Századok – 1957

Vita - Giday Kálmán: Hozzászólás Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842–1849) c. vitacikkéhez 790

HOZZÁSZÓLÁS TOLNAI GYÖB.GY VITACIKKÉHEZ 793 fogyasztás kielégítése. A század második felében a gyáripar a munkaerőt éppen úgy szedte a tönkrement kisiparosokból, mint a parasztiparosokból, s közvetlenül a parasztság nincstelen tömegéből, s az is jellemző, hogy a század második felében a gabonakonjuktúra idején a kettősfoglalkozású kisiparosokból sok visszatért a földműveléshez. Véleményem szerint ezért a parasztipar vizsgálatánál érinteni kell a paraszti ruházkodást szolgáltató kisipart is, s abból nemcsak a fehérneműt szolgáltató takácsipart, hanem a lábbeli-és felsőruhakészítő iparágakat is. Mint az alábbi számok Szeged példáján mutatják, ezek egyben a legnépesebb iparágak is voltak. A mesterek száma a következő : 1740 1778 1813 1828 1847 csizmadia 14 50 183 240 431 szűcs 23 34 78 103 191 takács 7 28 83 85 112 Miután ezek az iparágak a gazdag parasztság mellett főleg a zsellér, a szegényparasztság tömegei számára dolgoztak : olcsó bocskorok, csizmák, szűrök képezték a tömegárut, az is természetes, hogy ezekben az iparágakban jelentkezik először a többsegédes manufaktúra; 1778-ban már Szegeden Schqeepacher csizmadiának 5 segédje, Szeitz Antal szűcsnek 6 segédje van, 1808-ban Czimmeg János szűrszabó 4 segéd, Béro János szűcs 4 segéddel stb. dolgozik. A parasztság bomlása a mezővárosokban, így Szegeden is nagyszámú kupec, kofa, kereskedő réteget teremtett a XIX. század első felében. Az 1847-es összeírás szerint 1. rendű kereskedő 8 6. rendű 34 2. " 5 7. " 55 3. " 14 8. " 140 4. " 15 9. " 380 5. " 14 10. " 887 Míg az 1—5. rendűek tényleges kereskedőket jelentenek, a 6—10. rendűek nagy tömegében parasztasszonyok, parasztok, akik kenyérsütőkofák vagy paprikakikészítőasszonyok, tehát nem annyira kereskedőnek, mint saját élelmiszeri készítményeikkel kereskedő parasztiparosoknak tekintendők. A napszámosok, kisiparosok nem a pékektől, hanem a háziasan sütő kenyereskofáktól vásárolták a napi szükségletet, ezek az asszonyok vagy napszámosok vagy molnárok feleségei voltak. A XIX. század első felében fejlődött ki a szegedi paprikatermesztés, s ezzel kapcsolatosan a paprikakikészítés parasztiparága. A termelő paraszt a család nőtagjainak segítségével kikészített s megőrölt paprikát sokszor saját kocsiján vitte a közelebbi s távolabbi helyek vásáraira. A század közepén már szegedi nagykereskedők kezében van a paprikaértékesítés ; 1855-ben, amikor Budapest felé megindul a vasúti teherszállítás, 500 q-t visznek ki mindjárt az első évben. A piaci árusok között megtaláljuk a juhvágókat, szintén napszámosokból kikerülő parasztiparosokat, akik a piaci napokon árulták a juhhust, ami megszokottabb is, olcsóbb is volt a szegedi szegényparasztok, kisiparosok számára, mint a mészárosok borjú- vagy marhahúsa. A XVIII. század közepén találjuk meg a szegedi parasztcsaládok tagjai közül az első vásznaskofákat, kezdetben valószínűleg saját készítményeikkel kereskedtek, később inkább bizományosok voltak. A kereskedők között vannak felvéve a szappanosok, akiknek a század első felében nincsen céhük, mert