Századok – 1957

Krónika - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Gunst Péter; Ránki György; Szabolcs Ottó) 897

KRÓNIKA 909 az agrárválság csak 1907-ben ért véget, amikor az 1902-ben létrehozott agrárvám először éreztette hatását. Ekkorra ugyanis a Monarchiában már jelentős gabonabehozatalra volt szükség. Sándor Pál a földbérleti dijak, valamint a gabonaár századeleji emelkedését bizonyító adatok alapján viszontválaszában azt hangsúlyozta, hogy ,,a termelési költségek bizonyos csökkentése, a termelékenyebb bérmunka növekvő kizsákmányolása, az osztrák terménypiac fokozódó monopolizálása, a gabonatermelés jelentékeny fokozódása és az amerikai gabona árszabályozó szerepének egyidejű megszűnése — megtették hatásukat már a századfordulón is, mielőtt az egész Monarchia terménypiacának — monopolárak formájában történő — teljes monopolizálására került volna sor. Ezért az agrárvámok már nem játszották és nem is játszhatták annak a mentőövnek a szerepét, amelynek segítségével, mint (iyömrei Sándor mondja, a birtokosokat kiemelték a válságból." Az agrárvámoknak ekkor más volt a jelentőségük. Nem a válságból való kilábolást célozták, hanem a monopolárak kialakítását segítették elő. Gyömrei Sándor azonban viszontválaszában fenntartotta, s éijabb adatokkal támasztotta alá korábbi álláspontját. A disszertáció tehát habár túlnyomórészt csak az opponensek és a disszertáns vitatkozott — számos kérdésben élénk vitát váltott ki. IIa az álláspontok sok kérdésben nem is kerültek közös nevezőre, a vita mindenesetre megkönnyíti a függőben maradt kérdések tisztázását. * Sándor Vilmos kandidátusi értekezése (Nagyipari fejlődés Magyarországon 1X67 — 1900), mely nyomtatásban már 1954-ben megjelent, a hazai nagyipar e korszakbeli történetével és Magyarország tőkés fejlődésében játszott szerepével foglalkozik. Első részében szerző ismerteti a nagyipar 1867 előtti fejlődését, majd azt vázolja, hogy melyek voltak fejlődésének feltételei .1-861 után. Ennek során a disszertáció megállapította, hogy a hazai nagyipar a kiegyezés után meglevő gyarmati és feudális maradványok korlátai között, az osztrák gyáripar érdekeinek és a magyar nagybirtok tőkés fejlődésének alárendelten, az osztrák burzsoázia és a magyar nagybirtok érdekegységének belső ellentmondása alapján fejlődhetett csak tovább. A nagyipari fejlődés rovására a magyar kapitalizmus fejlődésében a nagybirtok osztályérdekei érvényesültek. Ez a nemzetgazdaság belső megoszlásának .súlyos aránytalanságait idézte elő. Ezután tért rá a disszertáció a magyar nagyipari burzsoázia kialakulásának tárgyalására, majd részletesen bemutatta a magyar és az osztrák nagytőke megoszlását a hazai nagyiparban. Kimutatta többek közt azt, hogy az osztrák nagytőkének kulcspozíciója volt az alapvető nyersanyagok termelése terén, míg a magyar nagyburzsoázia úgyszólván csak a malomipar, az ipari szesz- és sörgyártás, valamint a téglagyártás terére korlátozódott. A magyarországi nagyiparban egyrészt az ausztriai gyáripar korlátlan versenye következtében az ipari forradalom csak egyes iparágakban és ezekben is korlátozottan mehetett végbe, másrészt az így egyoldalúvá vált és alacsony termelési színvonallal rendelkező gépi nagyiparban túlsúlyba került a magyar nagytőkével szemben az osztrák nagytőke. Szerző a továbbiak során a magyarországi nagyipar 1867 — 1880 közötti fejlődésének eredményeit összegezi az imperializmusba való átmenet küszöbén, végül részletesen tárgyalja a munkásosztály összetételét ós helyzetét. A disszertáció második részében Sándor Vilmos a nagyiparnak Magyarországon a monopolkapitalizmusba való átmenet idején történt kibontakozását tárgyalja. Először a nagyipar fejlődésének korábbi feltételeit több vonatkozásban módosító új feltótelek kialakulását mutatja be, majd a bankügy koncentrációját ós a bankmonopóliumok kialakulásának magyarországi sajátosságait tárgyalja. A monopolkapitalizmus kialakulásának tárgyalása során ezután a külfödi tőke fokozódó behatolását vizsgálja az ország iparágaiban — elsősorban az alapanyagtermelő iparágakban, majd a termelés ós tőke koncentrációját elemzi. A disszertáció megállapította, hogy húsz év alatt a termelés és a tőke nagyfokú koncentrációja az ipari monopoliumok, a magyarországi finánctöke és fináncoligarchia kezdeti kialakulásához vezetett. A disszertáció a munkásosztály összetételének 1880—1900 közötti alakulásával és helyzetének ábrázolásával zárul. Bár a Magyarország dualizmuskori tőkés fejlődését meghatározó három fő tényező közül kettő (az Ausztriától való függőség és a soknemzetiségű ország feltétele) kérdésének kidolgozása — elsősorban az opponensek részéről — élénk vitát váltott ki, a disszertáció már kivívta történetírásunk elismerését. Leszögezték ezt az opponensek is. ,,.. . Sándor Vilmos könyve magas színvonalú, komoly tudományos értékű feldolgozása Magyarország nagyipari fejlődésének a XIX. század utolsó harmadában. E megállapítás érvényét mit sem érinti néhány hiányosság, . . . mivel ezek részben olyan problémákkal függnek össze, amelyek teljes megoldása nem is lett volna megkövetelhető Sándor