Századok – 1957

Szemle - Székely Sándor: Herman Ottó (Ism. Rácz István) 872

872 SZEMLE Megjegyzéseink számos részkérdést érintetlen hagytak. Bizonyára szólnak majd sokan ezekről is, nem kevéssé a legigényesebb közönség, a nehezen fellelhető katalóguspéldányokat máris lázasan forgató kutatósereg soraiból. A kutatók észrevételeinek és igényeinek számbavételével nyerheti el végső, a tartalomhoz külső megjelenésében is méltó formáját a kézirattár (s általában a kézirattárak) katalógusa, dokumentumaként és produktumaként a társadalmi-történeti tudományok terén is a további színvonalemelkedés és előrehaladás elengedhetetlen feltételének, a tudományos segédszolgálat gyors és határozott fejlődésének. SZABAD GYÖRGY SZÉKELY SÁNDOR: HERMAN OTTÓ (Budapest, Müveit Nép Kiadó. 1955. 139 1.) A köztudat Herman Ottót általában az utolsó magyar polihisztorként szokta számon tartani. Ebben az általánosan elterjedt értékelésben sok túlzás van, hiszen a XX. század fordulójának nemzedéke a tudományok olyan sokrétű és magasszínvonalú rendszerével ismerkedhetett már meg, amelynek áttekintése és birtoklása még a legnagyobb elmék erejét is felülmúlta. Annyi azonban bizonyos, hogy Herman Ottó tudományos érdeklődése széles mezőkre nyílott. A sokoldalú tudós tekintete elsősorban a természettudományok felé fordult ; tulajdonképpen ő volt a magyar madártan megalapítója, sokat foglalkozott rovartannal, botanikai kérdésekkel, ugyanakkor közgazdasági ós régészeti téren is maradandót alkotott, nem is szólva arról, hogy a fiatal magyar néprajztudomány egyik úttörő egyéniségének is tekinthető. A történettudomány művelése — tudomásunk szerint — sohasem vonzotta, a néprajz tárgyköréből, különösen az ősfoglalkozásokról és a magyar halászatról írott munkáit azonban a történetkutatók is számtalanszor felhasználták. * A mai nemzedék már kevésbé tudja Herman Ottóról azt, hogy mint országgyűlési képviselő, s az országgyűlési ellenzék egyik vezéralakja, maga is történeti alannyá vált és ilyen értelemben a história is magáénak vallja. Éppen ezért Székely Sándornak, Herman Ottó születése 120. évfordulója alkalmával kiadott, sokirányú jártasságot igénylő monográfiája a történészek érdeklődésére is számot tarthat. Annál is inkább, mert Székely könyvében Herman Ottó politikai életben vitt szerepének bemutatásával — Lambrecht Kálmán személyes élményeitől duzzadó munkáját is beleértve — egy eddig alig érintett, modern, marxista feldolgozást teljesen nélkülöző terület megvilágítására is vállalkozott. Erőnket meghaladó feladatra vállalkoznánk, ha teljes egészében óhajtanánk vizsgálat alá venni Székely Sándor nagyrészben Herman Ottó tudományos eredményeit összefoglaló ós értékelő kötetét, a Századok hasábjain nem is igen volna helye az ilyen ismertetésnek. így a magunk részéről csupán a Herman Ottó politikai szereplésének bemutatásáról szóló részekre óhajtjuk felhívni a figyelmet. A bizonyos kronológiai sorrendet megtartó, de tárgykörönkénti csoportosítást is nyújtó rmuika valójában csak két — az egész hermani életmű és tevékenység arányának megfelelő — ,, Herman Ottó a politikai harcokban" és „Kossuth Lajosnál" című részben foglalja össze Herman Ottó politikai tevékenységét. Elszórtan azután a többi fejezetben is utal — főleg újságcikkei alapján — politikai állásfoglalására, ami talán még az előbb említett fejezetekbe kívánkozott volna. A szerző sok tekintetben eredeti forrásokon alapuló vizsgálódása kiterjed Herman Ottó valamennyi lényeges politikai megnyilatkozására, mindig a kor általános problematikájának egészébe beágyazva, ahhoz viszonyítva, s — igen helyesen — annak mérlegével értékelve is. Székely mindenekelőtt Herman Ottó képvisolővé választásának körülményeit s az akkori pártpolitikai helyzetet, elsősorban a 49-es alapon álló párt viszonyait ismerteti, majd 15 éves képviselősége alatt elhangzott százötvennél több parlamenti beszédének tükrében és a kiegyezés korára vonatkozó — jelenleg még szegényesnek mondható — legújabb történeti irodalom ismeretében vizsgálja Herman Ottó politikai működését. így a szerző bemutatja Herman Ottónak Bosznia-Hercegovina okkupóciója kérdésében elfoglalt álláspontját, külön vizsgálat tárgyává teszi az ébredező magyar munkásmozgalomhoz és annak pártjához való viszonyát, elemzi a nemzetiségi kérdésről alkotott véleményét, ismerteti a kormány korrupt gazdaságpolitikájáról elhangzott nézeteit, a szabad vallásgyakorlat biztosításáért, a szabad sajtó megvalósításáért ós az