Századok – 1957

Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654

MAGYAR ÉS SZERB MUNKÁSOK ÉS SZKGÉSYPARASZTOK KÖZÖS HARCAI 1805 1907-BE.V 667 tek a harcra, tanultak, tájékozódtak, 1903 pedig már a harc és szervezkedés éve volt. . . Gyűléseket tartottunk, felhívtuk a dolgozó népet, hogy szervezkedjék ... És a nép jórészt meg is hallgatott bennünket... a szociáldemokrácia mind jobban nőtt és erősödött. Meghódította először a napszámosokat, feleseket, azután a kisgazdákat meg nagyszámú választó középgazdát is!"2 Szembetűnő, hogy a SzDP működési területét felsorolva csak a falusi dolgozókról beszél, egész a középparasztig, míg az ipari munkásságról egyáltalán szó sem esik. Itt alapjában arról van szó, hogy a viszonylag kisszámú szerb ipari munkásság a különböző nagyobb városokban él szétszórtan és itt teljesen a magyar és más nemzetiségű munkásokkal összeolvadva szervezkedik. A század elején számszerint a legtöbb szerb ipari munkás Budapesten él. Ezek itt szerb munkás kulturegyesületet alapítanak Szloboda (Szabadság) néven. A vajdasági szerb ipari munkásság széleskörű szervezkedése és tömeges, szervezett bekapcsolódása a munkásmozgalomba 1905 forradalmi eseményeivel kapcsolatos. 1903 végén, 1904 elején rövid ideig tartó, de igen erőteljes és széles tömegekre kiterjedő paraszti megmozdulás volt a Bácskában és Bánátban. Ez része volt annak az 1903—1904-ben lejátszódott parasztmozgalomnak, amely 1903-ban a Bihar megyei román szegényparasztság köréből indult ki és a Viharsarkon keresztül Temes és Torontál, részben pedig Bács-Bodrog megyére is kiterjedt. Torontál vármegye közigazgatási bizottsága már az 1903. év első feléről azt jelenti, hogy a szerb parasztok „szerb szocialista lapokat tartanak, az abban olvasottakat nem tudják megemészteni és a szocializmust azonosítják elégedetlenségükkel. Nagyrészük tönkrement kisbirtokosokból áll. . . "3 A Népszava 1904. január 28-án arról ír, hogy „a Bánátban legutóbb igen nagy előhaladást tett a szociáldemokrácia. A népgyűléseken 6—7000, sőt 12 000-en is vesznek részt." A Friss Újság 1904. január 6-i számában arról számol be, hogy „a délvidéki szerbek között rohamosan terjed a szocializmus, s ennek következménye, hogy a szerb ajkú szocialisták sorban meghódítják a községi képviselő testületeket." Nézzük meg röviden ennek a szociáldemokrata lobogó alatt jelentkező paraszti mozgalomnak az eseményeit. Annak a fokozódó nyomornak a hatására, amelyről 1902-ben a délvidéki kivándorlási kongresszus is kénytelen volt már tárgyalni, az elégedetlen szegényparasztok, tönkremenő középparasztok mind tömegesebben kezdtek 1903-ban a Szociáldemokrata Párt köré tömörülni. Különösen a szerb parasztok közt indult meg a Vajdaságban erőteljes - szociáldemokrata szervezkedés. Ezt kétségtelenül jelentős mértékben a városokból falura kijáró szociáldemokrata agitátorok, valamint a Narodna Rees hatékony agitációs tevékenységének tulajdoníthatjuk. A lapot ebben az időben tapasztalt szerbiai szociáldemokrata, Popovics Milorád szerkesztette, s meglehetősen magas példányszámban (több mint 4000) terjesztették. 1903-ban a Vajdaság területén, elsősorban a szerblakta falvakban és községekben sorban alakultak meg a SzDP helyi szervezetei igen jelentős 2 Narodna Rees. 1904. febr. 12. (jan. 30.) második kiadás. „Miért üldöznek bennünket?" 30. L. ME. ein. 1903-XXXVn - 3564.