Századok – 1957

Közlemények - Baksay Zoltán: Czelder Orbán a Rákóczi-szabadságharc brigadérosa 751

762 BAKSAY ZOLTÁN Pálffy, a felvidéki császári parancsnok értesült Tollet szorongatott helyzetéről és azonnal Liptóba küldte Viard és Ebergényi tábornokokat azzal, hogy ő is utánuk indul, liercsényi megtudta a császáriak szándékát ós augusztus 3-án levelben figyelmeztette Csákyt, hogy Viard Liptó felé indul. Csáky a levélből vett értesülés alapján indokolatlanul túlbecsülte a várható ellenséges beavatkozást, s Gzeldert brigádjával Viard csapatának ellensúlyozására Rózsahegy felé küldte, maga pedig folytatta a körülzárást és még most sem határozta el magát a rohamra, pedig a védők már a lehető legrosszabb helyzetben voltak. Seregét még jobban szétforgácsolta azáltal, hogy Paur és Réthey ezredeseket Tóth Márton alezredessel Árva felé küldte az ellenség vigyázására. Paurók Czelderhez csatlakoztak ós augusztus 5-én délelőtt kikerülve a 1 múloki és szentpóteri császári erősségeket, a Vág völgyén Liptószentmiklós irányába haladtak, ahová még aznap megérkeztek. Czelder Liptószentrniklóson értesült arról, hogy Ebergényi császári tábornok egyik hadoszlopa Árva felől a hegyekben közeledik a Vág völgye felé. Ebergényi azonban még nem érkezett meg telj es erejével, mindössze egy kisebb csapatot küldött előre. Ezekkel találkozott össze Czelder élbiztosító osztaga Tóth Márton vezetésével. Tóth Márton kisszámú csapatát a számbeli fölényben levő császáriakmegfutamították. Errea támadásra Czelder Tarnócához ,,szált brigádjával", majd onnan Paur előrement ezredével Andrásfalváig. Itt Ebergényi előcsapatát, hat zászlóalj németet és 150 labanc magyart „jól öszvepuskázták", kettőt foglyul ejtettek, kettőt levágtak közülök, a többi elmenekült Árva felé a hegyekbe. Czelder ugyan azonnal utánuk nyomult, de a sötétség miatt szem elől tévesztette őket. Mindenesetre annyit elért, hogy a sánc közelében augusztus 8-ig nem mutatkozott ellenség. Csákynak tehát bőven lett volna ideje a sánc elfoglalására. Czelder levelet. írt Csákynak, melyben figyelmeztette : „jó vigyázással legyenek azon a tájon", nehogy az ellenség a sötétben titokban őket elkerülve rajtuk üssön, ezután Paurt Andrásfalva vidékén hagyva tovább vonult, és másnap INémetlipcsén töltötte az éjjelt. Csáky közben még mindig nem szánta rá magát a rohamra a „végső romlásra jutott" védők ellen, sőt azt a súlyos katonai hibát is elkövette, hogy augusztus 7-én lehozatta Riviére tüzérezredes ágyúit a Vavrisót környező dombokról, ahonnan nagyszerűen lehetett lőni az alacsonyabban fekvő sáncokat. Augusztus 6-án újabb figyelmeztetést kapott Bercsényitől a zselizi és zólyomi német csapatok mozgolódásáról. A levél vétele után Szemere brigadérost Czelder után küldte azzal a paranccsal, hogy forduljon sürgősen a sztarahórai passusok felé, maga pedig a Vág völgyében állomásozó lovasságot — Paur, Réthey, Tóth — vegye maga mellé és Liptószentmiklós környékén foglalja el hareállását. Czeldernek ismét a lelkére kötötte, hogy ha az ellenség kikerülné őket, akkor küldjön jelentést, azonnal jöjjön vissza, ő pedig beszünteti az ostromot és visszavonul. Czelder, mivel ismerte a sáncba zárt ellenség nehéz helyzetét, nagyon elcsodálkozott azon, hogy Csáky már a visszavonulásra gondol. Augusztus 7-én sürgősen írt neki és igyekezett megnyugtatni, hogy az ellenségtől nincs mit tartania. Levelét azzal fejezte be, hogy „sehonnan sem Zólyom, úgy Turóc ós Trencsén tájékára semmi sucursusát az ellenségnek nem hallhatom". Czelder augusztus 6-án Rózsahegy alatt volt. A városban nem volt császári katonaság, a kastélyt pedig a lakosság védte. A kastélyt nem támadta meg, hanem elkanyarodott a hegyek között és Beszterce felé vette útját. Éjjel nem találkozott ellenséggel ós augusztus 7-én ismét Rózsahegy elé érkezett. Ugyanezen a napon jött Ebergényi is a városba 6 nehéz lovasszázaddal és 3 század Ocskay-huszárral, továbbá gyalogsággal és ott tartózkodott 2 napig. Czelder, amikor látta, hogy Rózsahegyet az ellenség megszállta, nem akart a város ostromával vesződni, mert szükségesebbnek vélte a stureci hágó biztosítását. Ennek az elgondolásnak megfelelően Scsavnikról Lucsnára vonult, ós augusztus 8-án elérte Osszadát. !\!á?nap, 9-én előre küldte Bajcsy György alezredesét 300 katonával a stureci hágó felé. Bajcsy éjjel Revucánál összetalálkozott az ugyancsak Tollet megsegítésére siető Viard előcsapatával. A sötétben vigyázatlanul meneteltek és úgyszólván az ellenség karjaiba szaladtak. Bajcsyék azonban feltalálták magukat s erős puska tűzzel Viard előcsapatát visszanyomták a szuhai passusig. Igen sokat levágtak vagy lelőttek közülük. A hegy tetején pihenő Viard azonban meghallotta a csatazajt és egész erejével a kurucok ellen indult. Bajcsy nem tudta, hogy Viard ott tartózkodik, mert a lakosok, Czelder szavai szerint „igen labancosok lóvén", eltitkolták a kurucok előtt a császári tábornok jelenlétét. Bajcsy tehát, aki nem is sejtette, hogy milyen erőkkel áll szemben, most már Viard egész haderejével szemben folytatta előnyomulását. Rövid, de heves tűzharc után azonban felismerte, hogy sokkal nagyobb számú ellenséggel áll szemben, semmint gondolta : ezért befordult csapatával az oldalt elterülő erdőbe, amit igen jól ismert és