Századok – 1957

Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716

TURKEVEI SZEGÉNYPARASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1945-46-BAN Nem vagyok turkevei születésű, nem is éltem ott soha. Mindössze háromszor látogattam el ebbe az óriási kunsági faluba, amely méreteivel megszerezte magának a város rangját. E munka megírásának gondolata azonban előbb vetődött fel bennem, minthogy csak láttam is volna Turkevét. Akkor, mikor láttam, olvastam azokat az iratokat, hiteles dokumentumokat, amelyek turkevei szegényparasztokról szóltak — vagy amelyeket éppen ők is írtak. 1945—46-ból valók e dokumentumok, abból az időből, amikor hosszú évszázadok tehetetlensége vagy eredménytelen vergődése után a szegényparasztok végre szerepet nyertek saját sorsuk igazgatásában. Amit az iratok mondani tudtak arról, hogy a turkevei szegényparasztok hogyan láttak hozzá további életük kialakításához, nem turkevei illetőségem ellenére is felkeltették érdeklődésemet : megismerni az eseményeket, a szereplőket közelebbről. A turkevei szegényparasztok életének megismerésén keresztül eleven közelségbe kerültem a marxizmus egyik legnagyszerűbb igazságával, mely szerint a történelmet nemcsak hősök, nemcsak elvont eszmék alakítják, hanem abban döntő szerepet kap az egyszerű emberek mindennapi tevékenysége, napról-napra megújuló küzdelme a szebb, a jobb, az emberibb életért. S úgy gondolom helyes, ha a nép szerepét a történelem formálásában nem csupán elvont dogmaként emlegetjük, hanem megismerjük ilyenfajta konkrét történelmi megnyilvánulásaiban is. S ha ebből megértjük, hogy az egyszerű emberek hétköznapi gondjaiból, reményeiből, kétségbeeséseiből, vágyaiból végül is egy olyan hatalmas folyam válik, amely áradásával elsöpri az útjában állót, akkor kevesebb buktatóval, s több eredménnyel járhatjuk népünk történelmének mai, a szocializmust építő szakaszát. Azt a szakaszt, amelynek legfőbb tarmalma egyet jelent, egyet kell hogy jelentsen a legszélesebb néptömegek igazi vágyainak, céljainak megismerésével és beteljesülésével. Természetesen nem azt jelenti ez, s ez a turkevei példából is látható majd, hogy a nép törekvéseinek minden megnyilvánulása előremutató, a fejlődés irányába ható lenne : mivel ösztönös törekvésekről van szó, ez nem' is nagyon lehetséges. Amit az egyszerű nép akar, cselekszik, gyakran ellentmondásokkal terhes. Az előremutató, a haladó törekvések mellett, melyeket mindig a nép legjobbjai képviselnek, erősen dolgoznak és hatnak a tudatlanságból, az elesettségből táplálkozó visszahúzó erők is. Azonban, amikor történetünk — a turkevei földreform — lejátszódott, már élt és dolgozott egy erő : a kommunista mozgalom, mely képes volt a nép ösztönös törekvéseiből a jót, az igazat juttatni érvényre. A nép szerepe a történelem formálásában, jól tudjuk — éppen azért, mert a hétköznapok sok-sok apró cselekedetéből ered —, nem mindig mutat-