Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
688 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ Tiszaszentmiklóson a sztrájk szintén a munkáskövetelések alapján megkötött egyezséggel végződött. Oroszlámoson 72 munkást ítéltek el az 1898. II. te. alapján 30—30 napi elzárásra. A sztrájk azonban ennek ellenére is győzött és a munkások — az elítéltek is — jelentős béremeléssel munkába álltak. Deszken 150 sztrájkolót ítéltek el 30—30 napra. A hatóság erélyes közbelépése ellenére a járás minden helységében béremelést értek el a mezőgazdasági munkások.5 9 A törökkanizsai járásban lefolyt nagy aratósztrájkban résztvett mezőgazdasági munkások számáról rendkívül eltérő adatok állnak rendelkezésre. Az 1906. évi rendőrségi jelentés 868 személyt említ, Darányi földművelésügyi miniszter a király számára készített felterjesztésében kb. 2000 sztrájkolóról beszél, míg a Világszabadság tízezerre teszi a sztrájkolok számát. Az adatok mindenesetre azt mutatják, hogy a törökkanizsai járásnak úgyszólván minden aratómunkása résztvett a sztrájkharcban, s hogy a járás szerb és magyar mezőgazdasági munkásainak összefogása minden helységben eredményes volt. A törökbecsei járásban szintén igen heves sztrájkharcok voltak. Itt a mezőgazdasági munkások és szegényparasztok szintén kiharcolták az 1 /3 -os kukoricarészt, valamint kedvező aratási-cséplési feltételeket. Ebben a járásban az aratórész helyett szerződésben meghatározott fizetést vívtak ki, amelyet általában gabonában kaptak. Holdanként 150—200 kilogramm gabonáért, a dűlt gabonát 250—300 kilogrammért aratták.6 0 Torontál vármegye központi járásában szinte minden mezőgazdasági munkás résztvett a sztrájkharcban, s a következő jelentős eredményeket érték el : aratás az addigi 1 /1 4 helyett 1 /1 2 —1 /9 részért, vagy pedig az addigi holdankénti 45—80 kiló helyett 1—2 métermázsáért ; cséplés az addigi 3—3,5% helyett 4—6%-ért.6 1 Érdemes ezekkel az elért eredményekkel összevetni azokat az elsődleges követeléseket, amelyeket 2 hónappal előbb — 1906. május 6-án — a nagybecskereki földmunkás szövetség fektetett le írásban. Akkor 60—85 kiló gabonát és 2—3 koronát követeltek egy lánc learatásáért, a cséplósért pedig 4,5%-ot.6 2 Az összevetésből kitűnik, hogy a munkások, erejüket érezve, mind nagyobb engedményekre szorították a földbirtokosokat, s hogy eredeti követeléseiken gyakran jelentősen is túlmenő eredményeket harcoltak ki. A Torontál megyeihez hasonló eredményes aratósztrájkok zajlottak le Bács-Bodrog megyében és Temes megye bennünket érdeklő részében is. Az 1906. évi rendőrségi jelentés szerint Bács-Bodrog vármegyében a topolyai járásban 1500, a bácsalmási járásban 1100, a zentai járásban csaknem minden mezőgazdasági munkás résztvett a bérharcokban. A földművelésügyi miniszter jelentése szerint „legnagyobb méretet öltött a mozgalom a vármegye óbecsei és topolyai járásában".6 3 A sztrájkokban a napszámosok és részesbérlők mellett a harcoknak ebben a szakaszában is résztvettek a mezőgazdasági cselédek. A Narodni Glasz 1906 végén egy cikkében összegezte azokat a legfontosabb vívmányokat, amelyeket a mezőgazdasági cselédek 1906 folyamán elértek. Kiharcolták, hogy az addig ingyen végzett munkákért fizessenek (pl. a cseléd felesége 69 A magyarországi szocialisztikus . . . 1906. 924. 1. 60 1. m. 926. I. 61 1. m. 928. 1. 62 Narodni Glasz. 1906. jún. 2. „A földmunkásszövetség nagybecskereki tagozatáról". 63 O. L. ME. ein. 1906-160.
