Századok – 1957

Szemle - Lindsay; Jack: Civil War in England (Ism. Szuhay-Havas Ervin) 859

850 SZEMLE foglalkozik 1633 és 1637 között, megjelennek előttünk a kor kimagasló alakjai, közöttük leginkább Laud rajza kiváló. Ezután következik a skót háború leírása (1637 — 1640), majd a „nyílt kihívás" időszaka (1640—1641), Pym ós a parlament hatalmának növe­kedése és Strafford bukásának drámai körülményei. Most már csak a háború előjátéka van hátra (1641 — 1642) és máris eljutottunk oda, ahol a könyv megkezdődött. Az első hét fejezet közül hat jut a polgárháború előzményeinek megvilágítására. Ezek a fejezetek igen rövidek, érthetőek, világosak, kevés szóval vázolják fel a rengeteg mozaikproblémát. A következő három fejezet már a polgárháború katonai történetét rajzolja le, 1643 végéig. Kiemelkedik a harci epizódok közül Gloucester ostromának élénk, emberi rajza. A XI. fejezet közel hozza az olvasóhoz a kort, epizódokat ír le az 1642 —43-as esztendő eseményeiből. A szerző itt maguknak a kortársaknak adja át a szót, maguk a kortársak beszélnek, és érdekesen beszélnek. Ismeretes, hogy a kortársak memoárjai, naplójegyzetei mennyivel elevenebbé teszik a kort, amelyben éltek, mint két tucat kommentár későbbi magyarázók tollából. Megtudjuk, hogyan éltek, hogyan gondolkoz­tak, harcoltak és politizáltak azok az emberek, akik vallási ós jogi megfontolásokból — voltaképpen azonban a társadalmi fejlődós következtében — elkeseredetten szálltak szembe a királyi hatalommal. Tizenkét rövid fejezet írja le ezután a hadiszerencse alakulását és a polgárháború történetének politikai fejleményeit. A küzdelem végső elkeseredéssel hullámzik, egyszer az egyik, egyszer a másik tábor szerencsecsillaga ragyog fel. Lindsay bámulatos hajlé­konysággal dolgozik, élénk korfestő részletek váltakoznak esataleírásokkal, amelyeket a politikai élet jégzajlásának mozzanatai követnek, majd a speciális skót, ír problémák vázlata következik. így jutunk el a király bukásához, elfogatásához, peréhez, majd kivégzéséhez. Időközben megtanuljuk, hogy tisztelnünk kell ezeket a forradalmárokat. Ha eddig megmosolyogtuk a XVH. század emberének a királyi hatalomról, a vallásról, istenről, a gazdasági életről és a társadalom szerkezetéről alkotott ítéleteit, ha már majd­nem gúnyos mosolyra késztetett bennünket a vallási árnyalatok feletti terméketlennek és értelmetlennek látszó vita, most rádöbbenünk, hogy az angol forradalom néhány meg­lepően modern elvet vet fel, látjuk, hogy egy, a franciát másfél évszázaddal megelőző nagy forradalmi-népi mozgalommal állunk szemben, amelynek vajúdó problémái, amint ezt Engels is megjegyezte, vallási köntösben jelentkeznek. A királyt lefejezik, első ízben fejezik le az európai történelemben. A bakó magasra tartja Stuart Károly fejét és hangosan kiáltja : „Íme egy áruló feje !" A király szobrát ledöntik és talapzatára ezeket a büszke szavakat vésik : „Exit Tyrannus, Regum Ultimus." Persze most is felharsan a feudális ellenforradalom tiltakozó kórusa, amely ugyanazzal a borzadással és szörnyülködéssel, rágalommal és rettegéssel zúdul fel, mint a francia „émigrékó" 1793 után. Milton az, aki visszavág és megírja „Defence of the English l'eople" című művét, amelyben az angol forradalom mellett mond védő­beszédet. Milton az amerikai függetlenségi nyilatkozat, a francia forradalom, Rousseau és az enciklopédisták előtt egy századdal kijelenti, hogy a népnek jogában áll kormány­zatát megválasztania ós elsöpörheti az emberi jogok útjában álló zsarnokot. Az utóbbiakkal, az angol forradalom leghaladóbb erőivel külön fejezet foglal­kozik, majd az angol köztársaság külpolitikájának leírása következik. .Még egy fejezetet olvashatunk a népi mozgalmakról, amelyek a levellerek és a diggerek törekvéseihez hasonlóan már túlmutatnak a diadalmaskodó burzsoázia célkitűzésein, majd a restau­ráció körülményeinek rövid rajza zárja le a könyvet. Lindsay könyvének természetesen hibái is vannak. Egyes helyeken kissé túl­zsúfolt és túlságosan nagy részlettudást tételez fel. Magas irodalmi színvonala, élénk részletei azonban kárpótolnak ezekért a hiányosságokért. Kissé zavaró a sok földrajzi név, amellyel az olvasó mindúntalan találkozik. Hiányolunk egy jó és részletes térképet, amely feltüntetné az angol polgárháború hadmozdulatainak szeszélyes rajzát. A szerző erényekónt kell azonban említenünk azt, hogy a marxista tudomány módszereivel ol­dotta meg a legbonyolultabb európai forradalom számos kérdését és azt, hogy a kort mindenütt közel hozta az olvasóhoz. Leírása ritkán válik szárazzá, magas irodalmi szín­vonala és a haladás melletti lelkes állásfoglalása az angol forradalom marxista szintézisét számtalan helyen kiváló történelmi regényhez teszi hasonlatossá. A szakértők számára is igen tanulságos könyv mindenekelőtt arra tanítja a magyar olvasót, hogyan kell népszerű tudományos könyvet tudományosan és népszerűen megírni. SZUHAY-HAVAS ERVIN

Next

/
Thumbnails
Contents