Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
MAGYAR ÉS SZERB MUNKÁSOK ÉS SZEGÉNYPARASZTOK KÖZÖS HARCAI 1905—1907-BE.V 695 áll be. A szerb munkásmozgalom vezetőségében, az Agitációs Bizottságban a forradalmi válsággal kapcsolatban kiéleződik a jobb- és baloldal harca. Az Agitációs Bizottság vezetése 1910-ig szindikalisták kezébe kerül. Vezetőjük I)r. Krszta Iszkrulyev Budapesten élő tanár volt, aki szoros kapcsolatban állt Szabó Ervinnel. * A vajdasági terület szerb, magyar és más nemzetiségű munkásai és szegényparasztjai jelentős mértékben kivették részüket a magyarországi dolgozók 1905—1907-ben lezajlott harcaiból. Látnunk kell azonban azt, hogy harcuk fellendülését és a harc eredményeinek tartóssá tételét igen komoly tényezők gátolták. Szóltunk arról, hogy a vajdasági ipar mennyire fejletlen, hogy igazi nagyipar nem is volt ebben az időben ezen a területen. A gyáripari munkásság ennék megfelelően kisszámú és harciasság, szervezkedési készség szempontjából sem jelenti azt, mint a nagyipari munkásság. A munkásosztály szervezetei nem elég erősek a nagyszabású harcok kellő hozzáértéssel való vezetésére és a tömegmozgalom eredményeinek tartós megvédésére. A tarka nemzetiségi területen a munkásmozgalom szervezése különleges — megoldatlan — problémát jelentett, amellyel a SzDP is csak ebben az időben kezdett foglalkozni. (Történetírásunk még adós ennek az igen fontos kérdésnek feldolgozásával!) Ezek a tényezők — a leírt viszonylag jelentős események és eredményeik mellett — erősen lecsökkentették a nagy erővel kibontakozó vajdasági mozgalom eredményességét és jelentőségét. A magyar és szerb munkásmozgalom viszonyának nézőpontjából szemlélve az 1905—1907-es vajdasági munkásmozgalmakat leszögezhetjük, hogy ezek nagy lépéssel vitték előre a munkások, s talán még inkább a különböző nemzetiségű szegényparasztok összefogását, soviniszta uralkodó osztályaik hatása alól való kiszabadulását. A kikindai, újvidéki, törökkanizsai és a többi helységbeli szerb és magyar munkások szoros egységben vívott harcai, a Ricze Istvánok és Batancsev Obrádok együtt kiontott vére még szorosabbra fűzte a két nép dolgozóinak testvériségét, harci egységét, amely már az 1905 előtti időkben is az osztályharc számtalan csatájában erősödött. A vajdasági dolgozók 1905—1907-ben vívott harcai méltán illeszkednek azoknak a jelentős osztályharcos megmozdulásoknak sorába, amelyeket a délszláv és a magyar dolgozók közösen, egymást segítve vívtak tűrhetetlen állapotuk javításáért, a kizsákmányolás megszüntetéséért.* KŐVÁGÓ LÁSZLÓ * A tanulmányban tárgyalt problémákkal, illetőleg egyes kérdésekkel Jugoszláviában megjelent kiadványok is foglalkoztak. így pl. Lőrinc Péter: A nagy póri pör, Újvidék, 1950. A vajdasági munkásmozgalom szocialista szakasza, E1Ő3ZÓ, Újvidék. 1953. Lebl Árpad: Szindikalna borba agrarnog proletarijata, Beograd. 1954. Lebl Arrad: Prve radnicske organizacije u Novom Szadu, Növi Szad. 1956. Isztorijszki Arhiv KPJ. VI. kötet, Vajdasági rész előszava, Beograd. 1951. Andrija Radenics: Szrpszke gragyanszke sztranke prema szocijaliszticskom pokretu u Vojvodini 1903— 1914, (Zbornik Matice Szrpszke, Novi Szad 1955/9) stb. Szerző ennek a tanulmányának forrásanyagát elsősorban a Magyarországon található forrásokból gyűjtötte össze s — rajta kívül álló okokból — csak néhány jugoszláv dokumentumkötet anyagát tudta értékesíteni, amirő 1 a jegyzetekben ad számot .
