Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAG TAR RENDI ÁLLAM HÜNYADI KORÁBAN 69 ményt tett a decretumban10 0 a báróknak, ugyanakkor azonban a köznemességet mégis előtérbe állította. Még pedig oly módon, hogy visszatért az 1444-i decretum kezdeményezéséhez, sőt azt tovább fejlesztette. Terve szerint a megszokott megyei szervezet teljesen háttérbe szorul, s helyét a nemesség által megyénként választott megbízottak foglalják el. Számuk ugyanannyi, mint a szolgabíráké. Feladatuk ezekkel együtt számba venni, összeírni a jobbágyr telkeket, majd minden száz telek után négy lovas és két gyalogos kiállítása felől intézkedni. Az ily módon felszerelt haderőt azután a megye által ugyancsak a maga köréből választott nemes vezeti a főkapitány, Hunyadi seregébe. Azt a birtokost, aki elmulasztja a reá eső kontingens kiállítását, a választott nemesek súlyos bírsággal — lovas után 16, gyalogos után 10 aranyforinttal — sújtják, nemfizetés esetén pedig az ő és a szolgabírák segítségével a megyei csapat parancsnoka lefoglalja birtokait. Ugyanezek a választott nemesek igen fontos szerephez jutnak az igazságszolgáltatás terén is. Kötelességük a szolgabírákkal együtt minden hatalmaskodást, még a birtokfoglalást is azonnal, késedelem nélkül megtorolni, ítéletet hozni; a kárt szevedett félnek ítéletük értelmében járó elégtételt már az ispán tartozik megadatni, még pedig tiszte elveszítésének terhe alatt. Ily esetben az ügyet az ítélettel együtt a királyi kúriába felterjesztve, itt az első törvénykezési időszakon azonnal el kell intézni. Végül a választott nemesek és a szolgabírák ellenőrzik magukat az ispánokat és alispánokat is, ha úgy találják, hogy ezek — bizonyára jogtalan bírságolással — valakinek kárt okoztak. Ilyenkor figyelmeztetik őket, hogy azonnal adjanak elégtételt a sérelmet szenvedő félnek, vonakodásuk esetén jelentést tesznek a királyi kúriába, ahol azután az országos bírák kiállítják az ispánok és alispánok ellen ítéletlevelüket. Az intézkedések határozottan tanúsítják, hogy a cél a nagybirtoktól függő ispánok és alispánok semlegesítése, s hatáskörüknek a köznemesség kezébe juttatása. Bizonyára egyszerűbb lett volna a szolgabírákat ruházni fel ily nagy hatalommal, de ez a megoldás aligha bizonyult volna célszerűnek. A szolgabírákat már közel két évszázados gyakorlat forrasztotta össze az alispánokkal s így szokatlan lett volna az ispánok ellenőreivé tenni őket. A választott nemesek intézménye, noha megvoltak az előzményei, újnak számított s így hatásosabban működhetett. A terv, bár éppen olyan kevéssé valósult meg, mint maga az egész mozgósítás,10 1 félre nem érthetően mutatja Hunyadi társadalomreformeri szándékait s ezeknek köznemespártoló színezetét. Ismét hangsúlyoznunk kell azonban, hogy Hunyadi már meglevő elemeket kívánt és próbált felhasználni s a köznemesség megyéiben — ily külső támogatás nélkül is — lépésről-lépésre előrehaladt és egyre növelte hatáskörét. Erejének ezt a fokozódását ismét egy példával illusztrálhatjuk. Félesztendővel az 1454-i decretum kiadása után, 100 Szövege a Corpus iuris Hungariei-ban olvasható. 101 A reformnak az életbe átültetésére egyetlen példát ismerünk. Az év tavaszán (máj. 15.) V. László nevében a személyes jelenlét bírája egy utasítását Bodrog megye ispánjához vagy alispánjához és szolgabíráihoz, továbbá azon választott férfiakhoz intézte, akik a prelátusok, bárók és nemesek legújabb rendelkezése értelmében Bodrog megyében kijelöltettek. (Zichy okmt. IX. k. 437. 1. „item illis viris [a kiadásban tévesen : vicis] eleetis, qui. . . sunt deputati".) Az oklevél nem fogható fel annak bizonyságául, hogy Bodrog megye valóban eleget tett az 1454-i decretum rendelkezésének, kétségtelen ellenben, hogy a titkos kancellária, amely a királyi személyes jelenléttel volt összeforrva, arra törekedett, hogy azok az életben megvalósuljanak.
