Századok – 1957
Közlemények - Tilkovszky Lóránt: Román jobbágyok mozgalmai Erdélyben és a Tiszántúlon 1831-ben 773
ROMÁN JOBBÁGYOK MOZGALMAI ERDÉLYBEN ÉS A TISZÁNTÚLON 1831-BEN 779 , ,a földesuraság az ölfának árát szerfelett felrúgtatta", vagy hogy Bagamérban a malmosgazdák eddig 2 forintos taxáját előbb 12, majd 20 forintra emeltette fel a nagyváradi káptalan.6 0 Itt lehet megemlíteni azt, hogy a nagyváradi püspök és káptalan szívesen kölcsönzött, az ínségeseknek kukoricát ós gabonát, amit pénzben, uzsoraáron kellett visszafizetniük. Annyi volt a kölcsönre szoruló, hogy a kölcsönhöz juttatást bátran köthette a püspök és a káptalan az uniálás feltételéhez. 1830-ban a jég elverte Kisdombravica (Dumbrávi^a) termését, mire 1831 elején az óhitű lakosok bejelentették uniálási készségüket, mert különben éhenhalnák. Meg is kapták a kölcsönt, amellyel kihúzták az új termésig. Ekkor azonban már hiába próbáltak visszatérni eredeti hitükhöz, az ellenük kiküldött megyei bizottság testi fenyítékkel fenyegette meg őket.6 1 A parasztság úrbéres terheihez állami adóterhek járultak. Az 1829/30-as esztendő'ben Bihar megye adófizetőinek több mint 60 000 forint volt az adótartozása.6 2 Ennek aránytalan megoszlása a szegénységet súlyosan nyomasztotta.6 3 A parasztság súlyos helyzetéből számos, a megyéhez intézett megrázó beadvány és folyamodvány született. A megye azonban elsősorban ós mindenekelőtt a földesúri érdekeket védelmezte és nem egy esetben maga is üldözte a panaszolkodókat. A Székelyhida úrbéres panaszát írásba foglalni bátorkodó nemes Bokor Lászlóról pl. kijelentette, hogy „nyughatatlan, a lakosok és földesuraság között szakadást okozni kívánó lázzasztó, és függést esmerni nem akaró ember, aki e tettével a közfenyítékre magát érdemessé tette".6 4 A nagy várafii gör. kat. püspök azzal fenyegette meg belényesi uradalmának a megyénél panaszt emelő jobbágyait, hogy csak panaszkodjanak, majd még nagyobb úri adózásnak fogja alávetni őket.6 5 A megye semmi erélvt nem mutatott az iránt, hogy a földesurakat úriszék tartására szorítsa, amelyen megtárgyalnák a felmerült panaszokat, így történhetett, hogy egyes uradalmak, pl. a révi uradalom, különböző ürügyeket felhozva évek hosszú során át elzárkóztak az úr szék tartás elől.6 6 Az 1831-et megelőző évtizedből egyetlen példáját találtuk annak, hogy a parasztság az instanciázáson és a földesúri törekvésekkel szembeni passzív ellenálláson túlínenöleg tettlegesen fellépett a földesúri hatalom ellen. Gróf Batthyány Vince révi uradalmának falva, Feketetó (Fesketeu) határozta el magát erre a bátor lépésre. Mér 1817-ben panaszt emeltek az uradalom ellen a jobbágyterhek végnélküli fokozása miatt. Beadványuk a helytartótanácsot is megjárta, ennek kedvező döntését azonban nem hozták a feketetóiak tudomására. Ezentúl is „napról-napra a földesuraság részéről való elnyomattatások annyira nevekedik, hogy maholnap végső pusztulásra jutni kónytelenittetnek". A helybeli pap, Balzan Zacharias állott a parasztok élére, akik a helység földesúrhoz hű biráit 1821-ben leváltották, és az uraság kandidációját elvetve Ábrán Zahut választották meg. Az uraság sertéseit a legelőről lehajtották, s eközben az uraság két emberét „sűrű fenyegetődzések közt" lefegyverezték. A robotot, a hosszúfuvart és a dézsmát megtagadták, az erről hozott falugyűlési határozatot jegyzőkönyvbe vették, és a pap vezetésével egy deputáció az uradalomnak is tudomására hozta. A bárányok dézsmálására kiküldött embert megverték, s később az uraság tisztjót is „élete veszedelme alatt" tiltották el a bárány- és malacdózsmától, néhányan egyenesen vasra akarták verni „a hundsfutot". A földesúri erdőségben fát vágó lakosokat megvédték, az urasághoz bekísértetni nem engedték. Bár a mozgalom eredeti célja csak az volt, hogy azzal az eltitkolt kedvező úrbéri döntés nyilvánosságrahozatalát kiharcolják, annak folyamán a parasztság legalapvetőbb vágyai is kifejeződtek : többször kijelentették, hogy a rét, a föld nem az uraságó, hanem az övék ; hogy gróf Batthyány Vince urat földesuruknak nem ismerik, hogy ők földesurat egyáltalán nem ismernek.67 Ezáltal a feketetói parasztok mozgalma, mely 1822 —23-ban csillapodott el, rokonvonásokat mutat az 1831. évi mozgalmakkal. A révi uradalom falvai ezekben ugyancsak igen jelentős szerepet játszottak . * 1831 augusztusának első felében, a kelet-szlovákiai megyék nagy parasztfelkelésével egyidőben, de az ottani események tudomásának legkisebb jele nélkül élénk " Uo. 1829/37—38. " D. Bihar m. Közgy. ir. 1832/149. — Az erőszakos uniálás vonatkozásában további gazdag anyag található tí. //. Ciuhandu: Episcopii Samüil Vulcan si Gherasim Hat. (1830—1840). Arad, 1935. " Uo. 1832/94. " D. Bihar m. Prot. Urb. dep. 1829/54. "Uo. 1826/86. "Uo. 1826/72. " D. Biliar in. Közgy. ir. 1831. VII. f. 33. sz. " I). Biliar m. Prot. Urb. dep. 1822/21, 1823/23—28, 1823/30.
