Századok – 1957

Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716

740 M. SOMLYA1 MAGDA míg 5. Farkas Bálint a Nemzeti Paraszt Párt, 6. Szilágyi Mihály Kisgazda Párt, és 7. Kovács Imre a Szociáldemokrata Párt képviselői voltak a Bi­zottságban. A Bizottságban, tagjainak különböző pártállása ellenére — aho­gyan elmondják —, nem volt értetlenség, nem volt szűk pártérdekekből táplál­kozó vita. Ha arra gondolunk, hogy különböző pártállásuk mellett közös volt valamennyiüknél nincstelen, szegényparaszti mivoltuk, akkor ezt természe­tesnek fogjuk találni. Sikeres munkájuk másik titka, hogy nem hagyták magu­kat egyes emberek érdekeitől befolyásolni. Maguk mondják el, hogy sokan akarták őket megkísérteni, megvesztegetni, ők azonban rájuk mordultak : ,,Ti osztjátok a földet vagy mi? No akkor eredjetek innen". A bizottság kollektíven dolgozott. Munkájukról havonta egyszer beszámoltak egy bővebb, 28 tagú bizottságnak, mely a tanácskozó testület szerepét töltötte be a héttagú bizottság mellett. A bizottság tagjai sok időt töltöttek munkában, szolgálva a földreform ügyét, különösen a kezdeti időkben. Egy 1945. augusztus 13-án készült kimu­tatásuk szerint a bizottság 10 tagja márciustól júliusig 825 teljes munkanapot fordított a földreform végrehajtásával kapcsolatos teendők elvégzésére.5 6 Sok ez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy nyár volt, az egyedül lehetséges ideje annak, hogy a nincstelen szegényparasztok — mint amilyenek a bizott­ság tagjai is voltak — megszerezzék az egész évi kenyérnekvalót. Munkájukért ugyan megkapták a szokásos napszámbért, de azt is mindig késve és különben is az egyre fokozódó infláció miatt azzal nem sokra mehettek. A bizottsági tagok úgy emlékeznek vissza, hogy három hónapon át kaptak havi 600 P. fizetést, de ebből egy pár tyúknál többet nem tudtak venni. A bizottsági tagok nehéz anyagi helyzetük miatt kénytelenek voltak a város vezetőségéhez fordulni a következő beadvánnyal. „Turkeve megyei Város Képviselő Testületének. Alulírottak Turkeve m. város Földigénylő Bizottságának tagjai azzal a tisz­teletteljes kéréssel fordulunk a T. Képviselő Testülethez, hogy nekünk, akik a Földigénylő Bizottságok felállítása óta megszakítás nélkül minden időnket az új demokratikus Magyarország felépítésének szolgálatába állítottuk, s így nem volt. alkalmunk a jövő évi fejadagunkat sem gépnél, sem másutt meg­keresni, viszont a fizetésünkből a jelenlegi és a várható árak mellett azt feke­tén megvenni a legjobb jóakarat mellett sem tudjuk, ismételten kérjük a T. Képviselő Testületet, hogy részünkre munkánk méltánylásaképpen jövő évi búza fejadagunkat maximális áron kiutalni szíveskedjék. Ha ez nem áll 1 módjában úgy kérjük ügyünket magáévá tenni és érdekünkben arra illetéke­seknél eljárni. 1945. szept. 14."5 7 Ebből is kitűnik, ami egyébként is biztos, a bizottság tagjait nem anyagi haszon vezette. Osztályharcos magatartásuk, hivatástudatuk volt jó munkájuk legfőbb rugója. Ennek bizonyítására elég ha leközöljük azt a levelet, amelyet 1946 májusában írtak Veres Péternek, az Országos Földbírtokrendező Tanács elnökének.5 8 A levél hosszú, de tartalmát tekintve megérdemli a szinte teljes egészében való közlését. A levél célja az volt, hogy abban a magárahagyatottságban, amiben dolgoztak, valaki „felülről szól­jon" már hozzájuk s mondja meg, hogy jó vagy nem jó amit végeztek, s ahol bizonytalanul állanak a döntés előtt, ott legyen, akitől egy-két hasznos taná­csot kapnak. Ez a „valaki" nem jöhetett a megyétől, hiszen az ellenlábasuk 58 Uo. sz. n. 57 Uo. sz. n. 58 A levél másodpéldányát a Bizottság megőrizte a saját iratai között és ez bekerült a szolnoki Állami Levéltárba. Ezt használtam itt fel.

Next

/
Thumbnails
Contents