Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
TURKEVEI 8ZEC KN YT'A Ii ASZTOK Kt'ZDELME A FÖLDÉRT 1945—46-BA-V 733 Annál inkább, mert a Párt részéről már az is nagy „engedménynek'" számított, hogy hozzájárultak e birtokok felső határának 100, illetőleg 200 holdban való megállapításához. A Kisgazdapárt — mint tudjuk — a rendelet meghozatalakor az 500 holdas birtokhatár-maximumot követelte. — Annak bizonyítására, hogy milyen módon védték a birtokosokat, csak két példát idézünk, melyekből kitűnik, hogy a Kisgazdapártnak két igen tekintélyes politikusa támogatja és követeli egy turkevei ill. egy kenderesi birtokos védelmét a szegényparasztok földosztási törekvésével szemben : „Igen tisztelt Főispán Űr ! Engedje meg, hogy nagy bajunkban kérésemmel felkeressem — írja egy kenderesi földbirtokos a főispánnak. —Nagy Ferenc képviselő úr azon kérését tolmácsolom, mely szerint lenne szíves ügyünket szíves pártfogásával kedvező döntésre vinni. Összes földünktől teljesen megfosztottak bennünket . . .'"42 A másik levél így szól: „Veres Péter úrnak. Igen tisztelt Barátom ! Sz. A. turkevei gazdával súlyos sérelem történt. Ezt az illetékes Földbirtokrendező Tanács igyekezett: orvosolni, de idáig eredménytelenül. A helybeli Földigénylő Bizottság eljárására a csatolt feljegyzés fényt vet. Ezért nem is szaporítom a szót, hanem arra kérlek, hogy ebben az ügyben mielőbb erélyesen intézkedni és a Földigénylő Bizottságot megrendszabályozni szíveskedjél. Őszinte tisztelő híved Kerék Mihály,"4 3 A példák kiragadottak : sok ilyen van. A Kisgazdapárt helyi szervezetei — legalább is ahol aktív politikai életet éltek — a felterjesztések tömegét gyártották a birtokosok védelmében. A turkevei Kisgazdapárt szervezete is írt ilyen felmentést célzó nyilatkozatokat. Ezekben a Kisgazdapárt helyi vezetői, akik a levelet fogalmazták, igen elnézőnek mutatkoztak az érintett földbirtokos politikai múltjával szemben. A Magyar Elet Pártja turkevei szervezetének volt vezetőjét pl. így ajánlják : „Alulírottak mint a Független Kisgazdapárt turkevei pártszervezetének vezetői, erkölcsi felelősségünk teljes tudatában bizonyítjuk, hogy 0. S. turkevei lakos ősrégi parasztcsalád leszármazottja, maga is gyermekkora óta földműveléssel foglalkozott és foglalkozik. Városunkban mindenkivel, gazdatársaival és gazdasági alkalmazottaival a legmeghittebb viszonyban volt, mindenkivel jól bánt úgy, hogy városunkban népszerű ember volt. Tudomásunk szerint gazdasági cselédjeinek mindig a legmagasabb bért adta, munkásait megbecsülte és ezek részéről szeretetben és megbecsülésben részesült. Tudomásunk szerint mindig demokratikusan gondolkozott, németbarát nem volt és mint a Magyar Élet Pártja helyi vezetője is minden törekvésével ós ténykedésével városa és népe érdekeit és javát szolgálta. 1946. II. 23."4 4 Meg kell azonban itt jegyeznünk, hogy Turkevén — mint ahogyan máshol is az országban — voltak a Kisgazda Pártnak olyan tagjai — főleg szegényparasztok, értelmiségiek —, akik egyetértettek a földreform adott méreteivel és támogatták a végrehajtás munkáját. De az egyes helyi szervezetek egész tevékenységére, hivatalos állásfoglalására — sem Turkevén, sem máshol — nem ez volt a jellemző. Turkevén az országos, általában jellemző helyzettől eltérően, még nemzeti parasztpártiak is hajlottak a földtulajdonosok védelme felé. Ők is adtak felmentést támogató bizonyítványokat a földreform alól kibújni igyekvő 42 Á. L. Szolnok. Főispáni iratok sz. n. 43 A. L Szolnok, Földhivatal iratai. Levelezés. 44 Á. L. Szolnok K. F. B. iratok Túrkeve sz. n.
