Századok – 1957
Közlemények - Tilkovszky Lóránt: Román jobbágyok mozgalmai Erdélyben és a Tiszántúlon 1831-ben 773
ROMÁN JOBBÁGYOK MOZGALMAI ERDÉLYBEN ÉS A TISZÁNTÚLON 1831-BEN Az 1831. évi kelet-szlovákiai parasztfelkelést történettudományunk méltán tarthatja úgy számon, mint szlovákok, magyarok és kárpátukránok közös, vállvetett antifeudális küzdelmét — azok közt a sajátos viszonyok között, melyeket az első európai kolerajárvány hazánkba való betörése teremtett. Újabb kutatások alapján1 e közlemény most arra kíván adatokat szolgáltatni, hogy a román jobbágyság körében is jelentékeny mozgalmakra került sor ez idő tájt, részben Erdélyben, részben a vele határos magyarországi megyékben, elsősorban Biharban. Ezek a mozgalmak területileg és szervezetileg nem korülhettek ugyan összeköttetésbe a kelet-szlovákiai felkeléssel, de azzal több rokonvonást mutatnak, ós ugyanakkor tisztábban juttatják kifejezésre az azonos antifeudális célkitűzést. * Az erdélyi román jobbágyok 1831 elején meginduló mozgalmai ugyanazzal az elképzeléssel összefüggésben jelentkeztek, amely néhány hónappal később a keletszlovákiai mozgalmakban is oly döntő szerepet játszott : hogy ti. az orosz seregek bejönnek az országba, és szabadulást hoznak az elnyomott jobbágyságnak. Mind Erdélyben, mind Kelet-Szlovákiában a lengyel—orosz háborúról, az oroszok előnyomulásáról jövő hírek, s az urak egy esetleges orosz betöréstől való rettegésének tapasztalása volt a csírája az efajta antifeudális tartalmú oroszvárásnak. Az erdélyi ortodox román jobbágyságban különben is élt az orosz cár pravoszláv egyházi vóduraságának képzete, amelyet súlyos helyzetében egyre inkább antifeudális tartalommal telített, hovatovább abban bízva, hogy a cár az őt elnyomó és kizsákmányoló magyar földesurakkal szemben is védelmére kel.2 1831 elején Erdélyben nagyarányú újoncozás folyt, amelyet egybekapcsoltak az ortodox románok üldözésével. „Mindenkinek egy vallást kell már követni; akik vonakodnának, katonának kell vinni" — hangoztatta pl. a septéri (^opteriu) görög katolikus pap, mint az unió erőszakolásának egyik helyi korifeusa.3 Az üldözött ortodox román jobbágyok reménye ekkor fokozottan fordult afelé, akinek egyházi vóduraságáról papjaiktól többször hallhattak. Ha mód nyílt rá, ellenőrizni igyekeztek reménykedésük ezen alapjának helytállóságát. így Oláhpianban (Pianul-de-sus) a tapasztalatgyűjtés végett a kormányzat engedelmével ott tartózkodó orosz" bányatisztviselőktől egyenesen megkérdezték : „Valóban védura az orosz cár a nem-egyesült, románoknak?"4 Amikor azután a Székelyföld elszórt román települései felől kiindulva 1831 élső hónapjaiban egész Erdélyben rohamosan elterjedt a hír, hogy orosz seregek állnak a Kárpátoknál, 1 Az 1831. évi parasztfelkelés részletes monografikus feldolgozása — a teljes tudományos apparátussal — kiadatlan kandidátusi disszertációmban található a Magyar Tudományos Akadémia illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárában. E tárgyban megjelentetett népszerű kiadványom (Tilkovszky Lóránt : „Az 1831. évi parasztfelkelés." Bpest. Művelt Nép. 1955) a román vonatkozásokra úgyszólván csak utalni tudott. A Bihar megyei mozgalmakról ebben (135—137.1.) felvázalt képet a Debreceni Állami Levéltárban (D) legújabban felkutatott forrásuk segítségével teljes alapossággal fel lehetett tárni, megalapozva a megye jobbágysága helyzetéről adott elemzéssel. E teljesebb anyag birtokában megállapítható, hogy népszerű kiadványom idézett lapjain néhány megállapítás pontatlannak bizonyult (pl. nem az élesdi, hanem a révi Batthyány-uradalom falvai voltak felkelésben). Az erdélyi jobbágyság helyzetéről és 1831. évi mozgalmairól Trócsányi Zsolt könyve is megemlékezik (Az erdélyi parasztság története 1790— 1849. Bpest. Akadémiai Kiadó, 1956), nem mutat rá azonban ezeknek a kelet-szlovákiai és magyarországi mozgalmakkal való összefüggéseire. (201., 204—205., 222—223. 1.) £ Országos Levéltár (O. L.) Erdélyi Kancellária Elnöki Iratok 276/1831. 3 Erd. Kanc. 1183/1831. 4Erd. Kane. Ein. 129/1831.
