Századok – 1957

Krónika - A magyar történészek ünnepi megemlékezései a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójáról - 886

KRQN'TKA 887 valósulni Oroszországban, a dolgozó parasztság megtanulta, hogy csak a. munkásosztály -lyal szövetkezve veheti el a földet a nagybirtokosoktól. Az értelmiség, a városi kispolgárság — mely kezdetben a polgári demokratikus forradalomért lelkesedett — egyre inkább a szocialista forradalom hívévé vált. A világháború elvesztésével járó hatalmas megrázkódtatás rombadöntötte az Osztrák-Magyar Monarchiát. A magyar uralkodó osztályoknak önállóan kellett volna gondoskodniuk rendszerük fenntartásáról akkor, amikor erre sem gazdasági, sem politikai téren nem voltak eléggé felkészülve. Ezért ismét külső támaszt, segítséget kerestek, s ezt a központi hatalmak széthullása után az antant-hatalmakban vélték megtalálni. Ez a magyarázata annak, hogy a tőkések és nagybirtokosok siettek hűségükről és támogatásukról biztosítani a Károlyi kormányt és a Nemzeti Tanácsot, amelyek az antant segítségével akarták fenntartani és megszilárdítani a polgári társadalmat s amelyek azt remélték, hogy az antant fegyveres segítséget ad az érlelődő proletárforradalom leveréséhez. Az antant valóban elsőrendű feladatának tekintette a bolsevizmus megsemmisítését, de ehhez nem Magyarország, hanem Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia polgári kormányainak közreműködését ldvánta igénybe venni. A jobboldali szociáldemokrata vezetők Magyarországon — mint szerte a világon — az első világháború végén a polgári társadalom megmentését tartották fő feladatuknak. Az ezt veszélyeztető proletárforradalom fegyveres leverésére is készültek. Ezt mutatják pl. az 1919 januári salgótarjáni események, a kommunisták kizárása a munkástanácsokból, a február 20-i provokáció. Annak oka, hogy a magyarországi jobboklali szociáldemokrácia (ellentétben a német szociáldemokráciával) nem vállalkozott a kommunisták elleni fegyveres harcra, egysészt az, hogy nem mert nyíltan fellépni az előtt a magyar munkásosztály előtt, amelynek nagyrésze magáévá tette Október eszméit, másrészt, hogy a szociáldemokrata párt vezetésében a Tanácsköztársaság kikiáltásáig bentmaradtak olyanok, akik határozottan szembeszálltak a jobboldali vezetőkkel s akiknek nagyrésze kommunistává vált, s végül az a tény, hogy az aktív fellépéshez szüksége lett volna a magyar és külföldi burzsoázia segítségére, de erre a már ismertetett okoknál fogva nem lehetett számítania. Ezután az előadó összegezte azokat a legfontosabb okokat, amelyek közrejátszottak abban, hogy 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság követte elsőnek az Októberi Forradalom példáját. Ezek az okok : az oroszországi és magyarországi társadalmi viszonyok közötti hasonlóság, amely a magyar dolgozókat különösen fogékonnyá tette a forradalom eszméi iránt; az a nemzetközi-politikai helyzet, amelynek következtében a magyar uralkodó osztályok a kizsákmányoló rendszer fenntartására csupán az antant-hatalmaktól remélhettek segítséget, amely hatalmak viszont ezt megtagadták ; a magyar jobboldali szociáldemokraták viszonylagos gyengesége s a munkásosztály forradalmi, kommunista pártjának tevékenysége. A Kommunisták Magyarországi Pártja leleplezte a tömegek előtt a polgári-szociáldemokrata kormány ragaszkodását a kizsákmányoló világhoz, rámutatott arra, hogy ez a kormány nem képes megvédeni a magyar nép jogait, nemzeti törekvéseit. Rávezette a dolgozókat arra, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők a tőkés rendszer védelmezői, s leleplezte politikájukat. Elévülhetetlen érdeme a pártnak, hogy 1919 márciusában, amikor a történelni körülmények úgy alakultak, hogy a proletáriátusnak módjában állott a hatalmat megragadnia — élt ezzel a lehetőséggel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megkezdte a világ átváltoztatását, az emberiség új korszakának kialakítását. Az új korszak felé tett első jelentős lépések egyike volt a Magyar Tanácsköztársaság, amely újból bebizonyította egyrészt azt, hogy elérkezett a proletárforradalmak korszaka, másrészt azt, hogy nem feltétlenül a tőkés termelés fejlődésének legmagasabb fokán álló kapitalista országok kezdik meg először az átmenetet a kizsákmányolás rendszeréből a szocialista rendszerbe. Réti László előadása után Milei György, a Párttörténeti Intézet munkatársának korreferátuma következett „Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Magyar Csoportjának harca 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakításáért" című témáról. Az előadó elöljáróban utalt arra, hogy a magyar munkásosztálynak sem az első világháború előtt, sem a világháború alatt nem volt harcos, forradalmi pártja, noha erre egyrészt a tömegek fokozódó aktivitása, másrészt az uralkodó osztályok kormányzati válsága következtében nagy szüksége lett volna. Az első világháború és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásaként lehetőség nyílott arra, hogy az oroszországi magyar hadifoglyok megismerkedjenek a Bolsevik Párttal, s hogy e párt példája nyomán létrejöhessen a magyar munkásosztály új, forradalmi pártja : a kommunista párt. Egyes magyar hadifoglyok már az Októberi Forradalom előtt megismerkedtek a párt célkitűzéseivel, terjesztették azokat. Néhányan (Kun Béla, Münnich Ferenc és mások) tagjai lettek a Bolsevik Pártnak. Az októberi fegyveres felkelés után minden jelentősebb