, az országnagyok pedig február 25-én Bártfát Budáról újból felszólították a megjelenésre.17 9 A kormányzó szerint az ország ügyeinek, jogainak megőrzéséről és védelméről szándékoznak tárgyalni, az országnagyok pedig arra utaltak, hogy a több oldalról felmerülő különböző fontos ügyek kívánják kényszerítőleg a bártfaiak eljövetelét. Egyébként ők is általánosságban az ország védelmének és nyugalma fenntartásának szükséges voltáról szóltak. Megemlítették ugyan Frigyes, V. László gyámja fondorlatait, amivel tulajdonképpen Giskra uralmára céloztak, pontosabban azonban nem részletezték, mi tette szükségessé elhatározásukat. Lehetséges, hogy valóban a Giskra-probléma volt a közvetlen ok. Erre utalna Hunyadi találkozása az országgyűlést követőleg a cseh főkapitánnyal a nógrádmegyei Bujákon.180 Ellene szól viszont a feltevésnek, hogy sem ezen a megbeszélésen, sem magán az országgyűlésen nem jött létre határozat a Giskra uralma alatt álló országrész sorsáról. Bármi volt a kiindulópont, a köznemesség sikerrel ragadta meg az alkalmat, hogy kiváltságainak az 1446-i országgyűlésen elmaradt megerősítését és kibővítését az országnagyok nevében kiadott március 25-i docretummal biztosítsa.18 1 Távolról som volt ez a gyűlés oly népes, mint a megelőző rákosi, ezért is tartották meg Budán. De éppen az a körülmény, hogy most a nemesség nem tömegével kényszerít ette ki a bárók hozzájárulását, mutatja, mily előnyt jelentett számára szövetsége Hunyadival. A rendelkezések közül kettőt emelünk ki. Az egyik általánosította az 1446-i decretumnak a pünkösdi országgyűlés megtartására vonatkozó pontját s kimondotta, hogy a jövőben minden évben ezen a napon össze kell gyűlniök a prelátusoknak, báróknak, mágnásoknak, nemeseknek s az utábbiak közül csak a jobbágytalanok vagy a 20 jobbágynál kevesebbel rendelkezők maradhatnak távol, azaz a képviseltetés helyébe a tömeges részvételt kívánta állítani. A másik rendelkezés a távolabbi jövőt tartotta szem előtt s a nemességnek a királyválasztásban biztosított részvételt. Elrendelte ugyanis, hogy a prelátusok és bárók ily eset bekövetkezésekor minden megyéből hívjanak össze nemeseket s velük egyetértésre jutva döntsenek.18 2 A köznemesi követek tevékenysége nem ért véget a decretum kiadatásával. Három nappal később még mindég Budán tartózkodtak, sőt a városokkal együtt valamiféle további akciót készítettek elő. Felszólításukra ugyanis a városi követek csatlakoztak kívánságaikhoz, úgyhogy ezeket most már közösen az országnagyok elé terjeszterhe alatt rendelik el, amelyek in hac presenti magna nostra congregatione újból megerősítést nyertek. (Szepesi káptalan orsz. lt. Capsa L. fasc. 4. nr. 13. O.L. Fligy.) Hunyadi aug. 6-án megállapítva, hogy a Szeri Pósák seriem et formám generalis decreti pridem in civitate Pestiensi per dominos prelatos, barones et regnicolas concorditer editi figyelembe nem véve jártak el, kiemeli, hogy perbeli ellenfelük két birtokot visszaadott nekik iuxta formám preseripti generális novi decreti. (Sztáray okit. H. k. 379. 1.) 178 lványi: Bártfa 470. sz. 179 Knauz, i.m. 58. 1.. Kovachich: Supplementum II. k. 50. 1. 180 lványi: Eperjes 143.1. V.ö. Tóth-Szabó P.: A cseh-hüszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest, 1917. 228. 1. 181 Kovachich: Sylloge I. k. 116. 1., Zichy okmt. IX. k. 155. 1., a Kállai János alországbírónak kiadott példány. 182 31. és 30. art.
