Századok – 1957

Szemle - A történeti statisztika forrásai (Ism. Wellmann Imre) 822

SXK.MLE 829 lásáról sem. Másfelől viszont miért kellett volna Acsádynak a Lengyelországhoz tartozó szepesi városok népét Magyarországhoz számítani (192. 1.)? Nem világos továbbá, mi teszi valószínűvé azt, hogy II. József népszámlálása idején a földdel rendelkező zselléreket a jobbágyok közé vették (103. jegyzet), hisz az úrbérrendezés óta pontos számszerű határt vontak jobbágy és zsellér közé. Arról sem vagyunk meggyőződve, hogy akiket a jobbmódú parasztok dolgoztattak, mindenestül kimaradtak az urbáriumokból (186. 1.) : crészben nem hagyhatjuk számításon kívül a házatlan zselléreket. Miért volt nehezebb a népességnél a megművelt föld területéből letagadni (193. 1.), mikor a szerző maga állapítja meg, hogy az összeíróknak a határ bejárására, a földek mennyiségének ós minőségének megállapítására nem jutott idejük (151. 1.)? S végül : egészen tanácstalanul állunk a szerző ama kijelentésével szemben, hogy a XIX. század elejéig „csaknem teljesen a Nagyszombat— Pozsony — Kismarton— Eszterháza —Keszthely—Körmend vonal (!) képviseli az ország gazdasági, kulturális és politikai erejét" (189. 1.). Bár — mint ismeretes — Thirring Gusztáv buzgalmából már jóideje rendelkezésünkre áll a Conscriptio Josephina statisztikai feldolgozása, Acsádi György nem végzett haszontalan munkát az 1784 — 85-i népszámlálásra s az ezen alapuló népességnyilvántartásokra vonatkozó tudnivalók összefoglalásával. Méltán hangsúlyozza azokat a vonásokat, melyek e népszámlálást a megelőző s rákövetkező összeírások fölé emelik, bár ez utóbbiak fölött kissé egyoldalúan a népességi statisztika nézőpontjából tör pálcát, mikor felvételi egységeik alkalmatlanságát hangsúlyozza (225. 1.). Ha.#.nos azoknak a számításmódoknak bemutatása is, melyekkel, adott lélekszámból kiindulva, bizonyos idő múltán a népesség felnövekedésére következtethetünk ; azt persze meg kell jegyezni, hogy a bevándorlásokat ilyen mechanikus képlet segítségével csak akkor vehetnők kellően figyelembe, ha azok időben egyenletesen oszlottak volna meg. A szerző számításai egyébként általában támogatják Dávid Zoltánnak az 1720 körüli népességre vonatkozó következtetéseit, illetőleg becslését. Szívesen láttuk volna, akár a szerző tollából, az 1804-i összeírásnak a bevezetőben adottnál részletesebb ismertetését is a teljesség szempontjából ; bár Thirring Gusztáv ugyancsak foglalkozott vele már, körülbelül ugyanolyan joggal helyet kérhetett volna itt, mint a II. József-féle népszámlálás. Ugyancsak Acsádi Györgynek köszönhetjük a munkát lezáró hasznos, sok munkát magukban rejtő statisztikai táblázatok túlnyomó részét. Gondos kísérő megjegyzések kíséretében kapunk itt — részben az eddig felhasználatlan „Tafeln zur Statistik der Österreichischen Monarchie" alapján — országos és helyi vonatkozású demográfiai összeállításokat főképp a XIX. század első felére nézve. Az értékes anyagban, mely a jövőre nézve kiindulópontja lehet minden idevonatkozó népességszámításnak, csak itt-ott akad kisebb hiba (pl. egyes városnevek feloldatlansága a 395. lapon, kétszer is „oppidae" kitétel a 398.-on), viszont részletes áttekintő jegyzék a használhatóságot növelte volna. Hogy a kötet valóban a történeti statisztikával foglalkozók állandóan forgatott kézikönyve legyen, arról a forrásismert.etéshez csatolt bibliográfia s az előforduló fontosabb fogalmakról adott magyarázat kíván gondoskodni. A bibliográfia hasznos levéltári tájékoztatón kívül történeti statisztikai vonatkozású kéziratos és könyvanyag felsorolását adja. Ez utóbbinak teljességéhez, sajnos, nem tudunk hozzászólni, mert mint bevezetőben olvassuk — „hely és idő hiányában" a gyűjtött anyagnak csak egy része került közlésre ; valóban, első tekintetre is lényeges munkák címe hiányzik. Kérdés : helyes volt-e ilyen körülmények között a közzétételre vállalkozni? Hiszen, ami a helyszűkét illeti, akadt volna, mint már céloztunk rá, rövidíteni való ; s bármily nagyra becsüljük is Thirring Gusztáv munkásságát, annak háromszori előszámlálását (a 46 — 47., 238 — 39. és 365. lapon, kétszer teljesen azonos módon) mégis sokai Inunk kell. Az persze szerkesztési hiba, hogy erre a bibliográfiát megelőzően is sor került ; az már azonban a bibliográfia — több más helyen is tapasztalható — pontatlanságára és következetlenségére vall, hogy belőle Thirringnek az előbbi lapokon felsorolt dolgozatai közül többnek a címe hiányzik (amit néhány többlet nem ellensúlyozhat). A hiányokkal szemben másfelől úgy látszik, hogy a bibliográfiát összeállító statisztikusmunkatársak túlságosan tágra vonták a történeti statisztikai vonatkozás határait. Korántsem akarjuk persze azt mondani, hogy ennek a sokfelé ágazó címanyagnak közzététele felesleges volt ; mindenesetre több hasznot merítene belőle a kutató, ha nem mechanikus betűrendben, hanem tárgyi csoportosításban (esetleg a kéziratokat és nyomtatott munkákat közös rendszerbe illesztve) találná együtt, amire szükség van. Ugyanígy a történeti fogalmakról, kifejezésekről adott magyarázatok hasznát sem kívánjuk elvitatni, meg kell azonban mondanunk, hogy azokon felül, amikre fentebb már utaltunk, s a teljesség kérdését is mellőzve, nemcsak egyes rokon fogalmak (haj-