Századok – 1957

Krónika - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Gunst Péter; Ránki György; Szabolcs Ottó) 897

912 KHÓXIKA egész probléma idegen tőle. A telephelyfogalom elő sem fordul a könyvében. A Magyar Vámpolitikai Központnak az autonóm vámtarifa előmunkálataként készült hatkötetes emlékirata, amely az első háború elején jelent meg, arra törekedett, hogy a vámtarifa csaknem minden tételénél megállapítsa a magyar ipar telephely viszonyait, főleg az osztrákokkal összehasonlítva. Kár, hogy ezeket a szerző nem konzultálta. Ezért azután, amit a magyar iparfejlődés akadályaként előad, főleg az osztrák burzsoázia magatartása, nem nyújt kimerítő magyarázatot." A disszertáció másik hibájaként a belső piac lemórésének elhanyagolását állapította meg. Sándor Vilmos válaszában fenntartotta a disszertációban kifejtett véleményét a vámkórdés szerepére vonatkozólag. ,,. . .a telephely kérdése — állapította meg — azért nem elsőrangú kérdés, mert a védővámrendszer alapvetően módosítja a telephely és a rentabilitás kérdését. Ha nem így lenne, akkor minden országban csak bizonyos iparágak alakultak volna ki, ós egészen hamis követelmény ós út lenne az, hogy lehetőleg minden ország ipara sokoldalúan fejlődjék ki. P>. csak úgy lehetséges, hogyha nem is megfelelő a telephely, de egyébként rentábilis a" termelés, akkor megfelelő vámvédelemmel biztosítják az iparágnak a fejlődésót. A valóságban ez így is volt." Sándor Vilmos válaszával Pach Zsigmond Pál is egyetértett annyiban, amennyiben nem fogadta el Gyömrei álláspontját. Hanák Péter szerint a szerző a monopolkapitalizmusba való átmenet korszakával kapcsolatosan nem tárta fel sokoldalúan az Ausztria és Magyarország közötti függőségi viszony alakulását és egyoldalúan ábrázolja azt. Kétségtelen — hangsúlyozta — a tőkekivitelnek, mint a gyarmatosítás monopolkapitalizmusra jellemző elemének döntővé válása, általában és alapjában a függőség fokozódásának tendenciáját hordozta magában ; ugyanakkor általában is, Magyarország esetében pedig különösen, ellentétes tendenciákat is szül." Sándor Vilmos válaszában egyetértett Hanák álláspontjával, azonban ,,. . .azzal a korlátozással, hogy a függőség méretének és fokának csökkentésére alkalmas jelenségek, a századfordulóig nem ellensúlyozták ténylegesen az Ausztriától való függőség növekedését. Jelentőségük abban állt, hogy nagyobb méretű felhalmozódásukat feltételezve, kedvező történelmi körülmények bekövetkezése esetén alkalmasak lehettek arra, hogy Magyarország félgyarmati jellegű függősége adott mértékének és fokának csökkenését lehetővé tegyék." Nem értett egyet Hanák a disszertáció azon megállapításával, mely a tőkekivitel jelentőségének növekedésével kapcsolatban Magyarország Ausztriától való függőségének fokozódását állapította meg. ,,A tőkekivitel méretének és jelentőségének növekedése, amennyiben Magyarország függőségét ténylegesen fokozta, elsősorban a monopolkapitalizmus nemzetközi rendszerétől való függőségét fokozta. A századforduló idején az osztrák mellett mindjobban előtérbe nyomult a német és más külföldi tőke. A függés . . . súlypontja — minthogy az egész dualista Monarchia hovatovább a német imperializmus alá rendelődött — kezdett eltolódni. Ebben az értelemben az Ausztriától való régebbi, történetileg kialakult félgyarmati függés nem egyenes vonalúan fokozódott a Magyarországra irányuló tőkekivitel döntővé válásával." Sándor Vilmos nem fogadta el Hanák megállapítását s vele szemben azt hangsúlyozta, hogy ebben az időszakban nőtt Magyarországnak Ausztriától való „régi", a kereskedelmi kapcsolatokon alapuló függősége. ,,. . . az a tény, hogy a német finánctőke mind nagyobb mértékben behatolt az ausztriai iparba és hitelrendszerbe — s döntő mértékben ezen keresztül Magyarországra — s a soknemzetiségű Monarchia mindinkább a német finánctőke függőségébe került, elsősorban az osztrák finánctőkét erősítette meg, s tette számára lehetővé Magyarországra irányuló tőkekivitelének fenntartását, illetőleg fokozását" — állapította meg. Kiemelte Hanák Péter azt is, hogy az egyenlőtlen fejlődés törvényszerűsége is a Magyarországnak Ausztriától való függőségét lazító irányban Hatott. Sándor Vilmos válaszában annak a véleményének adott kifejezést, hogy Magyarország függősége ebben az időszakban sem csökkent, hanem erősödött. A közös kartellek szerepével kapcsolatban — melyek Hanák szerint függőségünk lazítását is eredményezték — a három legfontosabb közös kartellre vonatkozó adatok alapján azt állapította meg, hogy azok az osztrák finánctőke számára ,,. . .nemcsak ós nem is elsősovban a magyarországi piac megtartásának célját szolgálták, hanem saját, ausztriai piacukat védték a kartellrnegállapodással a versenyképessé vált adott magyarországi iparággal szemben. A közös kartellek létrehozásának szükségessége az osztrák finánctőke számára — és a közös kartell létrehozásának lehetősége a magyar nagytőke számára : mindig akkor következett be, amikor valamely iparág magyarországi termékei Ausztriában versenyképessé váltak. Így tehát a közös kartellek rendszerének legfőbb feladata volt, hogy megszüntesse az egyenlőtlen fejlődés törvényszerűségének Magyarország javát szolgáló érvényesülési