Századok – 1957

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Żurawicka; Janina: A Lengyel Történelmi Társulat tevékenységéről 813

816 JANINA 2UBAWI0KA A plenáris üléseken T. Manteuffel és M. Serejski professzorok tartottak beszámolót a Lengyel Történelmi Társulat történetéről, majd N. Gasiorowska professzor számolt be a történettudomány és ezzel kapcsolatban a Lengyel Történelmi Társulat mai feladatairól. A beszámoló fő tézisei, kiegészítve a vitában elhangzottakkal, képezték a Lengyel Történelmi Társulat munkájára vonatkozó irányelvek kidolgozásának alapját, melyet az egybegyűlt értekezlet fogadott el. Az irányelvek felhívják a figyelmet arra, hogy a háború után a tudományos termelés mennyiségileg ugyan megnövekedett, de tudományos színvonala hanyatlott. Harcot indítanak az utóbbi években megjelent munkák egy sorában jelentkező sematizmus és dogmatizmus ellen. Feladatul tűzik ki azt is, hogy a továbbiakban nagyobb gondot kell fordítani a történettudomány olyan területeire is (Lengyelország új- ós legújabbkori történetére, az egyetemes történetre, a történelmi segédtudományokra), amelyekkel eddig adós maradt. Végül az irányelvekben javasolták, hogy 1958 őszén szervezzék meg a V1H. történész kongresszust. A kongresszusnak az lesz a feladata, hogy széles körben megvitassa a lengyel történettudomány helyzetét, a figyelmet az eddig elhanyagolt területek felé fordítsa, hogy megmutassa a lengyel történettudomány szervezeti és fejlődési perspektíváit, valamint a történettudomány társadalmi hatását. Megjegyzendő, hogy a kongresszus előkészítése már meg is indult. A vidéki szervezetek hozzákezdtek a dokumentáció összegyűjtéséhez, helyi bizottságok jöttek létre, melyek meghatározott terv alapján működnek. A kongresszuson 10 szekcióban tervezik a munkát, 5 szekció — kronológiai egységekként — az őstörténettől a második világháborúig foglalkozik majd az egyes kérdésekkel. A másik 5 szekció speciális, gazdaságtörténeti, kultúrtörténeti, állam- és jogtörténeti, hadtörténeti kérdésekkel, valamint a történelmi segédtudományok problémájával foglalkoznék. A „Kwartalnik Historyczny"-nak az lesz a feladata, hogy bekapcsolódjék a kongresszust megelőző széleskörű vitába. A jubileumi kongresszuson a szekciók üléseinek elsősorban az volt a feladatuk, hogy bírálják a Lengyel Történelmi Társulat eddigi munkásságát és új javaslatokat tegyenek. A történészek többsége tiltakozott a kutatási korlátozások, valamint az ellen, hogy a lengyel tudomány a nemzetközi kapcsolatok terén izolálódjék. Az egyetemes történelmi szekciókban élénk vitát váltott ki K. Piwarski professzornak a lengyel egyetemes történetírás helyzetét ismertető előadása. A vita elsősorban az egyetemes történeti kutatás tárgya és lehetőségei körül koncentrálódott. A hozzászólók egyik része helyes kiindulópontnak ismerte el azt az elvet, hogy a lengyel egyetemes történetírás elsősorban az ún. „érintkező" kérdésekkel, tehát olyan kérdésekkel mint pl. Lengyelország részvétele a nemzetközi életben stb. foglalkozzék. A hozzászólók többsége javasolta, hogy szélesítsék ki az egyetemes történetírás területét, olyan kérdésekre is, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a lengyel történelemhez. Fontosnak tartották, hogy a lengyel egyetemes történetírás foglalkozzék a legfontosabb egyetemes történeti korszakokkal és az egyetemes történelem kulcskérdéseivel, még akkor is, ha ezek távol esnek az ún. lengyel „érintkezési" problematikától. Javasolták az összehasonlító kutatások szélesebb mérvű alkalmazását is. Foglalkoztak az egyetemes történelem különböző ágainak fejlődési lehetőségeivel, valamint azzal is, hogy milyen feltételek biztosíthatják a kutatások megfelelő tudományos színvonalát. Ezzel kapcsolatban érintették a könyvtári állagoknak a külföldi történeti irodalom eredményeivel való kiegészítését, a külföldi levéltárak látogatását, külföldön megjelent munkák állandó információját, a helyes ösztöndíj politikát, a fiatal káderek megfelelő nyelvképzését ós végül az egyetemes történelem kérdéseinek a történeti folyóiratok hasábjain való nagyobb terület biztosítását. A Lengyelország legújabbkori története szekció ülései voltak talán a legélénkebbek. Sokoldalú bírálattal illették az utóbbi évek tudományos eredményeit ezen a területen. A legújabb kor kutatóinak munkáiban megmutatkozó hibákat elemezve, arra a megállapításra jutottak, hogy a korszak nem egy eredményének értékelése alapjául a publicisták és nem a történészek munkája szolgált. A kutatók munkáját kissé formálisan kezelték, nem számoltak eléggé a forrásokkal és azokkal a törekvésekkel, amelyek arra irányultak, hogy egészségesebbé tegyék a már elfogadott koncepciókat. Különösen a munkásmozgalom történetét érintette ez. A gyűlés résztvevői számos javaslatot tettek az utolsó húsz év, valamint a második világháború történetének kutatására vonatkozóan. A vita, amely a Kongresszuson Lengyelország legújabbkori története kutatásának állapota és fejlődése perspektívái körül kialakult, igen széles méreteket öltött. Ennek kibontakoztatására a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete 1956 decemberében speciális konferenciát hívott egybe. A konferencián igen lelkiismeretesen és sokoldalúan elemezték a legújabbkori történetírás eddigi hibáinak okait. Konkrét