Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAG TAR RENDI ÁLLAM HÜNYADI KORÁBAN 71 szerepének erős hangsúlyozása jellemzi pontjait. Ez a tendencia a rendi korszak egész későbbi törvényhozásában érvényesült, de mert először most tűnt elő, az Albert-féle decretumot szükségképpen úgy kellett tekinteni, mint annak bizonyságát, hogy a magyar rendiség mindjárt első bemutatkozásakor oly életerős intézmény, amelynek nemcsak jövője, hanem győzelmes jelene is van. A legmeglepőbb mégis az az összhang, amely a királlyal szembenálló társadalmat, a határozatok tükrében szemlélve, jellemzi. A „rendek" közt — az articulusok szerint — szinte alig van ellentét, „a prelátusok, bárók és nemesek tanácsa" mint valami egységes felfogású szervezet korlátozza a királyt s mert ez idegen származású, vele szemben magától értetődően a nemzeti érdekek védelmezője. A decretumot olvasva, abból a mögötte álló rendi társadalom 1439-i egységes föllépésére lehet, sőt kell következtetni. Egészen más eredményre jutunk, ha az országgyűlés határozatait összehasonlítjuk azokkal a feltételekkel, amelyeknek elfogadása ellenében válasz-' tották meg másfél évvel korábban, 1437. december 18-án Pozsonyban Albertet párthívei királyuknak.10 5 A feltételek ugyanis egytől-egyig részei lettek az 1439-i decretumnak, de mert nem változatlanul, az egybevetés alapján megállapítható, hogy melyek az újabb, a köznemesi igények által megszabott pontok,10 6 másrészt a módosítások napfényre hozzák, hogy a köznemesség mely megállapodásokkal nem értett egyet s mily mértékben kívánta módosításukat. A változtatások közül az a leglényegesebb, hogy az articulusokban min' denütt, ahol a pozsonyi pontok a király tanácsosaira, a prelátusokra és bárókra hivatkoznak, ezeken kívül a nemesek neve is előjön vagy az összefoglaló „országlakosok" megjelölés lép helyükbe. Azaz a király tevékenységét megkötő tényezők köre kibővült, a nemesek felsorakoztak a nagybirtok urai mellé.10 7 Az összhangjukat kifejező új rendelkezések közül kétségtelenül az a legfigyelemreméltóbb, amely a nádori tisztség betöltését kiveszi a király kezéből és az ő hozzájárulásuktól teszi függővé. A köznemesség saját érdekeit a leghathatósabban hadakozási kötelezettségének jelentős csökkentésével biztosította, kimondva, hogy a király zsoldosokkal köteles az országot védeni, amíg az uralkodói jövedelmeiből felfogadott haderő elengendő, addig általános hadbavonulást el sem rendelhet, ha pedig erre mégis sor kcrü'ne, a nemesek nem tartoznak az ország határain túl katonáskodni. Ugyancsak nagy előnyt biztosított magának annak a követelésének az elfogadtatásával, hogy sem birtokos, sem jobbágy nélküli nemes nem fizet tizedet, sem le nem tartóz^ tatható, hacsak főbenjáró ítéletet nem hoztak ellene, ami persze ellenkezett a városok gyakorlatával, mivel ezek nemcsak elfogtak, hanem ki is végeztek, saját bíróságuk döntése alapján, nemeseket.10 8 Több pontban a főurak rovására 105 Wostry, i.m. II. k. 146. sköv. 1. 11,6 A teljesen új articulusok a következők: 2, 3, 7—9, 11, 13, 23—39. 107 Pl. a hitlevél 5. pontja szerint a pénz értéke és árfolyama absque eorundem consiliariorum nostrorum scientia et consilio nem változtatható meg, ami a decretum 10. articulusában így módosult: sine consilio prelatorum, baronum et regni nobilium. Vagy a 7. pont szerint a király az ország határának védelmében consilüs prelatorum et baronum eiusdem regni fog élni, míg a 14. artieulusban azt fogadja meg, hogy consiliis regnicolarum jár el. 108 1 3 96-ban Pozsony hatósága több környékbeli előkelő úr közbenjárására megkegyelmezett egy fejvesztésre ítélt nemesnek (Zsigmondkori Oklevéltár 4535. sz.), 1454-ben pedig Forgách János egykori famib'arisa, a lopás gyanúja miatt ugyancsak halálra ítélt Kalászi István részére kért bocsánatot, hangsúlyozva, hogy ez de bono genere
